95 éve született Herczeg Mihály hódmezővásárhelyi helytörténész, pedagógus, levéltár-igazgató

2021.09.16.

PRESZTÓCZKI ZOLTÁN

 

95 ÉVE SZÜLETETT HERCZEG MIHÁLY HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI

HELYTÖRTÉNÉSZ, PEDAGÓGUS, LEVÉLTÁR-IGAZGATÓ

 

 

Herczeg Mihály 80. születésnapján a Hódmezővásárhelyi Levéltárban

(Kmetykóné Baráth Ildikó felvétele)

 

  1. Életrajzi adatok

 

A Hódmezővásárhelyi Levéltár életében fontos évfordulónak számít 2021. szeptember 18., mert kilencvenöt évvel ezelőtt, a valaha Hódmezővásárhelyhez tartozó Békéssámsonban látta meg a napvilágot – egy hívő római katolikus házaspár, Herczeg Mihály kisbirtokos gazda és Kokovai Mária gyermekeként – az ifjabbik Herczeg Mihály, aki évtizedekkel később a Hódmezővásárhelyi Levéltárat a helytörténetírás első számú műhelyévé tette, nagyban segítve ezzel több történész-generáció munkáját.

            Herczeg Mihály elemi iskolai tanulmányaiból az első évet még külterületen, míg a második-negyedik évfolyamot a Dáni utcai Római Katolikus Elemi Népiskolában végezte 1934-től kezdve.[1] 1937 és 1941 között a Polgári Fiúiskolában végezte a középiskolai négy alsóbb osztályt.[2] Az 1941/1942-es tanévet kihagyta, ez idő alatt szülei gazdaságában segédkezett. A Bethlen Gábor Református Gimnáziumba az 1942. szeptember 5-én tett különbözeti vizsgája alapján vették fel. Tanulmányi eredménye itt végig kitűnő volt, ami azt jelentette, hogy az éneklés kivételével jeles érdemjegyek sorakoztak valamennyi tárgynál az év végi bizonyítványaiban. A gimnáziumi tanulmányokat annak ellenére sikerült időben – 1946 júniusában – befejeznie, hogy a háborúba, mint leventét elvitték, de 1945 folyamán, kalandos körülmények között sikerült hazatérnie, az utolsó tanévet elvégeznie és az érettségi vizsgát teljesíteni. Hazatérése közben, 1945 januárjában Godó Ferenc római katolikus pappal együtt tanúja volt a megszálló szovjetek által rendezett szatymazi tömegmészárlásnak, mely során civilek vesztették életüket.

            Gimnáziumi tanulmányait követően a Szegedi Tudományegyetem jogi karára vették fel. A képzést nem tudta befejezni, mert szüleit 1949-ben kuláklistára helyezték, és őt a megbélyegzés miatt kizárták az egyetemről. Ezt követően évekig fizikai munkásként dolgozott, majd 1952-től a Mátyáshalmi Általános Iskolában, 1953 és 1964 között Kenyereparton és Csomorkányon tanító. 1958-ban nősült: Juhász Nagy Mária tanítónőt vette feleségül. Házasságukból három gyermekük született: Mihály, László és Erzsébet. Csomorkányi éveire visszatekintve, 2001-ben adta közre a számára kedves részleteket azokból a kötetekből, melyeket akkoriban olvasott.[3] Még külterületi tanítóként végezte el a Szegedi Tanárképző Főiskola biológia-földrajz-gyakorlati ismeretek (technika) szakot, ami egy külterületi pedagógus számára a leginkább testhezálló volt. 1964-től belterületen tanított: először egy tanév erejéig a Vörös Lobogó (ma Szent István) utcai Általános Iskola, 1965 és 1974 között a Rózsa Ferenc utcai Általános Iskola tanára, utóbb igazgató-helyettese. 1974 és 1976 között a Kiss Lajos Általános Iskolában igazgató-helyettes.

            1976 szeptembere Herczeg Mihály életében is fordulópontot jelentett: az ekkor már ötvenedik évében járó tanárembert ekkor nevezték ki a Csongrád Megyei Levéltár hódmezővásárhelyi részlegébe levéltárosnak, utóbb a helyi archívum igazgatói tisztét is betöltötte. Az 1976. július 1-jétől levéltári munkatárs Makó Imrével együtt hamar szembesülniük kellett azzal, hogy az archívumban őrzött iratanyagról szinte mindent kell tudniuk.

