Kardoss Béla iratai
A sorozat első írása egy személyi fondban megbújó kincsestárat mutat be, szerzője Kovács Attiláné levéltáros.
A családtörténet-kutatások, a generációról generációra öröklődő családi történetek, legendák segíthetnek abban, hogy pontosabban kirajzolódjanak a számunkra már csak történelemkönyvekből ismert korszakok, időszakok. Az 1914-ben kitört első világháborút minden család megszenvedte. A kutatások során feltárt epizódok a háborús lövészárkokat, a hadifogságot, a mindennapokat elevenítik fel. Az áldozatok és a sebesültek összeírása már a háború alatt megkezdődött, és még az is előfordul, hogy olyan helyeken bukkanunk adatokra, amelyre nem is számítunk. Levéltárunkban a személyi gyűjtemények, noha egy-egy személyhez fűződnek, a személyi iratanyagon túl olyan iratokat is tartalmazhatnak, amelyek foglalkozáshoz, érdeklődési körhöz sorolhatók. Kardoss Béla hagyatékára, amelyben az általa készített monográfia tartalmazza a mezőszilasi (korábban szilasbalhási) hősi emlékmű avatásakor készült fotókat és adatokat is, az első világháborús emlékművek adatbázisának készítésekor irányult a figyelem. A mű további tanulmányozása során megtalálhatjuk azoknak a katonáknak felsorolását is, akik olasz, orosz és francia hadifogolytáborokból tértek haza, illetve megtudhatjuk, kik vannak helyi temetőkben eltemetve, és kik azok, akik a harctéren elesve, más országok sírjaiban fekszenek, sőt, a nevek mellett még a helyszín is fel van tüntetve. A monográfia ezzel is hozzájárul az első világháborúban harcoló szilasbalhási családtagok történetének felderítéséhez.
Ezen túlmenően az iratok között lévő levelezésein keresztül fény derült magának a szerzőnek, Kardoss Béla életútjának néhány részletére is. Kardoss Béla Szilasbalháson - későbbi nevén Mezőszilason - 1923 és 1936 között jegyzőgyakornok, községi írnok és segédjegyző volt, évtizedes gyűjtőmunka után írta meg Szilasbalhás szociográfiáját és monográfiáját. Az adatgyűjtéshez az első inspirációt Németh József földrajztanártól (Németh László író édesapjától) kapta. Németh József munkája, a „Szilasbalhás története” elveszett, azonban Kardoss Béla monográfiája a Közgazdaságtudományi Egyetemen működő Magyar Társaság falukutató pályázatán első díjat kapott. A mű eredeti példánya található meg a levéltárunkban őrzött iratai között.
Életének következő állomáshelyén, Balatonkenesén néprajzi szempontból kutatta éveken át a község százötven-kétszáz éves magyar házait. Miután 1946-ban családjával Budapestre, Rákosligetre költözött, és földhivatalnokként, később - az 1956-os forradalomban való részvétele következményeként - műhelyírnokként kereste kenyerét, lelkesen rendezte a helyi képzőművészek kiállításait, és tartott ismeretterjesztő, művészettörténeti előadásokat. 1971-ben Kispest művészélete című munkájáért minisztériumi különdíjat kapott. A Magyar Comenius Társaság az ő javaslatára jött létre 1986-ban.
Kardoss Bélának több művészbarátja is volt, jó kapcsolatot ápolt Németh Lászlóval és családjával. Diákkorukban együtt nyaraltak Szilasbalháson, és Németh László egyik rokonát vette feleségül. Kenesei otthonában mindig szívesen fogadta a kor jeles íróit pl. Móricz Zsigmondot, Kodolányi Jánost pedig Balatonakarattyán ismerte meg. Pilinszky Jánossal Váth János író lakásán találkozott, ugyanis a Pilinszky-családnak villája volt Balatonkenesén, ahol a költő 1931 és 1944 között rendszeresen nyaralt.
A fotókon a szilasbalhási monográfia néhány első oldala látható, és az a kép, amelyen Németh Péterné, született Szarka Emília is szerepel, akiről Németh László az Iszony című regényében Nellit mintázta.
Források:
Földy Krisztina Lilla: Kardoss Béla. In: Bibliotheca Comeniana: Comenius példája. Sárospatak 2004. https://core.ac.uk/download/
A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. Veszprém. 2006. http://epa.oszk.hu/01600/
Kardoss Béla művészeti író munkássága. https://forropal.wordpress.
