100 éve hunyt el Piátsek Gyula építőmester

100 ÉVE HUNYT EL PIÁTSEK GYULA ÉPÍTŐMESTER

A Piátsek név sokak számára ismerősen cseng Pécsett, elsősorban a város épített örökségével kapcsolatosan. A család férfitagjai négy generáción keresztül tevékenykedtek az építőiparban, hiszen Piátsek Gyulának már a dédapja, a Bécsből érkezett Pucsek Leonardus (1719–1783) is kőműves volt. A szakma gyakorlásához szükséges költséges felszerelés és a nagy felelősség miatt a mesterség gyakran öröklődött apáról fiúra. Pucsek Leonardus hét gyermeke közül a legfiatalabb, József (1781–1854) a klasszicista Pécs legjelentősebb mesterévé nőtte ki magát, aki csaknem fél évszázados munkásságával jelentősen átformálta a város építészeti képét. A céget fia, Antal (1814–1867) vitte tovább, az ő gyerekei közül pedig kettő folytatta a mesterséget: Ferdinánd és Gyula. A Bécsben és Münchenben tanult, kitűnően rajzoló, de tbc-ben szenvedő Ferdinánd (1840–1867) azonban fiatalon elhunyt.

1. ábra: Piatsek Gyula családfája. A családnév több változatban (Pucsek, Picsek, Pőcsek stb.) is előfordul a forrásokban, és még a 19. század második felében is többféleképpen (Piacsek, Piatsek, Piátsek) írták. Mivel Gyula a tervrajzain Piátsek-ként írta alá a nevét, ezért az ő esetében ezt az írásmódot alkalmazzuk.

Piátsek Gyula 1850. március 25-én született. A reáliskola elvégzése után építészeti tanulmányokat folytatott Pesten majd Bécsben. Bár minden forrás építészként említi, neve nem szerepel sem a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, sem a József Műegyetemen végzett, de még az ott honosított diplomások között sem. Ez utóbbi kizárja annak a lehetőségét is, hogy más külföldi egyetemen szerezte volna a képesítését. A legtöbb adót fizető virilisek listáján sem számították duplán az adóját, mint ahogy azt a diplomások esetében tették. Vagyis őseihez hasonlóan a mesterséget még céhes keretek között sajátította el. Ez nem zárja ki, hogy esetleg testvéréhez, Ferdinándhoz hasonlóan látogatta a bécsi Politechnikumot vagy az akadémiát. Ez utóbbi lehetőségét erősíti az is, hogy a kormány megbízásából Friedrich von Schmidt professzor, majd tanítványa, Steindl Imre mellett műemlékrestaurálások művezetőjeként dolgozott. Schmidttel vélhetően Bécsben került közelebbi kapcsolatba, aki a mácsai kastély helyreállításán foglalkoztatta, és neki lehetett szerepe abban is, hogy tanulmányai végeztével Steindl irodájában helyezkedett el. Stíluspreferenciák legalábbis biztosan nem játszottak szerepet a döntésében, Piátsek Gyula művei ugyanis neoreneszánsz stílusúak, és egyetlen tervén sem fedezhető fel Steindl gótika iránti lelkesedésének a hatása.

Steindl munkatársaként – nekrológja szerint – részt vett a berlini Reichstagra kiírt tervpályázat pályaművének elkészítésében. Steindl rajzait, amelyekre a tervező később a magyar parlament előtanulmányaként tekintett, dicséretben részesítették. Mivel ez a tervpályázat 1872-ben zajlott, Piátseknek ekkor már az iroda alkalmazásában kellett állnia. Pályafutásának legfontosabb feladatát 1875-ben kapta, amikor a vajdahunyadi vár helyreállítását irányító Steindl művezetőjeként tevékenykedő Piátseket – Steindl lemondása után – a kormány a restaurálás vezetésével bízta meg.

Piátsek Gyula 1877-ben visszatért Pécsre, ahol megkezdte építőmesteri tevékenységét. Még ugyanebben az évben megvásárolta a nagyapja által épített, Széchenyi tér 8. szám alatti lakóház felét a nagybátyjától, Piatsek Józseftől, aminek következtében az épület egyedüli tulajdonosává vált.

