Egy amerikai bombázó tragikus kényszerleszállása a pécsi repülőtéren

Egy amerikai bombázó tragikus kényszerleszállása a pécsi repülőtéren

77 évvel ezelőtt, 1945. április 1-jén temették el a pécsi köztemetőben a 22 évesen hősi halált halt New York állambeli Thomas A. Mac Donaldot, az amerikai légierő hadnagyát.

1945 tavaszára a Magyarországon folyó harcok a végéhez közeledtek, a német hadsereg által indított utolsó magyarországi offenzíva – a Tavaszi ébredés hadművelet – kudarcot vallott. A szovjet ellentámadás után elkezdték kiszorítani a Vörös Hadsereg erői a német, illetve a magyar csapatokat Magyarország területéről. Baranya megye területén a Dráva folyó mellett voltak jelentős harcok, több települést is sikerült visszafoglalni a német hadseregnek, de az offenzíva itt is megrekedt. Március folyamán a Magyarország elleni szövetséges bombázó bevetések száma még magas volt, azonban ez a szám a hónap végére fokozatosan csökkent. Az utolsó bombatámadást 1945. március 26-án hajtották végre Szombathely városa ellen.^[1]

Baranya megyében nem voltak jelentős katonai célpontok, de a bombázások célja a Németországba induló utánpótlás megakadályozása is volt, ezért a pécsi vasúti pályaudvart többször támadták a szövetséges repülőgépek. Ezek a bombázások nem voltak olyan jelentősek, mint a Budapest, Győr vagy Szombathely elleni légitámadások. Pécsett összesen 15 amerikai bombázógép zuhant le, vagy hajtott végre kényszerleszállást, ezek közül 13 a háború utolsó hónapjaiban történt.^[2] A repülőgépek zömét a légelhárítás rongálta meg. Ebben az időszakban azt tanácsolták a bevetés előtt álló szövetséges pilótáknak, hogy próbáljanak a Balatontól délkeletre eső, azaz szovjetek által ellenőrzött területekre, vagy a szintén elfoglalt pécsi repülőtérre kényszerleszállást végrehajtani. Azonban ez sem volt életbiztosítás. A Mohács-Margitta szigeten például előfordult olyan eset, hogy a szovjet katonák Carl K. Gibson amerikai ejtőernyőst lelőtték: „A szerencsétlenséget megelőzően a gép körözött és eközben mintegy 7 személy ejtőernyővel kiugrott, végül a vezető vált el a géptől. A 7 főnyi személyzet ismeretlen helyre ment, a vezetőt pedig földre érés után 2 orosz katona elfogta és rövid szóváltás után hasba lőtték. Az amerikai repülő összeesett és meghalt azonnal.”^[3] Hasonló veszélyt jelentettek a pécsi repülőtér légvédelmére kivezényelt bolgár egységek, akik „nyilván nem felejtették el az amerikaiak Szófia elleni támadását, ugyanis gyakran előfordult, hogy a leszállni készülő szövetséges Liberátokra-B-24 bombázógép-tüzet nyitottak, míg a légtérben szabadon átrepülő Messerschmittekre nem.”^[4]

1945. március 31-én több amerikai bombázógép is sikeres kényszerleszállást hajtott végre a pécsi repülőtéren, de az egyik gépnek nem volt ilyen szerencséje. Egy B-24 Liberator – 42-51526 azonosító számmal – az olaszországi Grottagliából szállt fel, hogy linzi célpontot bombázzon. A gép pilótája William E. McGrath főhadnagy, navigátora Thomas A. Mac Donald hadnagy volt. A bombázás után - az Olaszországi támaszpontra visszafelé tartva - a légvédelmi tűz által megsérült motor hibája miatt, a pécsi repülőtéren szerettek volna kényszerleszállást végrehajtani. A gépből mindent kidobáltak, a fegyvereket, lőszer, ruházatot és minden mozdíthatót, hogy tudják tartani a magasságot. A pécsi kifutópálya a pilóták elbeszélése szerint túl rövid és laza talajú volt, ezért a leszállás alkalmával az első futómű kitört és balesetet okozott.^[5] „McDonald a felső forgatható géppuskatorony és a pilótaülés között nyomódott össze. Azonnal meghalt. Sok időbe tellett amíg a testét kiemelték a roncsokból. Egy orosz orvos megpróbálta feléleszteni, de ez nem sikerült.”^[6]

1-3. kép: Eugene C. Hochendel százados jelentése az eltűnt B-24J repülőgép légi személyzetéről, egy szemtanú beszámolója alapján.