            Herczeg Mihály kutatói időszaka tulajdonképpen 1976-tól veszi kezdetét. Noha ezt megelőzően is publikált cikkeket, tanulmányokat, de a jelentősebb munkái – Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen, Hódmezővásárhelyi parasztételek,  A gróf Károlyi család uradalma Hódmezővásárhelyen a 19–20. században, a helytörténeti és a néprajzi monográfiák általa írt fejezetei – már a levéltárosi léttel járó kutatómunka gyümölcseiként láttak napvilágot. Helytörténeti kutatásai nemcsak a szűkebb értelemben vett Hódmezővásárhelyre terjedtek ki, hanem a város „szélös határára” is: ugyancsak jelentősnek mondható a város külterületének történetével foglalkozó munkássága is. A Vásárhelyi Puszta összehozta Békés megye tudományos életének egyik legjelentősebb személyiségével, a nemrég dr. Szabó Ferenccel is, akivel a közös kutatási terület miatti szakmai együttműködés mellett életre szóló barátságot is kötött. Rendszeresen látogatták egymás rendezvényeit, baráti és szakmai eszmecseréket folytattak, így lestek el egymástól szakmai fogásokat.

 

Dr. Szabó Ferenc és Herczeg Mihály a Hódmezővásárhelyi Levéltárban, 2004

(Kmetykóné Baráth Ildikó felvétele)

 

A másik, Hódmezővásárhelyen kívüli, ugyancsak életre szóló szakmai és baráti kapcsolat a szentesi levéltárvezetővel, Labádi Lajossal köttetett. Szentesen, a Csongrád vármegyei iratanyagban szintén jelentős mennyiségű – és szakmai szempontból megkerülhetetlen – vásárhelyi vonatkozású iratanyag található, és Miska bácsit ottani kutatásai során főként Lajos szolgálta ki.

            1986. szeptemberben vonult nyugdíjba Herczeg Mihály, de ekkor sem pihent, mert számos kötettervét kellett megvalósítania. Továbbra is járt kutatni Budapestre, ahol legtöbbször a Károlyi-levéltárat kereste fel a viszonylag tetemesnek mondható vásárhelyi iratanyag miatt, és Szentest, illetve Gyulát sem hanyagolta el: amíg egészsége engedte, szorgalmasan kutatott ezeken a helyeken is.

            Az 1990-es önkormányzati választásokon némi elégtételt jelentett Herczeg Mihály számára, hogy lakóhely szerinti egyéni választókörzetében önkormányzati képviselővé választották. Négy év múlva, ugyanott, szintén ő kapta a legtöbb szavazatot, és a polgármesteri frakció tagjaként szolgálta körzete lakosságának érdekeit. Az első ciklusban, a Kulturális, Vallási és Kisebbségi Bizottság elnökeként megkerülhetetlen szerepe volt a kommunizmusra utaló utca- és közintézmény-nevek átkeresztelésénél, a várossal és a rendszerváltáskor alakuló kulturális egyesületekkel való kapcsolatrendszer kialakításánál, vagy éppen az egyházi ingatlanok rendezésével összefüggő munkálatoknál. Helyi politikusi munkássága azért is fontos, mert 30 évvel ezelőtt, 1991. február 26-án – elnökségével – létrejött a Szeremlei Társaság, amelynek a névadó, Szeremlei Sámuel emlékének ápolása mellett feladata lett a városhoz és környékéhez köthető helytörténeti kutatási eredmények közzététele évkönyv formájában.

            Miska bácsi 72 éves korában, 1998-ban már nem vállalt újabb önkormányzati ciklust, hanem levéltári kutatásaira koncentrált. Rendszeresen járt a levéltár mellett a könyvtárba és a múzeumba kutatni. Amíg ereje engedte, egészen 2010-ig, rendszeresen megfordult levéltárunkban is. Levéltári kutatásai előtt, vagy azt követően évtizedeken át – szintén rendszeresen – kijárt Aranyágban lévő kiskertjébe elvégezni a kötelező kertészeti munkákat: ha kellett, felásta a kertet, kapált, megmetszette a szőlőt és a gyümölcsfákat stb. A pálinkafőzésben is otthon volt: erre talán Hajdu Géza édesapjától, a híres újvárosi rézművesmestertől és pálinkafőzőtől kapott ihletet.

