Még mindig valódi kincsek rejtőznek a diaszpóra magyarságánál
A március 5-én, csütörtökön a Bécsi kapu téri levéltári palotában megrendezett programon Szabó Csaba, az Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy mivel ez az ötödik Hungarika workshop a sorban, most már sorozatról beszélhetünk. Reményét fejezte ki, hogy amikor ő már régen nyugdíjas lesz, ez a téma akkor is napirenden lesz, és még mindig lesz hungarika, amit haza kell hozni, és a levéltárban el kell helyezni. A hungarikákról elmondta, hogy szerinte kettős dolgokról van szó, egyrészt ezek az anyagok a nemzet identitása, gyökerei szempontjából fontosak Magyarországnak. Éppen ezért a külföldön található magyar vonatkozású anyagokat fel kell tárni, meg kell ismerni, és lehetőség szerint haza kell hozni. Ugyanakkor szavai szerint a hungarikákon keresztül a világ mozgásának is részesei vagyunk. – Ez jó a nemzetnek és jó a világnak. Legyünk arra büszkék, hogy a világ nélkülünk kevesebb lenne – fűzte hozzá.
Fenntartói segítség
Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára beszédében előrebocsátotta, hogy emlékei szerint egy kivételével eddig minden Hungarika workshopon volt szerencséje köszönteni a programok résztvevőit. A politikus a kutatók munkáját a magyar történelem szempontjából elképesztően fontosnak nevezte, hiszen a szakemberek felkutatják és hazahozzák a történelem-morzsákat. Úgy fogalmazott, ezek különböző módokon segítenek a magyar történelem összeállításában, újra értelmezésében és kérdések feltevésében. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a kutatásokat, az elért eredményeket népszerűsíteni kell, mert lényeges, hogy mindenki megismerje a múltunkat, gyökereinket, nem szabad, hogy emlékeink szétessenek, a történelmi szövetek szétfoszoljanak. Szavai szerint ezeket össze kell varrni, eggyé kell tenni. Felhívta a figyelmet, hogy számára a mostani a legkedvesebb Hungarika workshop, hiszen korábban az Egyesült Államokban és Angliában is volt külszolgálaton, de előzőleg már többször is megfordult ezekben az országokban, és egy ilyen alkalommal dolgozott együtt a rendezvényen előadó Deák Nórával is. Vincze Máté felajánlotta a fenntartó Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatását a további tényfeltáró munkákhoz.
Erős háttértámogatás
A betegség miatt a rendezvénytől kényszerűen távolmaradó Szűcs Ádám Imre, a Külgazdasági és Külügyminisztérium képzésekért, ösztöndíjprogramokért és tudománydiplomáciáért felelős helyettes államtitkára gondolatait Kárpáti-Bátri Zita referatúravezető tolmácsolta a konferencia résztvevőinek. Emlékeztetett arra, hogy a tárca, a magyar tudománydiplomácia egyik letéteményeseként már több éve részese és aktív szereplője a Hungarika workshopnak. A levéltár munkáját Szűcs Ádám Imre is méltatta, a
tevékenységet szerteágazónak és áldozatosnak nevezte a hungarika tudomány területén. Emellett köszöntötte azokat a kutatókat is, akik a magyar történelmet, kultúrát és nyelvet célzó külföldi vagy hazai források kutatását végzik, közülük sokan részt vesznek a Klebelsberg Kuno ösztöndíj programban. A témaválasztás kapcsán azt emelte ki, hogy az újszerű, időszerű és hiánypótló, mert mint rámutatott: a magyar nyelvű és vonatkozású iratanyagokat meg kell menteni. Szűcs Ádám Imre köszöntőjében magyarázatot adott arra is, hogy miként függ össze a diplomácia és a hungarika kutatás, és hogyan vesz részt ebben a munkában a külügyi tárca. Hangsúlyozta, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium a külképviseleti hálózatán keresztül a magyar kulturális és tudománydiplomácia egyik főszereplője, a tárcához tartozik 2017 óta a Klebelsberg Kuno ösztöndíj program is. Azóta 33 országban folyt hungarika kutatás.