2. ábra: A Piatsek-ház (Széchenyi tér 8.) a 19. század első felében

1878-ban a törvényhatósági bizottság tagja lett, valószínűleg már ekkor is virilisként, talán pont a Széchenyi téri ház után fizetett adónak köszönhetően. 1880-ban megnősült, társául egy jónevű bonyhádi kereskedő lányát, Streicher Franciskát (1862–1945) választotta. A házaspárnak két fia született, akik szakítva a családi hagyománnyal, nem az építészeti pályát választották. Apjuk halálakor Emil (1881. március 12. – 1951. január 25.) belügyminiszteri osztálytanácsosként, Zoltán (1882. február 22. – 1953) ügyvédként kereste a kenyerét.

Piátsek Gyula első ismert pécsi tervét saját házához készítette: a szomszédos Schönherr-ház melletti esőelvezető tűzfallal történő beépítésére azonban a csurgó vitássá vált tulajdonjoga miatt nem kapott engedélyt. 1880 és 1884 között hét munkájáról van tudomásunk, bár ennél minden bizonnyal lényegesen többet épített – nemcsak Pécsett, hanem a környéken is. Ezek között szerepel átalakítás és toldaléképítés, de négy új lakóház kivitelezése is. (3-5. ábra) Pécsi működésének korai éveiből ismert középület-terve a székesegyház és a püspöki palota átépítéséhez az 1880-as évek elején készült rajz. 1880-ban a szegényházra kiírt tervpályázaton III. díjat nyert Kegyelem és fegyelem jeligéjű, Zsilla Vilmossal készített plánumával.

3–4. ábra: Király u 5. homlokzat (nem épült meg); Zsolnay Imre kereskedő háza, Hunyadi (ma Mátyás király) u. 14.

5. ábra: Koharits N. János tiszti főorvos háza, Gyár utca 6.

Az 1884 és 1907 között eltelt 23 évben ugyanúgy csak hét építési dokumentumban szerepelt a neve, mint az 1880–1884 közötti öt év alatt. Ráadásul háromszor a saját lakóházán eszközölt kisebb munkálatokra kért építési engedélyt, és tudjuk azt is, hogy 1886-ban neoreneszánsz stílusban építtette át a klasszicista épületet.

6. ábra: A Piatsek-ház ma (átépítve 1886-ban) A szerző felvétele

1895-ben a szkokói szőlőhegyen álló présházát nyaralóvá alakíttatta át. (7. ábra) Egyik legszebb munkája az Engel Adolf és fiai számára tervezett egyemeletes neoreneszánsz lakóház a Hal téren. (8. ábra) 1891-ben Török Antal Kaposvári u. 3. számú épületéhez, 1892-ben Wurster Antal Radonay (ma Esze Tamás) u. 1. számú házának homlokzatához készített terveket. (9. és 10. ábra)

7. ábra: A Piatsek-nyaraló korabeli képeslapon

8. ábra: Engel Adolf és fiai lakóháza (Hal tér 2.)

9. ábra: Kaposvári u. 3. Török Antal háza

10. ábra: Radonay (ma Esze Tamás) u. 1. homlokzatátalakítás

Erre a szerény építőtevékenységre – nagy valószínűséggel – egy építési baleset és annak következményei szolgálhatnak magyarázattal. 1883. június 6-án a „Széchenyi téren emelkedő új bazár-épület belső falazata leomlott. Az óriási faltömeg a körüle elhelyezett állványokat szétzúzta, s az állványon dolgozó munkásokat lesodorta a mélységbe.” A balesetben két munkás meghalt, tíz pedig különböző súlyosságú sérüléseket szenvedett. A Széchenyi tér 16. számú épület falának leomlása miatt Piátsek Gyula vállalkozó és Török István pallér ellen bűnvizsgálatot rendeltek el, amely a büntetőtörvénykönyv 290. §-a alapján gondatlanság miatti emberölés vétségével vádemeléshez vezetett. Az ügy végtárgyalására 1884. február 6–8. között került sor, és a vádlottak felmentésével zárult. Az építőmestert azonban nemcsak a per, de az is megviselhette, hogy a két életét vesztő munkás közül az egyik a bátyja, Piátsek Károly (1845–1883) volt.

A levéltári források alapján úgy tűnik, hogy Piatsek Gyula a per lezárulta után vállalkozóként nem működött tovább. Ezt az bizonyítaná minden kétséget kizáróan, ha a vállalat megszüntetését a cégbíróság is bejegyezte volna. Azonban a levéltárban nemcsak a vállalkozás felhagyásának, de megindításának sincs semmi nyoma, még az iparlajstromok között sem. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az építőipar gyakorlása a céhek megszűnése (1872) után 1884-ig mindenki előtt nyitva állt. Ekkor az ipartörvény (1884. évi 17. tc.) az építőmesterségeket azok közé a foglalkozások közé sorolta, melyhez engedélyt kellett kiváltani. Piátsek Gyula ezt könnyen megszerezhette volna, mivel az ipartörvény 22. §-a szerint azok, akik már a törvény hatályba lépése előtt építőmesterként tevékenykedtek, iparukat minden külön engedély nélkül folytathatták. A vállalkozás felhagyását az építési iratok mégis egyértelműen igazolják, nemcsak csekély számukkal, de azáltal is, hogy a saját maga és egy szűk kör számára 1884 után készített tervek kivitelezésében Piátsek Gyula már nem vett részt: az építési engedélyeken művezetőként nem az ő neve szerepel.

Kevés lakóház-tervével szemben több középület-tervét ismerjük ebből az időszakból. A sétatéri kioszk (1895) ugyan nem épült meg, és a pécsi takarékpénztár számára rajzolt plánum is inkább csak az építési programhoz készült vázlat lehetett.

11. ábra: Piátsek Gyula kioszk-terve (1895. Nem épült meg.)

1892-ben a Lechner–Pártos-féle városháza-tervek neoreneszánsz stílusú átdolgozására kérték fel. A királyi ítélőtábla Széchenyi téri székházának átépítési terveit a sajtó Schlauch Imre, Madas József viszont Piátsek munkájaként hozza. Részt vett a Matessa árvaház és a városi kórház tervezésében, bár utóbbi nem tekinthető önálló alkotásának, mivel abban Schlauch Imre és Kaufer Sándor korábbi terveit gyúrta össze. (12. ábra)

12. ábra: A Matessa árvaház terve

Látványos, bár csak ideiglenes architektúrája volt az uralkodó 1891-es pécsi látogatásához tervezett diadalív, amit a Széchenyi téren állítottak fel. A korabeli sajtó szerint az „ősi várfalat ábrázoló díszkapu, középen a leeresztett fölvonóhíddal, tetején, a bástyafokokon a régi magyar harczosokat ábrázoló színtársulati tagok festői csoportjával láthatólag kellemesen lepték meg a királyt”.

13. ábra: Az 1891-es királylátogatás díszkapuja

A pécsi középületek megvalósításakor szakmai tudását – olykor honorárium nélkül – igyekezett a város szolgálatába állítani. Emellett hivatalnoki, oktatói és szakmérnöki feladatokat vállalt, és aktív alakítója volt Pécs közéletének. Tagja volt a vízvezetéki munkálatokat ellenőrző bizottságnak, a fogyasztási adók kezelését ellenőrző bizottságnak, a pécsi kereskedő inasiskolák bizottságának, a város gazdaságának rendezésére létrehozott bizottságnak, a Pécsi Athlétikai Klub bizottságának – hogy csak néhány példát említsünk. Szerepet játszott a belvárosi plébániatemplom plébános választása kapcsán felállított bizottságban, és a Pécs-Baranyai Kertészeti Egylet által rendezett kiállítás rendezőbizottságában is. Utóbbin elismerő okmányt is nyert gyümölcseiért. Felesége a Pécsi Jótékony Nőegylet választmányi tagjaként tevékenykedett.

Piátsek Gyula 1925. június 19-én távozott az élők sorából. Ha életműve mennyiségi szempontból nem is kiemelkedő, néhány szép és emblematikus épülete Pécs városképének meghatározó elemévé vált. Ennél is jelentősebb az a szakmai és közéleti tevékenység, amivel a város érdekeit szolgálta. Halálával nemcsak a családban öröklődő építészeti vonal szakadt meg, de az építőmestereket is egyre képzettebb, már diplomával rendelkező építészek váltották fel a város életében.

