II. világháborús emlékművek (Dunaújváros)
Dunaújváros II. vh.
Avatás: 1985. december 7.
Alkotó: Palotás József
A dunaújvárosi temetőben 1985. december 7-én avatták fel a második világháború pentelei áldozatainak emlékére közadakozásból állított emlékművet. Az ünnepségen megjelent Knizse Gyula, a Fejér Megyei Pártbizottság titkára, Mádlné dr. Maár Ilona, a városi pártbizottság titkára, Pál Istvánné, a Hazafias Népfront megyei titkárhelyettese, Bognár Ferenc, a városi tanács elnökhelyettese és Sárközi György, a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) városi bizottságának titkára. A Bánki Donát Szakközépiskola irodalmi szakkörének műsora után Nics János, a Hazafias Népfront városi elnöke mondott beszédet. Ezt követően a városi pártbizottság, a városi tanács, a városi KISZ-bizottság és a városi Hazafias Népfront elnökség, valamint a körzeti népfrontbizottság képviselői megkoszorúzták az emlékkövet, majd az elhunytak hozzátartozói helyezték el virágaikat.[1]
Az emlékmű történetéről Tóth József – aki 1949-től 1985-ig pentelei népfronttitkár volt – 1995-ben írt könyvet. Ő javasolta 1982-ben az emlékmű építését, amelynek megvalósulását a könyv alapján a dunaújvárosi hírportál foglalta össze az alábbiakban:
Ma talán sokakat meglep, hogy az akkor létező egyetlen párt, az MSZMP városi bizottságán Grosch Andrásné politikai munkatárs azt közölte vele: semmi akadálya egy ilyen emlékmű felállításának.
Támogatta az ötletet Csima Sándorné városi népfront-titkár is – akkor. A penteleiek lelkesen fogadták az elgondolást: Emlékmű Bizottságot alakítottak, melynek tagjai Bogdán József, Horváth Lászlóné, Farkas Lajos, Bakos Antal, Dénes Ferencné, Farkas György, Tóth József lettek. 1983 decemberében már a tanácselnök, Sárosi József is azt mondta: emlékmű állításának nincs akadálya. A helyet is kijelölték a temetőben.
Ám Takács Imre, a megyei pártbizottság vezetője kijelentette: Amíg én itt leszek, Dunaújvárosban nem lesz emlékmű! Mi az, hogy még a neveket is felírni, akik közül sokan fasiszták voltak! Az egész ügyet állítsák le!
Sokáig senki nem mondta ki nyíltan, miért halódik a terv, pedig az áldozatok nevének felvéséséről már lemondtak a kezdeményezők. Akik közben gyűjtést is szerveztek a lakosság körében (637 család 107 710 forintot adott össze!), s maguk derítették fel az áldozatok névsorát.
Aztán 1984. szeptember 25-én a népfront városi elnöksége határozatot hozott, hogy leállítják az ügyet, (felelősöket nem keresnek, bár erre is elhangzott javaslat: Horváth János pártbizottsági munkatárstól), a pénzt zárolják, a bizottságot feloszlatják – amíg más, országos határozat nem születik…
Ekkor már megvoltak az emlékmű tervei (Palotás József szobrász készítette, ingyen), és megvoltak az emlékmű bazaltoszlopai a zalahalápi kőbányában (a bányamester szavai: Kibír még a magyar föld annyit, hogy ilyen célra ingyen adjanak!)
Az Emlékmű Bizottság ezek után (példátlan módon!) nem oszlott fel – csak meghúzódott a körzeti népfront-vezetőség mögött.
S lőn: 1985. februárjában a népfront, valamint a kormány tanácsi hivatala úgy foglalt állást, hogy lehetséges emlékművet állítani a II. világháború áldozatainak. Ettől fogva hiába volt minden huzavona: december 7-én felavatták a három kőoszlopból álló emlékművet, tábláján a hivatalosan jóváhagyott felirattal: A háború, a fasizmus dunapentelei áldozatainak emlékére – 1939-1945 – Pentele városrész lakói – 1985. Ám az áldozatok névsorát a bizottság tagjainak kellett titokban, egy kapszulában az emlékmű talapzatába csempészni…
E névsorral csak 1990-ben lehetett kiegészíteni a művet, dr. Varga Lajos, a város utolsó tanácselnöke támogatásával. Kilencvenkettő, a fronton elveszett katona, negyvennégy, a helyi hadműveletek során elesett, s ötvenhat, deportálás után a koncentrációs táborokban elhunyt, összesen százkilencvenkét ember nevét őrzi az utóbb felállított két márványtábla.
Ami egyben Tóth József és az Emlékmű Bizottság kitartó tagjainak emlékműve is.[2]
Jegyzetek
[1] Dunaújvárosi Hírlap. 1985. december 10. 8. p.
[2] https://www.duol.hu/hetvege/az-emlekmu-bizottsag-emleke-1094304/ Megjelenés: 2008. szeptember 27.
Dunaújvárosi Hírlap. 1985. december 6. 16. p.
Dunaújvárosi Hírlap. 1985. december 10. 8. p.
Dunaújvárosi Hírlap. 1990. november 6. 1. p.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2009.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2016.
Dunaújvárosi második világháborús emlékmű. Fotó: Dr. Pinczés Sándor/Köztérkép 2017.
