150 éve született Szőnyi Ottó régész, levéltáros, művészettörténész

150 ÉVE SZÜLETETT SZŐNYI OTTÓ RÉGÉSZ, LEVÉLTÁROS, MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ

Szőnyi Ottó portréja

Szőnyi (1904-ig Szákovics) Ottó Pécsett született 1876. július 13-án Szákovics János szabómester és Hüfner Dorottya első gyermekeként. A négy elemi elvégzése után a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába került, ahol kiváló előmenetelt mutatott, s az iskola éves jelentései szerint minden évben kitüntetett vagy ösztöndíjas státuszban volt. 1894-ben megszerzett érettségije után elhivatottsága a papi pályára szólította, tudományos érdeklődése pedig a jogi pályára. A teológiai stúdiumokkal párhuzamosan tanulmányokat folytatott a pécsi jogakadémián, majd a kolozsvári és a budapesti egyetemen, és jogi doktorátust szerzett. 1898-as felszentelése után rövid ideig Máriakéménden volt káplán, de hamar visszahívták az aulába és 1899-ben a püspöki levéltárba nevezték ki. Ekkor már versei és rövid írásai is megjelentek a helyi sajtóban.

Zsinkó István kanonok emlékezetére írt 1897-es verse a Pécsi Közlönyből

1906 nyarán Zichy Gyula megyéspüspök a pécsi püspöki joglíceum helyettes tanári posztjába emelte ideiglenes jelleggel, majd egy évvel később már az intézmény Római Jogi Tanszékének rendkívüli státuszú oktatója lett.

1906-os és 1907-es joglíceumi kinevezései

A jogi oktatás mellett helytörténeti és történeti kérdések is foglalkoztatták. Az 1901-ben létrejött Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület munkájába is bekapcsolódott, és az egyesület titkáraként nagy energiákat fektetett a helyi kutatások szervezésében. Az egyesület szakmai folyóiratának, az Értesítőnek már 1908-tól munkatársa volt, 1912-től pedig a kiadvány szerkesztőjeként nagy része volt benne, hogy egy professzionális, a mai napig felhasználható és idézhető minőségű lap hívta fel a baranyai lakosság figyelmét a helyi tudományos és művészeti eredményekre.

Tucić János 1906-ban készült portréja Szőnyi Ottóról

1909-től, a pécsi Városi Múzeum igazgatói tisztébe emelték. Marosi Arnold után ő lett a múzeum második igazgatója, és ebben a státuszban nemcsak eddig is szerteágazó és alapos helytörténeti, régészeti és művészettörténeti kutatásainak folytatására kapott lehetőséget, hanem arra is, hogy az ebben az időszakban átformálódó belváros házainak átépítésekor felszínre kerülő római kori és középkori emlékek gondos kézbe kerülhessenek. Igyekezett jelen lenni az építkezéseken és megmenteni, amit lehetett. A múzeum lehetőséget kínált arra is, hogy a helytörténeti és kutatási eredmények bemutatását más szintre emelhesse. Munkásságát már a korai időszaktól végigkísérte annak a felismerése, hogy a műemlékek fennmaradásában kulcsszerepe van a közönség figyelmének. Saját múltunk felismerésével, illetve a megfelelően kialakított, megóvásukat és fenntartásukat szolgáló törvényi környezet kialakításával remélhető csak a múlt kincseinek fennmaradása. A maga részéről ennek több száz tudományos és ismeretterjesztő cikkével, nagyszámú népszerűsítő előadásával igyekezett megfelelni.

Egyik ismeretterjesztő előadásának meghívója

Hatalmas munkabírás jellemezte. A püspöki, majd később (1917) a káptalani levéltárban történő kinevezése lehetőséget adott számára, hogy elmélyüljön a forrásokba, és tisztázza a székesegyház építéstörténeti, művészettörténeti, valamint a székesegyház közelében elhelyezkedő római kori temetkezési helyeknek a régészeti kérdéseit.

Szőnyi Ottó 1906 és 1921 között a Szepesy utca 3. szám alatt található Pécsi Püspöki Könyvtár (ma Klimo Könyvtár) és az akkor ugyanott fellelhető múzeum őre (azaz a Kőtár őre) is volt. A fenti képeken a Pécsi Püspöki Könyvtár Aranytermében, illetve Szepesy-termében látható az 1910-es években

Újrarendezte a Püspöki Múzeum kőtárát és elkészítette annak katalógusát. Egész életében foglalkoztatta a pécsi dóm építésének története. Az 1916-ban megjelent, a székesegyház átépítése előtti állapotát bemutató tanulmánya pályadíjat is nyert. Ebben bebizonyította, hogy a Schmidt-féle átépítés nem egyszerű felújítás volt, hanem radikálisan új külsőt eredményezett. Nagy szerepet játszott abban is, hogy az átépítés előtt készített, de időközben eltűnt, felbecsülhetetlen értékű vázlatrajzok és akvarellek másodpéldányait megszerezhesse a székesegyház a munkálatokat 1882-ben befejező August Kirsteintől.

