Dezső Sándor levele az I. világháborúból

Budapest, 1915. június 27.

Június hónap dokumentumának, egy az I. világháborúból fennmaradt levelet választottam, melyet egy földműves írt haza családjának Zselickisfaludra, miután bevonult katonának. A hadba vonult katonák és az otthon maradt családtagok közt gyakori levélváltás folyt a „Nagy Háború” során. Dezső Sándor levelezése[1] összesen 34 levelet és levelezőlapot tartalmaz. Ezek közül most a legelső fennmaradt levelet közöljük.

A levél írójának kilétéről egyéb támpont hiányában az anyakönyvek[2] adnak felvilágosítást.

Dezső Sándor 1873. március 12-én született Zselickisfaludon, szülei a református Kis Rebeka és Dezső József voltak. Sándor 25 éves korában, 1898. január 11-én nősült meg[3], felesége a szintén zselickisfaludi származású Farkas Katalin lett.

Dezső Sándor már 42 éves volt, amikor 1915-ben népfelkelőként[4] besorozták, a IV/30 hadtápzászlóalj I. századába.

Az első fennmaradt levél Budapestről érkezett haza, Zselickisfaludra Dezső Sándornénak, a feleségnek.

A férj tudósított róla, hogy Pécsről Budapestre került, itt tette le katonai esküjét 1915. június 27-én. Először egy lókórházban teljesített szolgálatot Nadwornán[5]. Leveleiben főleg az otthon maradottak utáni aggodalom, az otthoni munkák érdekében adott segítő utasítások szerepelnek.

1915. október 1-jén Stanislauba[6] került, ahol rögtön kórházi kezelésre fogták néhány napra sárgaság miatt. A karácsonyt is a fronton töltötte, onnan írta haza karácsonyi jókívánságait.

Egy 1916 januárjában Máramarosszigetről[7] datált levélben Dezső Sándor tudósít róla, hogy január 29-én Stanislauból vonattal érkezett Magyarországra, betegeket kísérve, de február 1-jén már vissza is mentek a frontra. Érzelmekkel átitatott soraiban ecseteli, mennyire felemelő érzés volt, hogy „még egyszer felkelhetett a nap rajta hazája földjén”. Írja, hogyha netalán újra Pestre jönne, felesége ne habozzon, azonnal menjen vonattal a kelenföldi állomásra, ott tudnak találkozni, mert másképp úgysem láthatják egymást, míg vége nem lesz a háborúnak.

Sándor 1916. február 15-én Tysmenytsiából[8] írt levelében kérte feleségét, hogy írasson a körjegyzővel az ő részére, a tavaszi munkálatok idejére szabadságolási kérvényt. Márciusi levélváltásukkor felesége már jelezte, hogy volt a körjegyzőnél. Március 14-i levelében azonban Sándor felrója családjának, hogy „elpuskázták” a szabadságolását, mivel a kérvényt nem ajánlottan adták fel, így az meg sem érkezett hozzá. A szabadságolás sorrendjét már meghatározták, a korábban bevonultak mehetnek először haza, így rá már nem kerül sor, ne is várják.

1916. június 16-án tudatta az otthoniakkal, hogy megérkezett Kolozsvárra, ahol azonnal beosztották a 23. honvédgyalogezredhez. A boríték tanúsága szerint július 12-én a M. Kir. 3/IV. népfölkelő honvédgyalogezredhez került. A hollétéről a levél már nem ad felvilágosítást. Az viszont biztos, hogy már egy heti harc után a pihenőn vannak, mint írja „csak a jó isten tudja mi fog velünk történni”. Utolsó levelei egyikében arról ír, hogy a 3 honvédgyalogezred 6. zászlóaljánál kell szolgálatot teljesítenie, amíg sebet nem kap vagy meg nem hal.

Feltételezhetően Dezső Sándor utolsó levelét 1916. július 25-én írta haza a harctérről.

További sorsára vonatkozóan sajnos sem a veszteséglisták, sem egyéb források nem adnak tájékoztatást. Arról, hogy a harctéren esett-e el, vagy hadifogsába kerülvén lelte halálát, semmiféle információt sem sikerült fellelnem.

Halálesetét, mint sok más fronton elesett katona esetében, nem jegyezték be a szennai anyakönyvi kerület halotti anykönyvébe. Holttányilvánítása nem történt meg.

