– A Magyar Nemzeti Levéltár nagyon komoly eredményeket ért el az utóbbi időben, és ez a most megnyíló tárlat is ezek közé tartozik – jelentette ki köszöntőbeszédében a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója az „1945 – Kereszttűzben” című, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közös kiállítás megnyitóján. Szabó Csaba a tárlat kapcsán úgy fogalmazott, hogy a második világháború óta 80 év telt el, azóta több generáció is felnőtt. Szavai szerint ennyi idő alatt nagyon sok változás következett be a családjaink és az ország életében. – Azt hiszem, senkit nem kell meggyőznöm arról, hogy milyen jelentősége van nyolcvan esztendőnek a nemzet, a családok és az egyes emberek életében, személyes történetében – mutatott rá.

Az MNL főigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a katonai birtokbavétel nyolcvanadik évfordulójára a levéltár közösen a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal és a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárral egy nagy európai programban vesz részt. – Ez a most megnyíló kiállítás egy kisebb mérföldkő, amellyel fel tudjuk hívni az állampolgárok, a szakma figyelmét arra, hogy milyen eredményeket tudnak elérni a közgyűjtemények, ha összefognak – hangsúlyozta Szabó Csaba. Mint elmondta, az intézmények azon dolgoznak, hogy közösen bemutassák, miként zajlott nyolcvan évvel ezelőtt Magyarország katonai birtokbavétele. A közös munka során egy rendkívül fontos adatbázis és adatvizualizáció készül, amelyet várhatóan ősszel tudnak majd bemutatni. Ennek segítségével térképen lehet majd megtekinteni, hogy az akkori Magyarország körülbelül 3150 közigazgatási egységében, az egyes településeken milyen hadi események zajlottak, milyen alakulatok harcoltak egymással, továbbá látható lesz a katonai és a civil áldozatvállalás, valamint az anyagi kár is. – Ebben a munkában átnézzük az 1944 tavasza és 1952 közötti időszak halotti anyakönyveit az összes magyar településre vonatkozóan. A munka még folyik, több százan dolgoznak a programban, de már most 71 ezer, túlnyomórészt civil áldozatot tudtunk beazonosítani, ehhez jön még hozzá a katonai áldozatvállalás, ezt Maruzs Roland parancsnok úr munkatársai dolgozzák fel – emelte ki az MNL főigazgatója.

Szabó Csaba emlékeztetett arra is, hogy amikor a mostani kiállításhoz kerestek levéltári iratokat, akkor Reisz T. Csaba címzetes főigazgató talált egy rendkívül érdekes dokumentumot, amelynek segítségével közel egy hónapja tizennégy, Budapest 1944–45. évi ostroma alatt elhunyt és akkor eltemetett német katonát exhumáltak a Bécsi kapu téri levéltári palota udvarán. Közülük hétnek az azonosítóját is megtalálták, az ő személyazonosságukat pontosan meg lehet állapítani. Az iratot és néhány megtalált személyes tárgyat a kiállításon is meg lehet tekinteni. Szabó Csaba szavai szerint ez az eset is azt igazolja, hogy a levéltárak és az azokban őrzött iratok nagyon fontosak. – A mostani esetben egy levéltári iratnak köszönhetően csoda történt, és nyolcvan évvel a történések után emberi sorsokat tudunk lezárni – fűzte hozzá.

Fontos az emlékezés

Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiállító és konferenciaterem egy templomra emlékezteti. – A két oldalon összesen tizennégy stáció van, ahol bemutatjuk a magyar történelem egyik legsötétebb időszakát. De így is van okunk reményre – emelte ki a politikus. Ezt azzal támasztotta alá, hogy „80 évvel a náci, és 35 évvel a szovjet megszállás, a náci és a kommunista rémtettek után itt vagyunk, és emlékezhetünk, ráadásul új kutatási eredményekről számolhatunk be”. – Azt sugallja, hogy még a legnagyobb pokol is véget ér egyszer, és a legszörnyűbb időkből is van kiút. Az élet utat tör magának – hangsúlyozta.

A helyettes államtitkár Márai Sándor szavait idézve mutatta be, hogy mekkora pusztítást vitt véghez a második világháború Budapesten. Emlékeztetett arra, hogy a főváros szenvedte el a világháború egyik leghosszabb ostromát, amely minden értelemben hatalmas károkat és veszteségeket okozott. Szavai szerint akkor a magyar nép a keletről beözönlő szovjet hadsereg és a visszavonulóban mindent maga mögött felégető, felperzselő, felrobbantó náci hadsereg között őrlődött. S mint mondta, „az akkor történtek máig éreztetik hatásukat, és teszik ezt úgy, hogy a pokoli idők tényszerű, szabad feldolgozására csak a rendszerváltoztatás időszakában nyílt először lehetőség”. – Most a múltunk megértésében és feldolgozásában visszamegyünk az eredeti forrásokhoz. A Magyar Nemzeti Levéltár és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum egy új kiállítással tárja elénk iratok és műtárgyak révén a nyolcvan évvel ezelőtt történteket. S teszik mindezt a modern, digitális technológia révén a 21. században is befogadható, interaktív módon, a játszva tanulás módszertanával. A két intézmény weboldala, digitalizált anyagai segítséget nyújtanak a kutatók, történelem, hadtörténet iránt érdeklődők számára az elmélyült kutatáshoz – fogalmazott Vincze Máté. Hozzátette: „a kiállítás eddig kevéssé ismert iratok és ritka műtárgyak bemutatásával nyújt újabb információkat, adatokat az 1944–45. évi esztendők megértéséhez”. Maga is emlékeztetett a közelmúltban lezajlott exhumálásra, amelynek köszönhetően tizennégy katonai földi maradványait ki tudták emelni, és végtisztességben el tudták temetni.