A díjnyertes kiadványnak az MNL Baranya Vármegyei Levéltár Szakkönyvtárában őrzött példánya

Programjául tűzte ki, hogy térképre vigye Pécs műemléki és régészeti objektumait a régészeti feltárásokhoz. De kutatta a Pécs-budai külvárosi templom és temető, a Mindenszentek templom és temetője és a pécsi várfal múltját is.

A Schmidt-féle átépítés következtében jelentkező talajvíz-problémákat már 1913-ban jelezte, s végül a székesegyház toronyalapjait és az épület, valamint a sírkamrák szigetelési gondjait érintő ásatásokat Möller Istvánnal végezhette el 1922-ben, illetve 1929-ben. Ekkor tárták fel több római sír mellett a háromkaréjos sírkamrát (cella trichora).

Számos munkája mellett sem kötötte le csupán Pécs a figyelmét. Sokat utazott Baranya vármegye műemléki szempontból fontos vagy felkarolandó területeire vagy az ország még távolabbi tájaira. Nevéhez köthető az addig csak széntárolónak használt hetvehelyi gótikus kápolna felfedezése vagy a siklósi vár reneszánsz kőfaragványainak bemutatása, 1926-ban pedig a feldebrői templom altemplomát tárta fel. Bármerre járt, gyűjtötte a leleteket és műtárgyakat a múzeum számára, illetve beszámolt jelentőségükről vagy a múzeumi Értesítő vagy a Dunántúl hasábjain. Tagja volt több helyi, társadalmi egyesületnek, így a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának és a Janus Pannonius Társaságnak is. A múlt örökségére irányuló figyelme ugyanakkor elismerésre méltó módon nyitott volt az új művészeti tervekre és irányokra is. Lelkes szószólója volt az 1910-es évek elején nagy reményekkel szervezett, de az első világháború kitörése után elbukott pécsi kultúrpalota kezdeményezésének. Később pedig kiállt a modern stílusú épületek támogatása mellett, mint a pécsi pálos templom vagy a mohácsi Emléktemplom.

Szőnyi Ottó portréja

1921 decemberében a kormányzó a Műemlékek Országos Bizottsága előadójának nevezte ki Szőnyit, aki emiatt Budapestre költözött. A MOB munkatársaként országos szinten érvényesítette Pécsett kialakított szervezési és elméleti tudását, helyszíni szemléket tartott és rendszeresen publikált a Historia című lapban. Templomépítészeti tudásának szintézisét a reprezentatív kiadású Régi magyar templomok című kötetben alkotta meg.

Budapestre költözése után sem szakadt el Pécstől, gyakran visszautazott és folytatta az itt megkezdett munkákat. Budapestről irányította a pécsi Dóm Múzeum 1925-ös felállítását és kőanyagának rendezését is. A Magyar Művészet című folyóirat Péccsel foglalkozó, 1929-es különszámában ő írta az összes vonatkozó tanulmányt. Virág Ferenc püspök (1926–1958) hivatalba lépése után a Szőnyi által készített leltárral vette át a püspöki ékszereket, és később, 1935-ben a püspök megbízásából készítette el a székesegyházi ruhatár, a kincstár és a könyvtár leltározását is.

Eredményeinek és erőfeszítéseinek elismeréseképpen 1929-ben a Központi Egyházművészeti Hivatal elnökévé nevezték ki, és ő igyekezett ezen a poszton az állami és az egyházi műemlékvédelem kapcsolatát megteremteni, és összefogni az addig szervezetlenül folyó egyházi műemlékvédelmet. 1934-től az Országos Iparművészeti Iskola egyházművészet tanáraként is dolgozott és tagja volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak.

A túlhajszolt munka felőrölte egészségét, 1937. március 13-i halálával nagy veszteség érte a műemlékvédelem és Pécs helytörténeti kutatásainak ügyét. Tudományos munkássága túlnőtt a szűk szakmai kereteken. Szőnyi Ottó küldetéseként ismerte fel a szélesebb közönség szakszerű, mégis közérthető nyelven megfogalmazott tájékoztatását, hogy megerősítse kötődésüket a városhoz, annak múltjához és kulturális örökségéhez.