(Forrás: https://449th.com/macr-13486/)

Thomas A. Mac Donald hadnagyot 1945. április 1-én katonai tiszteletadás mellett temették el a Pécsi Központi Temető "Orosz hősi halottak" parcellájába. Káldy Zoltán evangélikus lelkész tartotta a gyászbeszédet, a Vörös Hadsereg díszszázada három sortűzzel tisztelgett a lezuhant gép elhunyt navigátorának. Az eseményről az Új Dunántúl is beszámolt:

4. kép: Nagy katonai tiszteletadással temették el Pécsett Thomas Mac Donald amerikai repülőhadnagyot.

           (Forrás: Új Dunántúl, 1945. április 4. 3.)

A legénység többi tagja sérülés nélkül megúszta a balesetet és 1945. április 5-én hagyták el Pécs városát. A repülőgépet egyes források szerint a szovjetek megjavították és használatba helyezték. A temetés 1600 pengőbe került, amit Vatnyutjev őrnagy^[7] utasítása alapján Pécs városának kellett kifizetnie, melynek a város április 26-án eleget is tett.^[8]

5. kép: A temetés számlája.

6. kép: Vatnyutjev őrnagy utasítása.

A II. világháború befejezése után az amerikai hadsereg fel kívánta kutatni a Magyarországon eltűnt repülő személyzet, illetve az eltemetett amerikai pilóták sírjait. Az 5788/1945. miniszterelnöki, illetve 160726/1945. VII. számú belügyminiszteri rendelet alapján, jelentést kellett tenni a pécsi polgármesternek, elkészíteni az „elesett, illetve eltemetett amerikai katonák sírjainak pontos helyét tartalmazó jegyzéket.” Emellett pontosan meg kellett állapítani azt is, „hol, mikor, milyen körülmények között zuhant le, vagy végzett kényszerleszállást törvényhatósága területén amerikai repülőgép, milyen volt a géptipusa, valamint azt, hogy mi történt a repülőgép felszerelésével”.^[9] A jelentésekben feltűnik, hogy a halál okának "nyaklövést", a Magyar Állami Rendőrség Pécsi Kapitányságánál pedig hibás nevet közölnek: "Frank Mac Donald".

7. kép: Pécs polgármesterének az utasítása.

8. kép: A temető felügyelő jelentése.

9. kép: A Magyar Állami Rendőrség Pécsi Kapitányságának jelentése.

10. kép: Pécs polgármesterének jelentése.

Thomas A. Mac Donaldot 1946. október 26-án a Budapesti Amerikai Katonai Temetőbe szállították, majd a franciaországi Lorraine Amerikai Temetőben^[10] helyezték végső nyugalomra.

11-12. kép: Az Amerikai Katonai Misszió Sírfelkutató Osztályának elismervénye.^[11]

13. kép: Thomas A. Mac Donald hadnagy emlékére kiállított oklevél.

(https://www.abmc.gov/print/certificate/503524)

                                                                                              Gáspár Attila segédlevéltáros

Szakirodalom:

Aero História. Hadtörténeti Múzeum és Közlekedési Múzeum múzeumi kiadványa. Budapest, 1990. 8. szám

Dr. Csizek Zoltán: A Mecsek lejtői fölött. Pillanatképek Pécs repüléstörténetéből 1888–1945. Pécs, magánkiadás, 2008.

Members of the 449th Bomb Group Association: "Grottaigle, and home". A History of the 449th Bomb Group. Book III.1989.

Pataky Iván–Rozsos László–Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett. Második kötet. Budapest, Zrínyi Katonai Könyv és Lapkiadó, 1992.

Rozs András (szerk.): A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944–1948) repertóriuma. A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2005.

Sajtó:

Új Dunántúl, 1945.április. 4.

Új Dunántúli Napló, 1991.szeptember. 21.

Forrás:

MNL BaML. V. 73. a. Mohács város polgármesterének iratai. Közigazgatási iratok. 1924–1950.

MNL BaML IV. 1407. e. Pécs város polgármesterének iratai. "C" (1946-tól III.), Gazdasági és építési, 1926-tól Gazdasági, 1947-től Népjóléti és Kulturális ügyosztályának iratai. 1930–1949.

Internetes források:

The 449th Bombardment Group (WWII). (https://449th.com/macr-13486/)

American Battle Monuments Commision. Lorraine American Cemetery,Avenue de Fayetteville 57500 St Avold France. (https://abmc.gov/decedent-search/mac-donald%3Dthomas)