Festetics-hajók a Balatonon a 18-19. század fordulóján

A Balaton első nagy teherszállító vitorlását, a Kristóf nevű hajót 1753-ban bocsátották vízre. A „sóhajó”, vagyis a sószállító gálya szélcsend idején evezővel is haladhatott, Balatonkeneséről szállította a sót Keszthelyre, visszafelé pedig fát, bort és egyéb termékeket vitt. Az 1790-es években Festetics György (1755-1819) kezdett nagyszabású hajóépítésbe. Ekkor került Bori Antal (1764-1835) trieszti „tanult hajós-mester” Fenékpusztára (ma Keszthely külterülete), és olasz hajóácsokkal hajóépítő üzemet hozott létre.   Bori Antal: Kétárbocos vitorlás, 1800 k. Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 255

Bori Antal: Kétárbocos vitorlás, 1800 k. Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 256

A legnagyobb balatoni vitorlást, a sószállító Főnixet feltehetően Sebestyén Sámuel uradalmi mérnök tervezte, és ő állította össze a költségvetést is 1796 januárjában. Sebestyén Rajzolatja a 1796-dik eszt. Keszthelyen építendő hajónak című tervét csak a szakirodalomból ismerjük, levéltárunk tervtárában Bori Antal kétárbocosokról rajzolt tervváltozatait őrizzük. A Directoratus ülésjegyzőkönyvei szerint egy modellt is készítettek a Főnixről, melyet 1797 végén helyeztek el a Festetics család könyvtárában. A Főnix 1796-ban Bori irányításával épült, 1797. július 15-én került vízre. Egy 1798. augusztus 7-én kelt, a szakirodalomból ismert hajóleltár szerint a Főnix 16 öl hosszú, 3 öl széles, kétárbocos, 16 evezős hajó volt. Nevét Takáts József (1767-1821) írótól, Festetics László nevelőjétől kapta, aki egyik versében a hajót az újjáéledő főnixhez hasonlította, arra utalva, hogy a Kristóf hajó részeinek felhasználásával készült. Gyakran maga Bori kormányozta a hajót, melyet nem csak teherszállításra, hanem személyszállításra is használtak, fedélzetén ünnepségeket, vendégségeket is tartottak.

Hajózással kapcsolatos eszközök egy 1798–99-es leltárban
Festetics család keszthelyi levéltára – A család egyetmét érintő iratok (P 236) – Inventarium de anno 1798 pro 1799.

Arra vonatkozóan, hogy meddig járt a Főnix – melyet a források gyakran „Sós hajó”, „Sós öreg hajó”, „Nagy hajó” és „Gálya” néven említenek – a keszthelyi uradalom leltáraiban és az 1792-ben létrehozott Directoratusnak, a Festetics birtok központi igazgatási szervének az ülésjegyzőkönyveiben (P 279) találunk – olykor ellentmondásos – adatokat. Az utóbbiban feljegyezték a levelek beérkezési idejét, röviden a tartalmát és a meghozott határozatokat, sajnos a levelek többnyire nincsenek meg. Az ülésjegyzőkönyvek alapján az „uj gályás hajó”, a Jozefina – mely kisebb volt az előzőnél – 1813 tavaszán már épült, májusban már „a Jospehina Nagyhajó imitt amott meg szurkoltatott”. A keszthel]yi új majori ispányságban első augusztusban talált eszközöknek, szerszámoknak inventáriuma az 1815. esztendőben című leltár a „sájkás eszközök Fenékbe” Szűcs Antalnál rovatában már csak a „Só hajó Joseffina” szerepel, ezen kívül a „révész eszköz Fenékben Porkolábnál” rovatban még négy révészhajó található.

Ugyanakkor Festetics György fiáról, László (1785-1846) 1820. augusztus 7-én arról rendelkezett, hogy a „Josephina nevü ujj hajóhoz szükséges” fák a következő télen vágattassanak ki, a „Josephina hajó Schooner formára Bori hajósmester által rajzoltasson meg”, és „mivel a mostani nagy hajó esztendőre el-bontatik, annak jobb fáibul egy átaljáró hajó [komp] készítessen”. Viszont Az udvari eszközök inventáriumának 1-ső része pro 1820-21 című leltárkönyvben a György nevű hajó található, valamint a Heléna nevezetű kutter.

Bori Antal: A Festetics-hajópark, 1810 k.
Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 257
 

Bori egyik rajzán – mely 1810 körülre datálható – a teljes Festetics-hajópark látható, a Főnixen kívül a „Laszlo”, a „Palli haju”, a „Szolgáia haiu”, a „Stela”, a „Bori Antal”, a „Juditta” és a „Féczke”. Ha összevetjük az írott forrásokat a rajzokkal, akkor igen nehéz megállapítani, hogy a levelekben, jelentésekben, leltárakban vagy ülésjegyzőkönyvekben épp melyik hajóról van szó, mivel ritkán közlik a nevét, csak körülírják a hajót: pl. nagy hajó, sóhajó, legkisebb révészhajó, nagyobb postahajó.
 

