II. világháborús emlékművek (Kajászó)
Kajászó II. vh.
Avatás: 1989. november 5.
Alkotó: Marosits István
Kajászón lakossági kezdeményezésre a Hazafias Népfront helyi szervezete indított gyűjtést az 1980-as évek végén a második világháborús emlékmű építésére.[1] Marosits István szobrászművész kapott megbízást a mű terveinek elvégzésére, amelyet a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz is benyújtottak elbírálásra.[2] A zsűrizés meg is történt 1989 júliusára, a Lektorátus mind a tervet, mind a helyszínt elfogadta, amely a már meglévő első világháborús emlékmű mellett lett kijelölve.[3] A lakossági befizetésekből augusztusra 110 000 Ft folyt be, ami az építési költségek felét fedte le, a fennmaradó összeg biztosítását a tanács és a termelőszövetkezet vállalta 50-50%-os arányban. Erre az időre a már megvásárolt süttői mészkő a kőfaragóhoz érkezett, készült az alap, és szeptember végére tervezte a tanács az emlékmű felállítását, utána a tereprendezést, majd halottak napján az avatást.[4] Végül 1989. november 5-én került felavatásra a második világháborús áldozatok emlékére állított emlékmű.
Az avató ünnepségen a község lakossága előtt a tanács, az egyház, valamint az emlékművet készítő szobrászművész részéről hangzottak el emlékező beszédek.[5] Az emlékművek helyét hamarosan kegyeleti parkká nyilvánították.[6]
Egy magát megnevezni nem akaró polgár saját költségén és társadalmi munkában 2004-ben felújította a megfakult betűket.[7]
Jegyzetek
[1] MNL FML XXIII. 754b. Kajászó Községi Tanács iratai. Végrehajtó bizottsági jegyzőkönyv. 1989. február 21.
[2] Uo. 1989. június 13.
[3] U. 1989. július 14.
[4] Uo. 1989. augusztus 31.
[5] Uo. 1989. november 28.
[6] Fejér Megyei Hírlap. 1990. február 1. 8. p.
[7] Kajászói Krónika. 2004. július 30. 6-7. p.
Fejér Megyei Hírlap. 1990. február 1. 8. p.
Kajászói Krónika. 2004. július 30. 6-7. p.
Kajászói első és második világháborús emlékmű. Fotó: Lovas Andrea 2015.
