II. Világháborús emlékmű (Gánt-Kapolnapuszta)

Gánt – Kápolnapuszta II. világháborús emlékmű

Avatás: 1993

Alkotó: nem ismert

1945. március 16-án a Vértes hegységben állomásozó, feltehetőleg a 2. Ukrán Front egyik felderítő zászlóaljához tartozó szovjet katonai egység megtorlást hajtott végre a Gánttól északra fekvő Kápolnapuszta, egy kis sváb település lakosságán. A környéken megrekedt frontvonal miatt a térségben szovjet felderítő egységek tevékenykedtek, akik az időjárás romlása miatt védettebb helyet kerestek fedezékként, így néhányan elfoglalták a Házivágási vadászházat (Csákberénytől északra, kb. 4 km-re) amit már korábban rejtekhelyül használt 12 csákberényi, a behívóparancsot megtagadó férfi. Őket élelmiszer-beszerzőként küldték éjszakánként a faluba, azzal a kikötéssel, ha nem térnek vissza, társaikat agyonlövik. Egy túlzásba vitt beszerzésen felháborodva a károsult jelentette a katonaságnak a felderítő egység tartózkodási helyét. Megkísérelték elfogni a szovjeteket, de a parancsnok kivételével sikerült a többieknek megszökniük. A sebesült partizánparancsnokot Fehérvárcsurgóra vitték a német parancsnoksághoz kihallgatásra, ahonnan azonban megszökött. A visszaemlékezők szerint az ő utasítására keresték a feltételezett árulókat és visszatérésük után, 1945. március 16-án a 2. Ukrán front felderítő zászlóalj katonái a településen minden 15 év feletti férfit agyonlőttek. Egyetlen férfi élte túl, aki sebesülése ellenére mozdulatlan maradt, és így megmenekült.[1] Mások szerint a faluban rejtőzködő magyar katonák nyitottak tüzet a beérkező szovjetekre, ami kiváltotta a megtorlást. Az esemény pontos okainak feltárása sajnos már nem lehetséges.[2]

Hajner Gyula, aki elhagyott helyek felkutatásával és bemutatásával foglalkozik, megírta blogjában a tragédiát és az azt követő időszakot is:

„A túlélők Pusztavámra, vagy Gántra költöztek, bár 4-5 család még ugyan maradt itt, de az 50-es években ők is elköltöztek.

Az áldozatokat később a falu temető[jé]ben temették el, ahol 1993-ban emlékművet is állítottak emlékükre. 2013-ban, a tragédia 68. évfordulójára pedig egy emléktáblát is avattak, amin Právetz Antal egykori csákberényi erdész, és több szemtanú visszaemlékezéséből összeállított történet olvasható és látható rajta a falu korabeli képe, amelyre a házak mellé felírták az ott élők és az áldozatul esett emberek nevét.

Akik a borzalmakat túlélték, már nem kívánkoztak vissza, így a falu feledésbe is merült, egészen 1979-ig. Ekkor a “Másfélmillió Lépés Magyarországon” felvételei során Rockenbauer Pál és csapata interjút készített Kápolnapuszta egyetlen, és egyben utolsó lakójával, Farkas Lászlóval.

Ez idő tájt már csak három épület állt: az egyik a székesfehérvári pedagógusok kulcsosháza, a másik egy romos épület, a harmadik pedig az egyetlen lakott ház. Farkas László egymaga gazdálkodott, és kéthetente járt be Gántra vásárolni. Természetesen a filmben, 1979-ben nem esett, nem eshetett szó a falu tragikus történetéről.

Az interjú után egy évvel Farkas László meghalt, a házát a másik lakatlan épülettel együtt ledózerolták, ezzel pedig a falu hivatalosan is kihalt.

Mára az utolsó megmaradt ház is, amiben a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala 1958-ban turistaházat rendezett be -, lassan a földdel válik egyenlővé.”[3]

Hajner Gyula egy videóban is a fenti eseményekkel foglalkozik, címe: Kápolnapuszta, a vérben fürdött falu - Amiről a történelemkönyvek nem írnak 8. rész, elérhetősége: https://www.youtube.com/watch?v=-MaP46qFoxg

Jegyzetek

  1. [1] https://hazaivadasz.hu/2018/03/18/kapolnapuszta-aldozataira-emlekeztunk-73-eve-tortent-2018-03-17/?fbclid=IwAR2QorDmW7qfrxOwSmRCFJgE3TNqQ3LrRGIIsfsDeE-Cxgox0QVw6RTleEw letöltés: 2024. december 5.

  2. [2] Czetz Balázs 2016: A háború civil áldozatai Fejér megyében. In: „Füstölgő romok közt” Fejér Megyei Történeti Évkönyv 31. Székesfehérvár. 17. p.

  3. [3] https://verteskozma.hu/kapolnapuszta-a-verben-furdott-falu-tortenete/ 2024. december 4.

 

Béni Kornél – Viszló Levente szerk. 1996 A Vértes hegység és környéke. Egy cseppnyi Magyarország.  68. p.

Béni Kornél – Viszló Levente szerk. 1996 A Vértes hegység és környéke. Egy cseppnyi Magyarország.  169. p.

Fejér Megyei Hírlap. 2020. március 24. 4. p.

https://verteserdo.hu/2025/03/16/egy-nemzet-tortenelme-a-csaladok-tortenete/ : 2026. szeptember 11.