Bővült a címereslevél-adatbázis

Magyarország történetében fontos szerepet játszott a nemesség: bizonyos összefüggések nem érthetőek társadalmuk ismerete nélkül. A nemesi léttel kapcsolatos számtalan irattípus közül mindig különleges érdeklődés övezte a címeresleveleket. Az MNL 2011 óta fejlesztett címereslevél-adatbázisa először 2012-ben lett a nyilvánosság számára is elérhető, ekkor még csak az Országos Levéltár Hazai címereslevelek és nemesi iratok (HU-MNL-OL-R 64) c. gyűjteményének eredeti armálisai kerültek bele. A második, 2014-ben publikált szakaszban már az Országos Levéltár anyagában sok helyen elszórva őrzött címereslevelek túlnyomó része is felkerült az adatbázisba, amely abban az évben kategóriájában el is nyerte az Év Levéltári Kiadványa díjat. A KDS támogatásával, 2019-ben nyílt végül lehetőség arra, hogy az MNL megyei tagintézményeinek gazdag címereslevél-anyagát is teljeskörűen digitalizáljuk és feldolgozzuk, majd az Adatbázisok Online immár megújult felületén publikáljuk.

A projekt során a megyei tagintézmények címeresleveleit az MNL budapesti reprográfiai műhelyében digitalizáltuk (kivéve három megyei levéltárat, ahol a helyszínen történt), majd feldolgoztuk az adatbázisban. Összesen 9164 új felvétel készült. Emellett az adatbázis régebben publikált állományában is elvégeztük az észlelt tartalmi hibák javítását, valamint a teljes képanyagot is revízió alá vettük, így kiküszöböltük többek közt az eddig számos esetben tapasztalható képcsatolási hibákat is.

Guthay Máté címereslevele, 1582
Jelzet: HU MNL HML IV.1.f.-57.

A fentiek eredményeképpen az adatbázisban (melyről bővebben itt olvashatnak) összesen 4526 adatbázisrekord, köztük színes képekkel és leírással az MNL Országos Levéltára 2178 db eredeti címereslevele mellett a megyei levéltárak 931 db eredeti armálisa, valamint egy sor másolat és egyéb kapcsolódó irat található. Kezdve az első ismert magyar címeradományozó oklevéllel (1326, Imre fia Miklós, HU-MNL-VaML-XV.6.-DL 1006.), és befejezve az utolsó kiadott, a címzettnek már át nem adott armálissal (1918, behárfalvi Urbán István, HU-MNL-OL-K 20 - b - L - 1918). A publikáció jelentőségét mi sem mutatja jobban, minthogy ez az összesen 3109 db eredeti, szabadon hozzáférhető, kutatható címereslevél a ma Magyarország közgyűjteményeiben található eredeti armálisoknak több mint 90 százaléka.

Zichy Bernát magyar királyi allovászmester címereslevele, 1550
Jelzet: HU MNL SML XV.22.-1.-1.

A most publikált anyag hihetetlenül gazdag, minden egyes darabja tartogathat érdekességeket vagy akár meglepetéseket az érdeklődők számára. Néhány a most közzétett oklevelek közül: tizennyolc Mohács előtti címerlevél, köztük az egyetlen aragón királyi armálisunkkal (Hetyei Leusták, 1415, GYMSMSL) Somogy vármegye 1498. (SML), Kőszeg 1446. (VaML), Debrecen 1600. és 1693. (HBML), Sopron 1622. évi armálisai (GYMSMSL), az 1605. évi híres hajdú címereslevél (HBML), a Bolzák öt diplomája (BéML), Simonyi óbester két bárói diplomája (SZSZBML), a Perczel család három nemeslevele (TML), Esze Tamás II. Rákóczi Ferenctől kapott armálisa (TML), vagy akár Pató Pál úr címereslevele 1714-ből (KEML).

Az adatbázis elérhetősége: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis

Mindenkinek jó kutatást kívánunk!