Éhen Gyula
(Szőllős, 1853. november 22. – Szombathely, 1932. január 2.)

desapja, Éhen Károly az Erdődy birtokon szolgált gazdatisztként, édesanyja Laky Appolónia.[1] Bár a szakirodalomban a legtöbb helyen a családja nemesként szerepel, a legújabb kutatások szerint Éhen dédanyja, nagyanyja és édesanyja révén lehetett nemesi származású, de így csak félnemesnek számítható, habár a családi tudatban jelen volt a nemesi származás tudata, s Éhen is fontosnak tartotta.[2] A család hamarosan Vépre költözött. Éhen tanulmányait Szombathelyen kezdte, azonban a tanulásban nem igazán jeleskedett, 1865-ben a pápai református kollégiumba járt. Ezek alatt az évek alatt három tényező ivódott be az ifjú életébe: egyrészt az irodalom, másrészt a protestantizmus, harmadrészt pedig a nemzet és a szabadság egybefonódása. Miután leérettségizett, tanulmányait Pozsonyban folytatta, de már Pápán fejezte be a jogakadémián. 1876-ban ügyvédi irodát létesített. 1879-ben szombathelyi képviselő.[3] Szeptember 29-én, Grimm Károly polgármesterrel történt konfliktusa miatt, visszavonult a közéletből, s csak 1885-ben, Grimm halála után tért vissza, mint tanácsnok.[4] Pályafutása alatt hol a függetlenségi, hol a kormánypárt ellen beszélt, írt. Több társadalmi egyesület tagja is volt: önkéntes tűzoltó egylet, valamint a Szépítőegylet vezetésében is részt vett.[5] 1895. november 14-től a megyeszékhely polgármestere.[6] 1901-ben a szombathelyi országgyűlési képviselőnek választották meg a szabadelvű párt programjával. A közigazgatási bizottság tagja is lett.[7] 1902-ben a város díszpolgári címét szavazták meg neki. Egyszerre az országos politika résztvevőjévé vált, de a nagy kitörés nem következett be, nem lett a vidéki városok tudója, sem országos hírnevű politikus. 1905-ig volt képviselő, majd visszatért Szombathelyre. A vidéki Városok Lapjának szerkesztésében vett részt, és gazdasági ügyekkel foglalkozott. 1907-ben Kőszeg város polgármesteri tisztségét ajánlották fel neki. Utolsó politikai megnyilvánulása a Nagy-Szombathely terv ismertetése volt.[8] Az 1914. május 20-i szombathelyi tisztújító közgyűlésen ismét polgármester-jelölt, de 46 szavazattal 71 ellenében vereséget szenvedett Kiskos Istvánnal szemben.[9] Az idősödő politikus nézete egyre inkább a konzervativizmus felé terelődött.[10] A miniszterelnök javaslatára 1925. február 2-án eldöntötték, hogy a nyugalmazott polgármestert királyi kormányfőtanácsosi címre terjesztik fel a kormányzóhoz.[11]
   Éhen felesége Oltay Teréz Zala vármegyéből származott. Az esküvőbe nagy hozománnyal érkezett, azonban csak az ő halála után derült ki, hogy ennek a nagy részét Éhen „elszórta”. A frigyből két gyermek született: Gyula és Margit.[12]
   Már az 1880-as évek elejétől foglalkozott írással. Szerkesztette a Vasmegyei Lapokat, a Szombathelyi Lapokat. Több kötete is megjelent. A legfontosabbak: polgármesteri működése egyik jelentős kötete A modern város (1897). Képviselői tevékenysége alatt született A városok (1903), A városok társadalma (1904), A polgár (1905), a Városaink közélete (1906). Utolsó nagyobb írása A felfordult ország a Tanácsköztársaság szombathelyi eseményeiről.