Az egyedüli árulkodó nyom haláláról a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete Hadifoglyokat Gyámolító és Tudosító Hivatala 1917. február 22-én, Budapesten Dezső Sándorné részére feladott levele. A levélben a hivatal értesíti őt, hogy a hozzájuk intézett megkeresésében, férjének holléte iránti nyomozást a közölt adatok hiányos és elégtelen volta miatt lehetetlen megindítani.

Egy másik nyomtatvány alapján feltételezhető, hogy a Szabad Szó szerkesztőségét is felkereste a férje eltűnése után tudakozódó feleség. A szerkesztőség mély sajnálattal értesítette, hogy a kormány megtiltotta nekik az eltűnt katonák után való nyomozás folytatását. Azt tanácsolják, forduljon a Magyar Vöröskereszt Egylethez, lehetséges, hogy ott tudnak felvilágosítást adni az eltűntről.

A család számára sosem derült rá fény, hogy mi is lett Dezső Sándor végzete, a harctér vagy a hadifogság. Neve azonban felvésetett a „Nagy Háborúban” hősi halált haltak nevei közé, arra a harangra, melyet 1923. február 11-én szenteltek fel, és amely azóta is hirdeti a hősök dicsőségét a zselickisfaludi református templom harangtornyában.

A dokumentumot betűhíven közöljük, a helyesírási és központozási hibák javítása nélkül.

Jakab Georgina

1. dokumentum

Dezső Sándor frontról hazaírt levele

(Budapest, 1915. június 27.)

Kelt levelem 1915 junius 27

Kedves feleségem és családom kívánom az istentől hogy ezen pár sor írásom a legjob egéségben találjon beneteket, hála istenek én egéséges vagyok a mejet néktek is kivánok mesze létemből kedves feleségem tudatlak hogy 27kén vasárnap felesküdtünk elmondota előtünk a plébános hogy milyen harczosok legyünk hogy velünk van isten, mind Dávid mikor meg verte goliat és jónást mikor elküldte isten ninivét meg tarcsa de hivatásának nem tet eleget és így amikor hajóra ült a tengeren utazot a szél feltámat és meg rémültek hogy el vesznek és jónás így szólt hogy ő a bünös dobják a vizbe és mikor bele dobták a hal elnyelte így került a partra és így hirdete az isten igéjét és így büntete meg aki őtt nem tisztel így vagyunk mink is a mi elenségünkel hidjétek hogy mivelünk van az isten mert bebizonyitja azt most is lembert bevétele hogy hős katonáink ott is előre mentek a nagy erős góliátal és mink dávidok vagyunk így legyünk hős vitéz katonák töbett is irhatnék mert meg figyeltem de a tiszturak is könyeztek és bánatosan énekeltük el a himnuszt isten áld meg a magyart

igy kedves felségem az életre semi számítás nincs mert azt monták a tisztek hogy legyünk nyugodva hogy még azok is befognak kerülni akik még nálunk idősebek de azt tudatom veled hogy apám sem volna job mind ők egész jól bának velünk csak az a baj hogy akár esik akár jó idő mindig vizesek vagyunk mert nagy a tere akit vini kel van nap hogy 50-60 ki kicsik mert nem birják el mert nagy a mars

kedves családaim érek e közibétek vagy nem de ara kérlek hogy itt van az aratás ideje majd valami valahogy az is lekészül akár hogy a buzát rakjátok be a szárazra a rozsot meg valahogy csépelétek el hogy legyen kenyeretek a buza majd jövöbe is buza a szárazon a szölöt ha permetezitek a permetezöt alul fogoval csavarjátok a mig lehet kérlek csak mindent ha lehet jólvégezetek mert csak ti veszitek hasznát én már nem mehetek haza mert nem anak szabadságot aratásra igy kivánok hozátok sok jóegéséget köszönöm hüségteket majd ha megyünk megirom tisztelem a mamust is jó egéségel mi valamenyi hozánk tartozánkat ezel maradok hozátok szeretetel a halálig

Dezső Sándor kis pest

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XV. 35. Képeslapok és levelezőlapok gyűjteménye. Dezső Sándor I. világháborús leveleinek másolata

Felhasznált irodalom:

Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk. Szijj Jolán. Budapest, 2000.

Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Budapest, 1989.