Pilkhoffer Mónika

történész

(PTE BTK TTI)

Irodalom

Fleischer, Gyula: Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1935.

Lupescu Radu: Vajdahunyad vár a Hunyadiak korában. Doktori disszertáció. ELTE Művészettörténeti Doktori Iskola, kézirat, 2006. http://doktori.btk.elte.hu/art/lupescu/diss.pdf (Letöltés dátuma: 2025. 09. 05.)

Madas József: A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái I–II. Adatgyűjtemény. Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 1985.

Mendöl Zsuzsanna: A sétatéri kioszk. Kaufer Sándor építész (1863–1900) működése Pécs város mérnöki hivatalában. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43. Szerk.: Uherkovich Á., Janus Pannonius Múzeum. Pécs, 301–317.

Oklevéljegyzék: Névjegyzéke mindazoknak, akik a M. Kir. József-Műegyetemen 1928. évi június hó végéig oklevelet, absolutoriumot, vagy oklevélhonosítást nyertek: 1873–1928. Pátria. Budapest, 1929.

Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907). Pro Pannonia, Pécs, 2004.

Pilkhoffer Mónika: Egy építési baleset és hatása. Piátsek Gyula pécsi építőmester pályája. Tudásmenedzsment 22. (2021) 1. 21–41.

Sisa József: Steindl Imre. Holnap Kiadó, Budapest, 2005.

Sisa József (szerk.).: Az Országház építése és művészete. Országház Könyvkiadó, Budapest, 2020.

Szily Imre Balázs: Egy pécsi építész-dinasztia: a Piacsek család. Magyar Építőművészet, 1985 (3), 58–61.

Források

MNL BaML: IV. 1406. b. 10434/1879.; 7786/1880.; 13481/1881.; 7982/1881; 12630/1882; 4334/1882; 5859/1884; 7724/1884; 8152/1882; 14185/1891; 5040/1897; 12212/1901; 15876/1895; 10542/1890; 3813/1891; 2114/1892;

MNL BaML: IV. 1422. d.

Sajtó

Pécsi Figyelő, 1880. május 29. 2., 1881. október 1. 3., 1883. június 9. 2., 1890. október 4. 4., 1890. december 28. 4., 1891. június 24. 2., 1891. július 29. 4., 1891. október 14. 3., 1892. március 30. 4., 1892. november 26. 3., 1892. december 3. 3., 1892. december 17. 2.

Pécsi Napló, 1925. június 20. 2.

Dunántúl, 1925. június 20. 3.

Képek

1. ábra: Piátsek Gyula családfája (saját szerkesztés)
2. ábra: A Piatsek-ház (Széchenyi tér 8.) a 19. század első felében https://regipecs.blog.hu/2013/11/17/szechenyi_ter_csorgokutak
3. ábra: Király u 5. homlokzat (nem épült meg) MNL BaML: IV. 1406. b. 1786/1880.
4. ábra: Koharits N. János tiszti főorvos háza, Gyár utca 6. MNL BaML: IV. 1406. b. 12630/1882.
5. ábra: Zsolnay Imre kereskedő háza, Hunyadi (ma Mátyás király) u. 14. BaML: IV. 1406. b. 5859/1884.
6. ábra: A Piatsek-ház ma (átépítve 1886-ban) A szerző felvétele
7. ábra: A Piatsek-nyaraló korabeli képeslapon https://www.facebook.com/RegiPecs/posts/1461626827250138/
8. ábra: Engel Adolf és fiai lakóháza (Hal tér 2.) MNL BaML: IV. 1406. b. 10542/1890.
9. ábra: Kaposvári u. 3. Török Antal háza MNL BaML: IV. 1406. b. 3813/1891.
10. ábra: Radonay (ma Esze Tamás) u. 1. homlokzatátalakítás MNL BaML: IV. 1406. b. 2114/1892.
11. ábra: Piátsek Gyula kioszk-terve. (1895. Nem épült meg.) Mendöl 1999. 303.
12. ábra: A Matessa árvaház terve. http://www.rkk.hu/hu/dti/dti_fooldal/az_epuletrol.html
13. ábra: Az 1891-es királylátogatás díszkapuja. Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabbkori Gyűjteményi Osztály, Helyt. 3565/1.