A Főnixszel egy időben épülhetett a „Szolgája” postahajó, mely egyárbocos és a már említett 1798-as hajóleltár szerint 16 evezős kísérőhajó volt, a part és a Főnix közötti közlekedésre szolgált, mivel a nagy hajó a sekély partvizek miatt nem tudott a révhelyekre beállni. Az 1798/1799. évi leltár Bori Antal keze alatt egy vitorlás postahajót említ, a révészek kezén pedig négy öreg hajót és egy postahajót. Az 1803. és az 1804. évi leltárak egy „szogáló csónak”-ot és egy postahajót sorolnak fel a „sajkás eszközök” között, az 1807-1808. évi pedig egy „nagyobb postahajó”-t és egy „kisebb postahajót”-t. 1812-ben a gályához a „nagyobb posta hajó” helyett, amelyet eladtak, egy másik, kisebb postahajót készítettek. Bori Antal: Szolgája hajó, 1796 k. Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 252

Sebestyén Sámuel: Juditha 1797
Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 268 Méltóságos grof tolnai Festetics György úr ő n[agy]saga fenéki hajó-építő műhelyében anno 1799 el készült Juditha nevezetű révész hajónak rajzolatja; Dissegno d’una zattera, o nave di trasporto

Az 1795 és 1815 között keletkezett leltárak tanúsága szerint a kompok száma ebben az időszakban négy. Ezek közül az egyik volt a Juditha. Sebestyén már 1796 novemberében elkészítette az új révészhajó rajzát, és ígérte, hogy költségvetéssel együtt benyújtja majd a Directoratusnak. A tölgyfa deszka, mely a Főnix építéséből maradt, szerinte elég lett volna az új hajóhoz, de a biztonság kedvéért még 5 tölgyfa kivágását kérte, a Directoratus 6 fa kivágását rendelte el. 1797 júliusában már arról számolt be Sebestyén, hogy a révészhajó rajzát átadta Borinak, aki elkezdte a bókony, vagyis a hajóborda készítését. A Directoratus azonban rendreutasította a mérnököt, hogy előbb a hozzá kellett volna benyújtani a terveket. 1798-ban már folyt a hajó építése, és 1799-re elkészült a Juditha, a Fenékpuszta és Bottyán között közlekedő szekérszállító komp.

1800-ban már a következő hajót építették, mégpedig az 1801. április 10-én vízre bocsátott László nevű révészhajót, mely Festetics Lászlóról kapta nevét, aki később a Balaton első sportvitorlázója lett, „ügyesen és nagy gyakorlattal kormányzott”. A Fecske nevű, legkisebb révészhajóról annyit tudunk, hogy a somogyi, vagyis szántódi révnél elsüllyedt, 1801 tavaszán kivontatták és 1802-re újította fel Bori.    Bori Antal: László, 1800 k. Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 251

Bori Antal: Sétahajók, 19. sz. eleje
Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 246, 249

1806 augusztusában az olasz hajóépítő mester azt javasolta, hogy építsenek egy kis „sétáló hajót” – melynek tervét csatolta leveléhez –, mivel embereinek ősszel nem lett volna munkájuk. A hajóhoz szükséges fa rendelkezésre állt, és ha nem használták volna fel, akkor tönkre ment volna. 1807-re készülhetett el a Stella nevű egyárbocos, a Festetics-hajópark rajza alapján 10 evezős sétahajó, a fedélzet hátsó részén sátorral. 1820 májusában a Directoratus elé került a „Bori Antal hajó csináló mester által készült új satoros hajonak rajzolattya”, tehát ekkor egy újabb sétahajó épült.
 

A Bori Antalról elnevezett kompról egy 1815. évi jegyzéket ismerünk, ekkor már a Bori hajó „viseltes”-nek számított. Ezek után újabb és újabb hajók készültek. Szidónia nevével már 1815-ben találkozhatunk, mikor is javították ezt a kompot, majd 1819-ben egy újabb kompot építettek a mintájára.     Bori Antal: Bori hajó, 1800 k. Családi fondokból kiemelt tervek – Festetics család (T 3) – No 247

1820-ban Festetics László folytatta a hajóépítést. Ebben az évben épült az új kutter, vagyis egyárbocos, a Heléna. 1821-ben a trieszti Gaspare Tonelloval (1798-1849) terveztettek egy új szkúnert (Schooner) is, feltehetően ezen terv alapján épült meg a következő „nagy hajó” 1824-1827 között. Ezen kívül 1824-ben Festetics László elrendelte, hogy a „fenéki kompokra árbócfák és vitorlák készítessenek”, így azok vitorlás komphajók lettek.

Irodalom:
Sági Károly: Antonio Borri – Bori Antal. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. Veszprém, 1986.
Tóth Lajos: 200 éves a fenékpusztai hajóarzenál. Budapest, 1965.

Köszönöm munkatársamnak, Erszényi Zoltánnak a kutatásban nyújtott segítségét.

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika