Emlékezés az aradi vértanúkra

Tárca

Nyíregyházán folyó év [1867] okt[óber] 27-én az aradi vértanúk emlékére a két protestáns hitfelekezet által gyász isteni tisztelet tartatott, a többi egyházak külön és csak a maguk körében tartván meg azt.

Az ünnepély 11 órakor vette kezdetét. A honvédek s polgárság a városházánál összegyűlvén. A harangok megkondultával megindult a menet következő rendben: 12 honvéd fekete magyar öltözetben, gyásszal díszítve kardosan lépett a fekete lobogó után Kralovánszky Gyula honvédszázados vezérlete mellett, utánuk a városi elöljáróság és a polgárság, a templom előtt fehér ruhában gyászba öltözve 12 honleány zöld koszorúval karján csatlakozott a menethez.
Az evangélikus templomba érve a honleányok és honvédek körül állották az egyszerű ravatalt.
Az oltár gyásszal volt bevonva, rajta gyászkeretben állott az aradi 13 vértanú arczképe, gyászt öltött a szószék is. A férfikar Szénfy Gyula ev[angélikus] tanító vezérlete alatt egy ez alkalomra betanult szent éneket zengett az orgona megható hangjainak kíséretében. Ennek végeztével Bartholomaeidesz János főesperes és helybeli evang[élikus] lelkész az oltár előtt rövid, de igen megható velős beszédet és imát mondott; különösen megható jelenet volt, amidőn beszéde folytán minden egyes vértanú nevének felemlítése mellett egy-egy téli-zöld koszorú illesztetett a honleányok által a koporsóra.

Az ima után a férfikar Bajza Apotheosisa „Nyugosznak ők a hős fiak” stb. néhány versszakát énekelte el az orgona mesteri kísérete mellett. Ezután Gyöngyössy Sámuel helybeli református lelkész lépett a szószékbe s tartotta feszült figyelemmel hallgatott szép, megható, lelkesítő s vigasztaló szónoklatát. A ritka nagy számmal egybegyűlt közönség a szónoklat végeztével a „Szózat“ éneklése közben, ünnepélyes komolysággal s a rendkívüli meghatottság okozta megindulással könnyezve hagyta el az Isten házát. A templom ajtainál perselyek állottak nyitva az aradi vértanúk emlékszobrára áldozott adományok befogadására.

Az ünnepély egyszerű volt, de annál meghatóbb és annál szívemelőbb is.
Vidékünkről szintén többen voltak jelen. A templomi persely-jövedelem 61 frt 34 kr. volt; az ez alkalommal elmondott gyászbeszédek ugyanezen szent czélra, mint halljuk, legközelebb ki fognak nyomatni.

Megragadta tehát 18 hosszú év után közönségünk is az alkalmat, hogy a haza dicső s halhat[at]lan érdemű hős fiai, az aradi 13 vértanú irányában köteles nemzeti hála adóját leróhassa.
Őszinte kegyelettel áldoztunk a dicsők emlékének, őszinte, mely honfiúi fájdalommal éreztük veszteségünket!
És nem demonstratio, nem üres külső pompa, szertartás volt az; megengedjük, hogy sokak előtt úgy tűnik fel; de csak is azok előtt, kik oly hamar s oly jól tudnak feledni; vagy már jelen szép helyzetünkben azt is szégyenük, hogy honvédek voltak!!!

A nemzeti kegyeletes hála ünnepe volt az, s megvagyunk győződve, hogy valahányszor alkalma nyílik e város lakossága tántoríthat[at]lan honfiúi hűséggel be fogja azt bizonyítani.

Egy volt honvéd

Forrás: Nyír I. évf. 5. sz. vasárnap, november 3. 1867. 2. o. - https://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1867/?pg=17&layout=s