Fodor Antal, dr.
(? – ?)

ákon született.[1] 1914. május 18-án Szombathely r. t. város rendőrkapitányává nevezték ki, ezért lemondott vármegyei aljegyzői állásáról,[2] azonban az eskütétele az 1914. április 2-i közgyűlésen történt meg.[3] 1919. április 3-tól életbe lépett megyei ügybeosztásban a VI. ügycsoport közbiztonsági és közrendészeti ügyek, illetve a VII. ügycsoport erkölcsrendészeti ügyek előadója volt.[4] A Forradalmi Kormányzótanács rendelkezése alapján a szombathelyi üzletek leltározását irányította.[5] A Vörös Őrség Országos Főparancsnokságának Elnöki Osztálya 1919. május 29-én szervezte át a területi beosztást. Az így létrehozott IV. Vörösőr Kerület Szombathely székhellyel Vas, Zala és Sopron megyére terjedt ki, s Fodor lett a parancsnoka. Még ez előtt, május 17-én megalakult a szakszervezet, melynek elnöke szintén ő lett.[6] Augusztus 6-áról 7-ére virradó éjszaka 15 tiszti járőrből álló csoport letartóztatta.[7] Az 1919. október 16-i közgyűlésen felfüggesztették tevékenysége miatt.[8] Súlyos sérüléseket szerzett, ezért engedéllyel otthonában gyógykezeltette magát. Vád alá helyezték a Tanácsköztársaság alatti munkássága miatt, s többek közt azért is, mert számos ellenforradalmi megmozdulás leverését felügyelte. Őrizetéből azonban megszökött,[9] s Rohoncon (ma: Rechnitz, Ausztria) át Ausztriába,[10] majd Csehországba, Prágába utazott, s ott a Prágai Magyar Hírlapot igazgatta. Több alkalommal folyamodott kegyelemért. Ezt viszont csak 1934 elején kapta meg Horthy Miklós kormányzótól. Ezzel minden vádat ejtettek ellene, s nyugodtan visszatérhetett Magyarországra. A Hir értesülése szerint 1934. március 25-én érkezett Szombathelyre.[11] A kormányzói kegyelem után Budapesten élt. 1934 júliusában kérvényezte a szombathelyi polgármestertől az őt illető nyugdíj megítélését.[12] Ezt azzal indokolta, hogy az ellenforradalom idején elszenvedett sérülései miatt kellett megszöknie, s cseh újságírói nyugdíját a magyar ügy támogatása miatt elveszítette. A város azonban elutasította a kérelmét, hiszen hivatalos felszólításra sem tért vissza állásába.[13]