Nagy segítség az ösztöndíj
A megnyitót követően a Klebelsberg Kuno ösztöndíj ösztöndíjasai mutatták be hungarika kutatásaikkal kapcsolatos eredményeiket, a délelőtti szekció levezető elnöke Katona Csaba, az MNL kommunikációs referense volt. Fedeles-Czeferner Dóra a New York-i Schwimmer Rózsa-hagyaték kutatási kihívásairól osztotta meg gondolatait előadásában. A történész beszélt Schwimmer Rózsa magyar feminista aktivista életéről és arról a hagyatékról, amelyet korábban senki nem tárt fel. Emellett röviden felvillantotta azokat a további forrásokat, amely nem a New York-i közkönyvtárban, hanem más városokban találhatóak. Fedeles-Czeferner Dóra a kutatómunkát egy kirakós játékhoz hasonlította, hiszen az információ morzsák adják ki a történet egészét. Jelezte azt is, hogy a történészek és a jelenkor nőmozgalmi aktivistái között ellentétet tapasztalni, mivel a kutatások eredményei sokszor érzékeny területeket érintenek. A kutató rámutatott arra, hogy Schwimmer Rózsáról és kapcsolati hálójáról monográfiát készít, amelyet a fellelt források alapján tényszerűen, tárgyilagosan ír meg. Venkovits Balázs A „Mapping Hungarian Montreal, 1926-2026” projekt és két helyszín részletes feltárása a Klebelsberg ösztöndíjjal című előadásában elsőként bemutatta a programot és annak kezdetét, szélesebb összefüggéseit. Jelezte, hogy az első ösztöndíj tapasztalatai alapján a kutatás kiszélesedett, és egy nagyobb program beindítójává, részévé vált. Venkovits Balázs elmondta, hogy az elmúlt években főként a Kanadába irányuló magyar bevándorlást vizsgálta, és egy viszonylag rövid időszakra, az 1920-as évek második felére koncentrált. Akkoriban az emigráns magyarok főként Montrealban leltek új otthonra. A kutató részletesen beszélt a fellelhető anyagokról, hungarikákról a Magyar Szent István Bál kapcsán – a programot 1959 és 2013 között rendezték meg –, a témában nagyon sok interjút is készített, ezekből kirajzolódott a montreali magyarság története is. S minél több mindent tudott meg, annál jobban kinyílt számára a világ. Ez vezetett a Montreali Hungaria Social Club történetének feldolgozásához, amely során nagyon sok értékes irat került elő.
Versenyfutás az idővel
Eőry Gabriella a „Magyarok Nagy-Britanniában 1945-1989, források, olvasatok, értelmezési lehetőségek” címmel adott elő. A kutató elmondta, hogy a 20. században három időszakban is emigráltak magyarok jelentős számban az Egyesült Királyságba: először 1948 és 1950 között, majd az 1956. évi forradalom után, végül 1957-től a rendszerváltásig. A legtöbben a második időszakban, a szabadságharc után vándoroltak ki Nagy-Brittaniába, és 13-15 ezren le is
telepedtek a szigetországban. Az Egyesült Királyságban fellelhető anyagok kapcsán hangsúlyozta a visszaemlékezések és oral history-k fontosságát, ezek közül nagyon sokat maga is tanulmányozott az Imperial War Museumban. B. Stenge Csaba elsősorban a katonai emigráció hagyatékát kutatja. Kifejtette, hogy itthon sajnos a katonai iratanyag elveszett, eltűnt, ezért munkája során a második világháború után a tengerentúlra emigrált magyarokat kereste fel. A „hólabda módszert” alkalmazta, ami annyit tett, hogy igyekezett bizalmába férkőzni egy egykori egyenruhásnak, aki – ha a bizalmat megadta – más barátnak, ismerősnek is ajánlotta őt. B. Stenge Csaba a hungarika anyagok kapcsán rámutatott arra, hogy a kutatók versenyt futnak az idővel, mert ha egy-egy emigráns magyar meghal, a hagyaték sokszor a hulladéktelepen végzi. A szakember a Mikes Kelemen és a Klebelsberg Kuno ösztöndíj programokkal is járt több ízben az USA-ban, és fáradtságos munkával elképesztően értékes anyagokat kutatott fel és mentett meg.