            Herczeg Mihály 2001-ben, egyrészt 75. születésnapja apropóján, másrészt eddigi életműve elismeréseként kiérdemelte a Hódmezővásárhely Díszpolgára elismerést. Addigra már a Pro Urbe-, valamint a Péczely Attila-díj birtokosának számított. 2006-ban a Szeremlei Társaságtól a Szeremlei Emlékplakettel, míg a Csongrád Megyei Levéltár részéről az Oltvai Ferenc-díjjal ismerték el munkásságát. Ez utóbbi kitüntetést elsőként ő kapta meg a megye levéltárosai közül.

            Herczeg Mihály hosszú, de méltósággal viselt betegséget követően távozott az élők sorából 2011. augusztus 21-én. Búcsúztatása városi eseménynek számított: számos tisztelője jelent meg a város, továbbá pedagógus és levéltáros pályatársai köréből. Egykori munkahelye, a Csongrád Megyei Levéltár nevében Varsányi Attila búcsúztatta.

 

  1. Herczeg Mihály műveiről

 

Béres Dezső a 2011-es évkönyvünk számára készített bibliográfiájában 204 tételt nevez meg, amely Herczeg Mihály tollából keletkezett, illetve róla szól. A műfaj változatos: könyvekről, tanulmányokról, cikkekről, tv-, rádiófelvételekről, Emlékpont részére készített interjúról egyaránt szó van.[4] A megjelent közlemények tárgyai sem szűkíthetők le kizárólag a történettudományra: az etnográfia, a gasztronómia, a nyelvészet vagy a földrajztudomány módszereit is használta számos munkájában.

Az évkönyv kiadására először 1996-ban került sor, azóta többnyire minden évben megjelent egy-egy annales a legfrissebb helytörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti vagy régészeti tárgyú cikkekkel, tanulmányokkal. A sorozat Miska bácsi és az önkormányzat támogatása mellett annak is köszönhető, hogy olyan szerkesztők állították össze az évkönyveket, akik egyrészt kiváló szakmai tudással rendelkeznek, másrészt joggal tekinthetők lokálpatriótáknak. Ide sorolhatjuk Kovács Istvánt, dr. Kruzslicz István Gábort, Szigeti Jánost (aki sajnos már nincs közöttünk), valamint Varsányi Attilát.

Miska bácsi húsz évig vezette Társaságunkat, és ez idő alatt számos kirándulást szervezett és bonyolított le az egyesülettel közösen. Kiskunhalason is jártak, ahol az egykori tudós református lelkipásztor, a Szeremleivel egyidős Szilády Áron (1837–1922) életműve „megihlette” és cikket adott közre róla 1998-as évkönyvünkben. Egyébként 2010-ig szinte minden évben küldött cikket vagy tanulmányt az évkönyv számára, hozzájárulva ahhoz, hogy minél több emberhez eljussanak köteteink.

Herczeg Mihály kutatási eredményei főleg a rendszerváltozást követően értek be, azaz jelentek meg kötet formájában. A Hódmezővásárhelyi parasztételek és a Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen című munkái hamar bestsellerré váltak, előbbiből utánnyomásra, sőt angol, német és francia nyelvű kiadásra is sor került 1998-ban. A gróf Károlyi család uradalma Hódmezővásárhelyen a 19-20. században, ill Az uradalom épületei Hódmezővásárhelyen is gyakran előkerül a jelenlegi kutatások során is. A második világháború utáni helytörténettel foglalkozó tanulmányai és cikkei azért is értékesek, mert helyenként a szemtanú hitelességével ábrázolja az eseményeket, de alapjában véve „sine ira et studio” láttatja a fontosabb történelmi sorsfordulók szűkebb pátriánkat érintő eseményeit. Egykori leventeként szívügye volt a háborúban egykor részt vett vásárhelyiek sorsának dokumentálása. Makó Imrével, Katona Lajossal és Tárkány Szücs Imrével gyűjtötték az egykori katonák, valamint leventék visszaemlékezéseit és az általuk megőrzött kordokumentumokat, fényképfelvételeket. A visszaemlékezések 1990-ben könyv formájában is megjelentek.[5] Ez a gyűjtőmunka – főként Makó Imre részéről – kiegészült az első és második világháborúval és annak hősi halottaival kapcsolatos emlékek és kordokumentumok országos viszonylatban is példaértékű összegyűjtésével és feldolgozásával.

