Az 1848–1849. évi szabadságharc leverése után az ország igazgatásának történetében is új fejezet kezdődött. Haynau báró, az osztrák sereg főparancsnoka 1849. október 24-én közzétette a „Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete” c. rendeletet, amely az újonnan kiépített közigazgatási rendszert szabályozta. A rendelet rögzítette a már fennálló, katonai és polgári kormányzást egyesítő állapotot. A végrehajtó hatalmat Haynau hadsereg főparancsnok gyakorolta, aki mellé polgári ügyekben meghatalmazott császári biztost neveztek ki, báró Geringer Károly belügyminiszteri tanácsos személyében.

Magyarországot öt katonai kerületre osztották, ezeken belül két-három polgári kerületet alakítottak ki. Békés, Csanád és Csongrád megyék, valamint Szeged szabad királyi város mint szegedi polgári kerület a nagyváradi katonai kerület fennhatósága alá tartozott a nagyváradi és a debreceni polgári kerülettel együtt. A polgári kerületeket kerületi főbiztosok, főispánok irányították. A szegedi polgári kerület élére Gyulai Gál Ede (Eduárd) dunántúli földbirtokost nevezték ki, akit 1850 februárjában Cseh Eduárd követett. Csanád megye kormánybiztosa 1849. október 27-től Pozsonyi Ferenc lett.

Csanád megye területén két szolgabírói kerületet (Makóit és Battonyait) alakítottak ki, ezeken belül egy-egy főszolgabírói és szolgabírói járást (Makói főszolgabírói és Nagylaki szolgabírói, valamint Battonyai főszolgabírói és Palotai szolgabírói járások), lényegében meghagyva a korábbi, 1848 előtti közigazgatási beosztást és székhelyeket. A megyei tisztikart Gyulai Gál Ede kerületi főispán 1849. augusztus 29-én nevezte ki. A battonyai főszolgabírói címet Tarnay László nyerte el, esküdtnek Szabó Györgyöt, csendbiztosnak Bholovits Imrét jelölték.

Az 1849. október 24-én közzétett rendelet szerint a járások élén álló szolgabírók alsó fokon látták el a közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatokat: a törvények, rendeletek közhírré tételét, végrehajtását, a biztonság, a közrend helyreállítását és fenntartását, a hadsereg beszállásolásával, szállításával és élelmezésével kapcsolatos intézkedéseket. Részt kellett venniük a forradalom és szabadságharc mindennemű maradványának felszámolásában. A szolgabírók munkájának jelentős részét képezték a rendészeti ügyek: idegenek megfigyelése, útlevelek szigorú ellenőrzése, csoportosulások megakadályozása, utak biztonságának szavatolása. A nemzetiségek egyenjogúságának biztosítására különösen ügyelniük kellett a hatóságoknak.

A fentebb leírt járási beosztás rövid életűnek bizonyult. Egy 1850. közzétett rendelet értelmében három járást alakítottak ki, megszüntetve néhány évre a Battonyait.

A fondot két jegyzőkönyv (1849. augusztus 30.–1850. augusztus 29.) és egy doboznyi iratanyag alkotja. Az iktatott iratok a jegyzőkönyvek segítségével, a szám nélküli vegyes iratok darabonkénti átnézéssel kutathatók.

1 doboz, 2 kötet = 0,19 ifm

1–2. kötet       Jegyzőkönyvek               1849–1850

3. doboz          Iratok                            1849–1850