Vincze Máté hangsúlyozta, hogy a mostani, közös kiállításban a levéltári iratok és a múzeumi műtárgyak bemutatásával emlékezünk és emlékeztetünk a 80 évvel ezelőtt történtekre, az áldozatok emlékére. – A nemzet történeti emlékezete, maga a teljes emlékezeti kultúra rendkívül fontos tényező egy ország polgárai számára. A tét nem kicsi, a kérdés az az, hogy a társadalom mit őrizzen meg, és mit ne őrizzen meg a kollektív emlékezetében. Az emlékezetpolitikai tudás nem működtethető a tudás tereinek felhasználása nélkül. Tehát szükség van az egyes eseményeket a maguk konkrétságában őszinte folyamatként megjeleníteni, legyen szó emlékművekről, köztéri alkotásokról, múzeumokról, kiállításokról. Ahogy most a Magyar Nemzeti Levéltár és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum is felvállalta, hogy méltó módon emlékezzen a II. világháború befejezésének 80. évfordulójára – fejtette ki a politikus.
 

Közel hozzák a történelmet

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka is arról beszélt köszöntőjében, hogy 1945 nagyon meghatározó volt az európai és a világtörténelemben. – Nem véletlen, hogy a nagyszerű magyar származású amerikai történész, John Lukacs azt mondta: 1945 a nulladik év. Birodalmak szűntek meg, hulltak a porba, új birodalmak emelkedtek fel, Európában, sőt, az egész világon átrajzolták a térképet. Minden megváltozott 1945 után – közölte Maruzs Roland ezredes. Hozzátette: ezért fontos emlékezni erre az időszakra 80 esztendő távlatából is. A parancsnok a kiállítás kapcsán felhívta egy figyelmet a kiállítás egyik anyagára, egy ejtőernyős jelvényre. Ez is közel nyolcvan esztendőt pihent a földben, majd 2020-ban került elő. – Az én kollégáim találták meg Sülysáp határában – mondta Maruzs Roland. Emlékeztetett arra, hogy 1944 november 17-én három magyar katona lelte halálát, egy szovjet gárda harckocsi hadosztály támadt ekkor Sülysáp térségében. Annyit tudtak, hogy az 1/I. ejtőernyős zászlóalj harcolt ott, de azt nem tudták, kié lehetett a jelvény. Aztán előkerült egy gyűrű is, amelybe bele volt vésve egy rövid szöveg: „Esztike, 1942”. Ennek segítségével nyomozásba kezdtek, és a 21. század technikájának segítségével megtalálták a családot, akihez az egykori katona tartozott, és vissza tudták adni az ő lányának a gyűrűt. – Ez a jelvény, ami pedig az övé volt, most itt látható a kiállításon – jegyezte meg. Hozzátette: „Vagyis a kiállításom olyan tárgyakat, iratokat mutatunk be, amelyek mögött ténylegesen emberi sorsok vannak.” – A levéltárral közös nagy programmal is az a nem titkolt célunk, hogy a történelmet ne fekete-fehér módon mutassuk be, hanem közel hozzuk magunkhoz, és megismerjük azokat az embereket, akik a mi felmenőink – hangsúlyozta Maruzs Roland.
 

Kollektív emlékezet megőrzése

A Németországi Szövetségi Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége első beosztottja köszöntőjében nagyon fontosnak nevezte, hogy létrejött ez a kiállítás a második világháború utolsó napjairól. Christiana Markert elmondta, hogy a tárlat a második világháború és a közös történelmünk legsötétebb szakaszáról készült. – Budapest ostroma nagyon sok áldozatot követelt, 17 ezer magyar, 30 ezer német, valamint 80 ezer szovjet és román katona lelte itt a halálát. S ha jól tudom, akkor körülbelül 38 ezer civil is életét vesztette a magyar főváros ostroma alatt, a lakosság pedig szörnyűséges körülmények között vészelte át ezt az időszakot. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy mi, németek és magyarok, erre közösen emlékezünk – fogalmazott. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindezen súlyos áldozatok ellenére a budapesti ostrom kevéssé ismert Nyugat-Európában. S mint elhangzott, nagyon sokáig nem is lehetett kutatni ezt az időszakot, jóllehet rengeteg dokumentum és adat maradt meg ebből az időből. – A politikai viszonyok megváltozásával, közel ötven év után nyílt csak lehetőség arra, hogy kutatásokat kezdjenek ennek az időszaknak az alapvető kérdéseivel kapcsolatban, és hogy nyilvánosan megemlékezzenek az eseményekről – tette hozzá. Kitért arra is, hogy sajnos az 1990-es évek óta mindig akadnak olyan politikai csoportok, akik a saját céljaikra szeretnék felhasználni az eseményekre való emlékezést. Felhívta a figyelmet, hogy szélsőjobboldali csoportok a „becsület napját” ünneplik meg február 11-én, és teszik ezt annak ellenére, hogy a magyar hatóságok igyekeznek ezt mindig tiltani és megakadályozni. – Éppen ezért fontos, hogy egy ilyen kiállítás nemcsak az események tudományos feldolgozásához járul hozzá, hanem ahhoz is, hogy miként maradnak meg ezek az események a kollektív emlékezetünkben – fejtette ki. Hozzátette: „ez a kiállítás eszünkbe idézi a felelősségünket is, németeknek és magyaroknak egyaránt”.

Megnyílt az 1945 – Kereszttűzben című tárlat a Bécsi kapu téren

Fotók: Lantos Zsuzsanna (MNL OL)