A könyvtárban – Kárász József útmutatásai alapján és anyagának felhasználásával – 1986 és 1989 között elkészítette a Vásárhelyen 1949 és 1952 között megjelent újságok repertóriumát. 1996-tól a Szeremlei-évkönyvek egyik szerkesztője, ill. a sorozat szerkesztő bizottságának elnöke, és – mint fentebb említettük – állandó szerzője. Az 1994 és 2006 közötti Vásárhelyi Téka szerkesztőbizottságában is dolgozott. A 17 kötetes sorozat 7. tagjaként elkészült Szeremlei Sámuel emlékezete c. kötetben társszerző, a 9. kötet, a Válságos évek. Vásárhelyi dokumentumok Szántó Kovács korából c. munka viszont teljesen az ő kutatási eredményeként került az olvasók elé.[6]

 

Miska bácsira jellemző volt a kitekintés is. A Szabó Ferenccel való kapcsolat okán több tanulmányt is közzétett Orosháza vonatkozásában, amelyek közül két példa: Adalékok a nagy- és középbirtok területi változásaihoz a századfordulótól a felszabadulásig Orosházán és környékén (Levéltári Szemle, 1983/1–3. sz. 93–128.);  A majorsági gazdálkodás kezdetei Sámsonban (Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Szerk. Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 395–450.) A Labádi Lajossal való együttműködés eredménye például az Adalék a szegvári kastély történetéhez című írás, amely a Móra Ferenc Múzeum 1995. évi évkönyvében jelent meg.

            A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy Herczeg Mihály munkássága során számos maradandó értéket hozott létre. Pedagógusként több száz diáknak igyekezett átadni azokat a készségeket és ismereteket, amelyeknek a későbbiekben is hasznukat vették. Helytörténészként és levéltárosként olyan köteteket, könyvrészleteket tett le az asztalra, amelyeket mind a mai napig bátran használhatnak a kutatók.

 

 

Makó Imre levéltáros (balról) és dr. Kruzslicz István Gábor levéltár-igazgató köszönti a 80 esztendős Herczeg Mihályt a Hódmezővásárhelyi Levéltárban, 2006 (Kmetykóné Baráth Ildikó felvétele)



[1] MNL CS-CSML HL A Hmvhelyi Római Katolikus Elemi Népiskolák iratai. Anyakönyvek 1934/35–1936/37.

[2] MNL CS-CSML HL A Hmvhelyi Polgári Fiúiskola iratai. Anyakönyvek 1937/38–1940/41

[3] Herczeg Mihály: A petróleum-lámpa fényénél. Szemelvények egy tanyai tanító olvasmányaiból. Hmvhely, 2001.

[4] Béres Dezső: Csomorkányi lámpás. Herczeg Mihály munkássága. A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2011. Szerk. Kovács István, Presztóczki Zoltán. Hmvhely, 2012. 139–169.

[5] A vásárhelyi leventék háborús kálváriája. Közreadja Herczeg Mihály. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 1990. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből XVII.)

[6] Herczeg Mihály: Szeremlei munkamódszere gyűjteménye tükrében. Szeremlei Sámuel emlékezete. Szerk. Kovács István, Kruzslicz István Gábor, Szigeti János. Hmvhely, 1994. (Vásárhelyi Téka 7.) 121–126.; Uő: Válságos évek. Vásárhelyi dokumentumok Szántó Kovács korából. Hmvhely, 1997. (Vásárhelyi Téka 9.)

 

Utolsó frissítés:

2021.09.22.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges