R
Rimaszombat város 16. századból származó címere
Fotó: Szelényi Károly
Nem egyértelműen tisztázott, hogy mikor és milyen körülmények került a Rima folyó balparti része a kalocsai érsekség birtokába. Eredetileg ez a terület - hasonlóan a szomszédos Tornához és Zólyomhoz - minden bizonnyal a király birtokában lévő prédium - erdőispánság lehetett. 1334-ben az érsek a rimaszombati uradalmat elcserélte (Kácsik nembeli Szécsényi) Tamás erdélyi vajdával és egyidejűleg a király a vajda kérésére Rimaszombatnak ugyanazon jogokat adta, melyeket Buda polgárai élveztek, és megengedte, hogy a várost fallal és tornyokkal vegye körül.
A város címere talán ekkor egészülhetett ki az új földesurak, Szécsényiek címerállatával. A város összetett címere egy 1566-ból származó ostyasütőről ismert. Ezen egy balra tekintő oroszlán, illetve egy hosszú rutás pajzsú címer látható, melyben a város két eredeti településrészének összetett címerekét is láthatjuk. Az oroszlán a címerben így a település birtokosára, Szécsényi Tamásra utalhatna, akinek címere növekvő kétfarkú oroszlán, mely mellső jobb lábával keresztet tart (a Kacsics nemnek oroszlán volt az ősi címere), míg a rutás pajzs Stefansdorf német telepeseinek közelebbi eredetére, Bajorországra utalhatna.
Az 1387-ben ide látogató Zsigmond király megerősítette a város kiváltságait. 1424-ben a főbenjáró bűnben elmarasztalt Szécsényi Miklós javait a király elkobozta. Így került Rimaszombat felerésze 1425 és 1439 között átmenetileg a király, Luxemburgi Zsigmond, majd utóda, Habsburg Albert kezére. Valószínűleg ekkor bővíthette a város címerét Zsigmond király a saját címeréből. Az abban szereplő ún. brandenburgi sas eredetileg vörös színe a város címerében feketére változott. Utóbb, a Szécsényiek kihalása után a fekete sas a város kizárólagos címerképe lett. A sasos címer egy 1595-ös pecsétnyomóról ismert, mely ma a Gömöri Múzeumban található. Ugyanilyen sast mutató pecsét lenyomatai megtalálhatók már a 16. század elejéről való okleveleken is. Ezért feltételezhető, hogy ez a címer középkori eredetű. A pecsét lenyomatát közli a Magyarország vármegyéi és városai című kiadvány (MVV Gömör-Kishont vm. 120. l.). Az összes címertani mű, melyben a város címere megtalálható szintén ezt a címert tartalmazza: ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas.
Forrás: hu.wikibooks.org/címerhatározó
Rozsnyó szabad királyi város I. Nagy Lajostól nyert címerének 1488-as ábrázolása
Fotó: Szelényi Károly
A felső-magyarországi bányavárosok (Gölnicbánya, Szomolnokbánya [Lassúpatakkal együtt], Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya és Igló) 1487 karácsonyán írásás statútumba foglalta szövetségre lépését. A felső-magyarországi bányavárosok szövetségéhez tartozó települések címerének közös vonása a keresztbe tett bányászcsákány és -ék. Egyes vélemények szerint ez a szövetség jelvénye volt. Különös a felvidéki bányavárosok (Szomolnok, Rozsnyó, Igló, Szepesremete) címerében látható rózsa, ami ezen városok összetartozására utal.
