I. világháborús emlékművek (Székesfehérvár – 10-es huszárok lovas szobra)

Székesfehérvár – 10-es huszárok lovas szobra

Avatás: 1939. december 9.

Alkotó: Pátzay Pál

Az ezredet Beleznay János ezredes 1741-ben alapította, és Mészáros János altábornagy (1798-1813) idejében vette fel az ezred a 10. sorszámot. A későbbiek során III. majd IV. Frigyes porosz király lett az ezred tulajdonosa, 1888-tól III. Frigyes Vilmos porosz király, 1918-ban pedig Mackensen tábornagy, a német hadsereg parancsnoka vette át az ezredet.^[1] Négy megyéből sorozták a legénységet, Tolna, Somogy, Baranya és a legtöbbet Fejér megyéből.^[2]

A császári és királyi 10-es huszárezred Kallós Ede szobrászművész által készített emlékszobrát 1925. december 10-én avatták fel Székesfehérváron a vármegyeháza előtti téren. Kozma Miklós nyugalmazott belügyminiszter a 10-es huszárezred tisztikarának megbízásából a dr. Csitáry G. Emilnek, Székesfehérvár polgármesterének 1937. július 7-én kelt levelében arról írt, hogy a tisztikar és a legénység döntött az ezred elesett hőseinek emlékét végleges formában történő megörökítésről. Az ezred a Székesfehérváron álló ezredemléket időtálló, művészi alkotással akarta kicserélni, ezért egy életnagyságon felüli bronz lovas szobor felállításáról határoztak, és Pátzay Pál szobrászművésszel meg is állapodtak annak elkészítéséről. Kozma Miklós a város segítségét kérte a 20000 pengő költségű szobor felállításához. Csitáry G. Emil polgármester a város törvényhatósága elé vitte a kérést, amelynek kisgyűlése végül 2500 pengő támogatást szavazott meg az alapozási munkálatokhoz.^[3] Mindezek előtt, még 1937. február 20-án Kozma Miklós a szoborbizottság vezetőjeként látogatást tett Székesfehérváron. Ekkor még a megyeház előtti téren jelölték ki az új szobor helyét, az ott lévő emlékművet pedig el akarták vinni onnan.^[4] Az elkészült 10-es huszár szobor meztelensége nem mindenki tetszését nyerte el. Bilkei Ferenc esperes-plébános az 1937. április 27-én megtartott városi közgyűlésen a lovas szobor kapcsán kritikai hangot emelt, mert a Ferenc József Nőnevelő Intézet is a Megyeház téren állt. A polgármester válaszában védelmébe vette az alkotást, szerinte a 10-es huszárezred tisztikara készítteti a szobrot és ők ezt tartották helyesnek, ezt választották.^[5] Nem mellékesen az emlékszobor felállítása szorosan összefügg egy másik szobor elhelyezésével is. Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatot szerveztek 1938-ban Székesfehérváron, Sidló Ferencet pedig megbízták a Szent István szobor elkészítésével, amelyet a városháza előtti téren akartak felállítani.^[6] A szobor elhelyezését hosszas vita után sikerült csak megoldani, ehhez a szoborbizottság kulisszát készíttetett, és helyszíni szemléket tartottak.^[7] A kulisszát, amelyet az Operaház műszaki osztálya készített el, először 1937. április 27-én állították fel a Püspökkút helyére.^[8] Később a Városház tér több pontján is kipróbálták, végül a Hóman Bálint tárcanélküli miniszter és a Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár vezette bizottság döntött a szobor helyéről 1938. június 20-án.^[9] Így a megyeháza előtt avatták fel 1938. augusztus 18-án a Szent Istvánt ábrázoló szobrot,^[10] a huszár emlékművet pedig egy ideig a mérnöki hivatal raktárában tárolták, és 1939 novemberében került a Budai úti laktanyába.^[11] A Városház térre került ezért Pátzay Pál alkotása, amelyet 1939. december 9-én avattak fel. Az újságok részletes beszámolót közöltek az eseményről, a Magyar Távirati Iroda így adott hírt az ünnepségről: „A volt cs. és kir. 10. huszárezred, melynek Mackensen vezértábornagy az ezredtulajdonosa, az idén december 9-én tartotta szokásos évi ezredösszejövetelét az ősi koronázó városban, Székesfehérvárott. Az idei ünnepségnek különös színt és ünnepi fényt adott az a körülmény, hogy a volt 10. közös huszárezred ez alkalommal adta át Székesfehérvár városának a városháza előtti téren felállított hatalmas bronz lovas szobrot és azt az esztergomi vörös márványból készült emléktáblát, amely Mackensen vezértábornagy 1935-ik évi látogatását örökíti meg. Megünnepelte az ezred ezenkívül Mackensen vezértábornagy 90-ik születésnapját és megemlékezett elesett bajtársairól a limanovai csata 25-ik évfordulója alkalmából.

A négyes ünnepségen megjelent Mackensen vezértábornagy, ezredtulajdonos képviseletében Erdmannsdorff Ottó német birodalmi követ, Krappe ezredes katonai, valamint Fütterer ezredes légügyi attasé kíséretében, továbbá gróf Esterházy Móric b.t.t., Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki szintén tízes huszár volt, Kozma Miklós titkos tanácsos, ny. belügyminiszter, ny. huszáralezredes, gróf Széchényi Viktor titkos tanácsos, vitéz Denk Gusztáv lovassági tábornok, aki a világháborúban a 10-ik lovashadosztály vezérkari főnöke volt, amelynek keretében a 10-ik huszárezred harcolt, Schweitzer István altábornagy, hadtestparancsnok, Kaltenecker Viktor felsőházi tag, gróf Forgách Béla, valamint az összes helybeli hatóságok képviselői.

Képviseltette magát az ünnepségen Pest vármegye, amely az ezredet 1741-ben kiállította, valamint Baranya, Fejér, Somogy és Tolna megye, amelyeknek területéről az ezred sorozott. Pest vármegye küldöttségét Endre László alispán vezette, Baranya vármegyéét Horváth István alispán, Fejér vármegyéét gróf Széchényi Viktor titkos tanácsos, Somogy vármegyéét báró Weissenbach Iván főjegyző, Tolna vármegyéét pedig Madi Kovács Imre főispán.

A 10-ik lovashadosztály többi ezrede közül, melyek szintén részt vettek a limanovai ütközetben a 9-es Nádasdy-huszárokat Hanvay László ezredes, utolsó ezredparancsnok vezetésével Montenuovo Nándor herceg, Nelky Jenő ny. m. kir. követ és Fecsler Antal ny. százados képviselte, a 13-as jászkun-huszárezred nevében Görgey György ny. tábornok, a 10-ik lovastüzérosztály részéről pedig Magasházy László ny. tábornok és Münnich Aladár műépítész jelent meg.

Az ezred emléknapja az elesett hősökért mondott szentmisével kezdődött, melyet a székesegyházban Folba János tábori főesperes celebrált. Gyászmise után az előkelőségek a városháza előtti térre vonultak. A téren diszszázad állott zenével.

Kivonultak az iskolák növendékei is. Az előkelőségeket Csitáry G. Emil polgármester, valamint Fejér vármegye vezetői, Jankovich Miklós főispán, Thaisz Andor alispán vezették a részükre fenntartott helyre.

A hatalmas szobor, mely Pátzay Pál szobrászművész alkotása, a városháza sarkán a ferences-templom bejáratával egyvonalban áll. Mögötte helyezték el a városháza falában az embernagyságú márványtáblát mely Mackensen vezértábornagy domborműképét örökíti meg. Az emléktábla szintén Pátzay Pál műve.”^[12]

A Himnusz eléneklése után vitéz Kozma Miklós mondott ünnepi beszédet, mely után Csitáry G. Emil polgármester vette át az emlékművet. Majd vitéz Endre László Pest vármegyei alispán állt a szónoki emelvényre, végül a honvédség, a vármegyék és az intézmények küldöttségei megkoszorúzták a szobrot.^[13]

Pátzay Pál a „Miért ruhátlan a huszár szobor?” kérdésre a Fejérmegyei Napló hasábjain olvasható válaszában kifejtette, a feladata az volt, hogy a magyar hősiességnek és huszárdicsőségnek állítson méltó emléket. Mint ahogy a szobor alatti szöveg is kifejezi: „A magyar erő és vitézség jelképe vagyok.” Ezt a mondatot kellett ércbe öntenie. „Én a szimbolikus ősmagyar alakját választottam, és ábrázoltam azt a pillanatot, amikor a lovas megtalálja az Isten kardját és gyors ügetésben viszi Attilához. Úgy találom, hogy ez a jelenet egyenesen a magyar lovasdicsőség jelképe.” A második szempontja pedig az volt, mivel a 10-es huszárezredet 1741-ben állították fel, azóta a ruhák annyi változáson mentek keresztül, hogy a feladat veszített volna az általánosságból, ha azt egy kor környezetébe helyezte volna.^[14]

A Kisfaludy Társaság Greguss-érmet adományozott Pátzay Pálnak a huszár emlékműért 1941-ben.^[15]

Az emléktáblát, amely Mackensen 1935-ik évi látogatását örökíti meg, a második világháború után leszerelték, és azóta sem került elő.

A talapzatot 1996-ban Kocsis Balázs restaurálta.^[16] A székesfehérvári szobrász-restaurátort hívták segítségül akkor is, amikor a szobrot megrongálták. Ilyen eset történt 2013 nyarán^[17] és 2019 szeptemberében, mindkét alkalommal a kardból kellett egy darabot visszahegeszteni, majd cizellálni, hogy olyan legyen a felület, mint az eredeti. Utána egy patinázási folyamat következett a zöldes-feketés szín eléréséhez.^[18]

Jegyzetek

Az Est hármaskönyve. 1938. 375. p.

Új Idők. 1939. Karácsonyi szám. 785. p.

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. 1940. Forrás: Fortepan/Gyöngyi adományozó

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. 1940. Forrás: Fortepan/Kőszegi Anna adományozó

Új Idők 1941. január 12. 34. p.

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. 1942. Forrás: Fortepan/Buzinkay Géza adományozó

Székesfehérvári képeslap. Országos Széchényi Könyvtár

Székesfehérvári képeslap. MNL FML XV. 24e. Képeslapok

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. 1973. Forrás: Fortepan/Inkey Tibor adományozó

Fejér Megyei Hírlap. 1990. november 10. 8. p.

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. MNL FML XV. 33. 65. d. Székesfehérvár 2002.

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Székesfehérvári 10-es huszárok lovas szobra. Fotó: Kovács Attiláné 2019. 

Fejér Megyei Hírlap 2019. szeptember 24. 4. p