A Műemlékek Országos Bizottságába történő kinevezésekor a Dunántúlnak adott interjújában megerősítette, milyen fontosak a műemlékekről is megemlékező, közérthető nyelven megfogalmazott útikalauzok. 1922-ben megjelent munkájával példát is mutatott a színvonalas útmutatókra

Városunkhoz való kötődése soha nem kérdőjeleződött meg, temetésére is itt, Pécsett került sor. A temetést megelőzően Virág Ferenc megyéspüspök személyesen utazott Budapestre, hogy a Farkasréti temető halottasházában földi maradványait beszentelhesse. A végtisztességet Hanuy Ferenc prelátus-kanonok végezte fényes papi segédlettel. A város törvényhatósága a központi temető Szent Mihály kápolnájában – amelynek megépítésében neki is része volt – díszsírhelyet ajánlott fel végső nyughelyéül.

A sírhely felirata: "A keresztény archaeologia, az egyházművészet és magyar műemlékvédelem fáradhatatlan munkása s a művésznevelés hivatott mestere emlékének"

Az egyházmegye végig támogatta és elismerte munkásságát. Zichy Gyula 1911-ben szentszéki ülnökké nevezte ki, később (1925) a pápai kamarás, majd a pápai prelátus tiszteletbeli címét is elnyerte. Fél évszázad elteltével, a Pécsett összeült XIV. Országos Műemléki Konferencia alkalmából a Szent István tér 15. számú épület falára helyezett emléktáblával tisztelgett munkássága előtt az Országos Műemléki Felügyelőség, a pécsi püspökség, a Városvédő és Városszépítő Egyesület, valamint a Baranya Megyei Levéltár. A rendszerváltás után, 1991-ben utcát neveztek el róla.

Szőnyi Ottó aláírása

Vértesi Lázár levéltáros

Szakirodalom

Baranyai Digitár, Baranyai neves személyek: Szőnyi Ottó.

https://www.baranyaidigitar.hu/neves-szemely/158 (letöltés: 2026. 07. 13.)

Boros László: Szőnyi Ottó az első pécsi múzeumigazgató (1876–1937). Pécsi Szemle, 2004. nyár, 92–99.

Lengvári István: Szőnyi Ottó munkásságának könyvészete. In: Kokovai Szabina – Pohánka Éva (Szerk.): Ünnepi tanulmányok Móró Mária Anna tiszteletére. A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 8. Pécs, 2009. 178–193.

Lengvári István: Szőnyi Ottó régészeti és művészettörténeti munkássága. In: Vonyó József (Szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből 2–3. Pécs, 1996. 173–180.

Nagy Imre Gábor: Mátyás Flórián és a pécsi műveltség a 19. század második felében. Pécsi Szemle, 2011. tavasz, 43–44.

Pécsi Egyetemi Almanach (https://almanach.pte.hu/oktato/122?from=http%3A//almanach.pte.hu/oktatok%3Ff1%3Dff%26limit%3D100%26o1%3Din_any%26v1%255B%255D%3DAkad%25C3%25A9mi%25C3%25A1k (letöltés: 2026. 07. 20.)

Pohánka Éva: A Pécsi Püspöki Könyvtár könyvtárőrei a 20. században. In: Fedeles Tamás – Kovács Zoltán – Sümegi József (Szerk.): Egyházi arcélek a pécsi egyházmegyéből. Pécs, 2009. (Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből V.) 273–290.

Sonkoly Károly: Dr. Szőnyi Ottó, 1876–1937. Műemlékvédelem. 1987. 4. sz. 275–277.

Források

HU-MNL-BaVL-VIII.2.a.

Pécsi Egyházmegyei Levéltár PEL I.1.f.2. (Sematizmusok) 1903, 1934

Sajtó

Dunántúl 1922. 01. 8. 4., 1922. 01. 11. 3., 1937. 11. 14. 4.,

Dunántúli Napló 1976. 08. 7. 2., 1987. 08. 28. 2.

Pécsi Közlöny 1897. 01. 26. 3., 1898. 05. 1. 1.

Pécsi Napló 1937. 03. 18. 3., 1937. 03. 19. 3.

Új Dunántúli Napló 1991. 04. 25. 8.

Képek

1. Pécsi Egyetemi Almanach

(https://almanach.pte.hu/oktato/122?from=http%3A//almanach.pte.hu/oktatok%3Ff1%3Dff%26limit%3D100%26o1%3Din_any%26v1%255B%255D%3DAkad%25C3%25A9mi%25C3%25A1k (letöltés: 2026. 07. 20.)

2. Pécsi Közlöny 1897. 01. 26. 3.

3. Pécsi Egyházmegyei Levéltár

4. MNL BaVL Szakkönyvtár

5. Pécsi Egyházmegyei Levéltár V. 2. – Fotótár

6. MNL BaVL Szakkönyvtár

7. Pécsi Szemle, 2004. nyár, 93.

8. MNL BaVL Szakkönyvtár

9. Szőnyi Ottó díszsírhelye (Hepp Hajnalka fotója)

10. HU-MNL-BaVL-VIII.2.a.