Fontos iratok
A délutáni szekcióban az Egyesült Államokban fellehető nagy hungarika gyűjtemények, illetve a különböző programok, évfordulók kapcsán eredetiben vagy digitális másolatban hazakerült magyar vonatkozású iratanyagokról esett szó. A délután folyamán Berta András, az MNL programszervezője volt a moderátor. Hegedűs István, a MNL Fejlesztési és Állományvédelmi Igazgatóságának vezetője az Amerikai Magyar Alapítvány gyűjteményéről, annak történetéről és működéséről beszélt. Külön kiemelte a központi épület, a Papp László által tervezett és 1989-ben felavatott Magyar Örökség Központ fontosságát, amely számtalan szolgáltatásnak ad otthont. Ott található többek között a múzeumi gyűjtemény, amelynek az anyagai sajnos folyamatosan apadnak, mivel értékesítik azokat. Emellett a központ könyvtárat és levéltárat is működtet. Hegedűs István hosszasan sorolta a példákat, hogy milyen fontos anyagokat őriznek a levéltárban. Deák Nóra, aki az MTA titkárságának nemzetközi szakreferense, Tű a szénakazalban? Kihívások és részeredmények a diaszpóra-kutatási források terén a Keleti-part államaiban címmel adott elő. Elmondta, hogy kétszer járt Fulbright-ösztöndíjjal az Amerikai Magyar Alapítványnál, egyszer pedig a Mikes Kelemen Programban is részt vett. A kutató beszélt a különböző hungarikákról, és kifejezetten fontos anyagoknak nevezte az egyház évkönyveket és fotókat. Szavai szerint pedig a gyűjtőhelyek jellemzően a magyar negyedek és az egyetemek. A gyarapításra pedig elsősorban adományozás és hagyatékok megszerzésével van lehetőség. Kitért arra is, miként lehet keresni a magyarországi forrásokban.
Értékes kincsek
Arany Krisztina bécsi magyar levéltári delegátus a Mikes Kelemen program során az Észak-Amerikából a MNL-be beérkezett magyar vonatkozású iratanyagokról beszélt. A főlevéltáros a Mikes Kelemen program fontosságát hangsúlyozta, és sajnálatát fejezte ki, hogy a kezdeményezés megszűnt. Kiemelte, a program nélkül a hungarika anyagok hazaszállítása nehézkes és egyben költséges. Rámutatott arra, hogy a Mikes Kelemen programban összesen 30 iratfolyóméter irat érkezett a MNL-be, köztük jelentős magán és családi anyagok, továbbá egyesületi és világi közösségek hagyatékai. Arany Krisztina részletesen beszélt a Hungarika kataszterről. Vass Csaba Géza levéltáros (MNL Országos Levéltára Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztálya) Benyovszky Móric amerikai útjának levéltári forrásai címmel tartott előadást.
Beszélt arról, hogy a híres utazó két ízben járt az Egyesült Államokban: 1782-ben hosszabb ideig – erről a kutató részletesen is beszélt –, majd két évvel később újra az USA-ba utazott, ahonnan rövidesen Madagaszkárra távozott. Vass Csaba Géza jelezte: felmerült korábban, hogy Benyovszky Móric 1779-ben is járt a tengerentúlon, de a különböző források szerint az nem ő, hanem a testvére, Ferenc lehetett.
A konferencia végén Bakos Réka, az Óhazából az újvilágba című kötet társszerkesztője kérdésre az USA250 kiállításról osztott meg fontos részleteket. A rendezvény kötetlen beszélgetéssel zárult.
Új hozzászólás