Aki betért a Történelmi Divatnapon a Bécsi kapu téri épületbe, megcsodálhatta a több mint százéves levéltári palotát, emellett megtekinthette a „Vonalról vonalra” divattörténeti kamarakiállítást és Az Országos Levéltár nagy tornya című tárlatot. Utóbbi kapcsán kurátori tárlatvezetéseket tartott Reisz T. Csaba főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) címzetes főigazgatója, aki a kiállítás eredetéről, felépítésről és érdekességeiről közölt fontos részleteket a hallgatóknak. Sokakat lenyűgöztek a látottak, az egyik külföldi vendég például nem akarta elhinni, hogy levéltárban van. – Egy ilyen gyönyörű palotában hogyan működhet levéltár? Nálunk ez elképzelhetetlen – csodálkozott rá.
 

Érdeklődő közönség

A tanácsteremben Fáyné Tornóczky Judit csipkeszítő tartott csipkeverés bemutatót, emellett a az érdeklődők egy kisebb kiállítást is megtekinthettek a témában. – Nagyon érdekes volt, hogy sok külföldi látogatott el az épületbe, és nekik is meg tudtuk mutatni, amivel készültünk. Nagyon jó élmény volt, hogy beszélgettem olyan emberekkel is, akikről kiderült, hogy különbözőképpen kapcsolódunk egymáshoz. Kifejezettem örömmel töltött el az érdeklődő közönség – fejtette ki. Fáyné Tornóczky Judit arra is kitért, hogy nagyon tetszettek neki a nyílt nap előadásai. Háromra is be tudott ülni, és sokat tanult belőlük.

A második emeleten tehetséges designerek és alkotók várták a vendégeket egyedi tervezésű és készítésű portékáikkal. Melegh Andrea, aki kézi festésű, művészi igényű, hernyóselyemből készült portékákkal gazdagította a vásárt, nagy örömmel vett részt a programon. – Az egyik kedves látogató kiemelt figyelemmel nézegette a selyem portékáim között a legyezőimet. Elmesélte, hogy a japán nyelvben megkülönböztetik, más–más szóval illetik a kinyitható (sensu) és a fogantyús, merev legyezőt (uchiwa). Végül mégsem legyezőt, hanem egy kézi festésű, hernyóselyem szemüvegtartót választott a lányának ajándékba – mondta el.

Moskovits Krisztinát (mosko bag), aki saját tervezésű táskákákat készít, valósággal lenyűgözte az épület, a szép környezet. Kifejezetten jól érezte magát a jó hangulatban, atmoszférában. – Kedves emberek jöttek oda hozzám, köztük sok külföldi turista, akik örömmel nézelődtek a vásárban. Nagyon jó volt a zene is, így kellemes napot töltöttem a levéltárban – emelte ki.

Kiváló hangulaban

Udvarnoky Anna egyedi tervezésű és készítésű ruháit mutatta be a vásáron, közben maga is megcsodálta a gyönyörű épületet, és sok szép élménnyel tért haza. Néhányan vásároltak is nála, az egyik rókás táskája például New Yorkba repül ajándékba, míg egy szép fülbevalója Japánba kerül. – Ezek nagy élmények! – jegyezte meg.

Németh Bernadettet (Papírmágia), aki egyedi fülbevalókat és nyakláncokat készít, meglepte, hogy milyen sokan jöttek a nyílt napra. – Leginkább külföldiek, nálam csak ők vásároltak. Sokan dicsérték a könyv fülbevalóimat, nyakláncaimat, hogy milyen ötletes dolgokat készítek – mutatott rá, hozzátéve, hogy számára jó volt megismerkedni, beszélgetni és tapasztalatokat cserélni más alkotókkal.

Orosz Diana a lila raschel zsákos ruháját mutatta be a vásáron, amivel korábban már néhány helyen megjelent: Szegeden, a Múzeumok éjszakáján, a Móra Ferenc Múzeumban. – Ez egy újrahasznosított ruha, de viselhető – jelezte Orosz Diana, aki 2009 óta foglalkozik ruhatervezéssel. A levéltári kiállítás nagyon elnyerte a tetszését, főleg, hogy élőben láthatott csipkeverést. – Sokan jöttek megnézni minket is, és sok emberrel beszélgettem, köztük külföldiekkel is. Nagyon tetszett a csapat, akik árulták a kézzel készített dolgokat, vettem is egy fülbevalót az egyik készítőtől. Szóval minden nagyszerű volt, megtisztelő, hogy itt lehettem e kihagyhatatlan helyszínen – hangsúlyozta.

Fáy Luca Boróka saját készítésű ékszerekkel vett részt a vásáron. Számára hatalmas élmény volt a Történelmi Divatnap, és nem számított arra, hogy ennyire sok látogató jön el a Bécsi kapu térre. Az épületet impozánsnak találta, amely szavai szerint rendkívül hangulatos. – Nagyon élveztem az egészet, jó lenne, ha jövőre is lenne Történelmi Divatnap hasonló programlehetőségekkel – fűzte hozzá.

A második emeleten a délután folyamán Lafru (Girincsi Fruzsina) gondoskodott a jó hangulatról, ő az egész szombati eseményt nagyon pozitív élménynek élte meg, mert még sosem játszott ilyen szép épületben. – Számomra mindig nagyon izgalmas amikor a régi és az új találkozik. Ezt éltem át a Történelmi Divatnapon is, ahol sok régi kiállított tárgy mellett ott voltak a kortárs alkotók munkái és az én deep house zeném, ami az én szememben más színben világította meg az egész épületet. A fogadtatás is nagyon pozitív volt, sok látogató odajött, és megkérdezték, mit játszok vagy hol hallhatnak legközelebb. Összességében nekem óriási élmény volt a levéltárban játszani – mondta el.

Csillogás és báj

A kiállító- és konferenciateremben a délután folyamán öt rendkívül érdekes előadást is meghallgathattak az érdeklődők. Délben Bethlen Kata, a Bethlen Ékszer tulajdonosa volt a Divatnap alkalmával rendezett beszélgetések első vendége. A cég bemutatkozására október 1-jén éppen a levéltárban került sor, így tehát ő visszatérő vendége immár a Nemzeti Levéltárnak. A levéltár kommunikációs referense, Katona Csaba kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a Bethlen név egyszerre lehetőség és teher, ugyanakkor ő úgy tekint rá, hogy egy neves családba születni nem érdem, ám a név vonzereje az üzleti életben is kiaknázható. Ékszereit egyedileg tervezi, mindig a megrendelővel közösen alakítják ki a megrendelt darabokat, így tehát állandó kollekció helyett mindig egyedi ékszerek készülnek, amit a Bethlen Ékszer ars poeticájának tekint.

Gyimesi Emese, az ELTE HTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa Petőfi Sándor és Szendrey Júlia életének elismert kutatója: a közelmúltban jelent meg Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című kötete, amely a normaszegő kapcsolat, majd házasság társadalomtörténeti hátterét taglalja. Katona Csaba kérdéseire válaszolva elmondta, hogyan alakult ki az érdeklődése Szendrey Júlia személye iránt, illetve azt is, hogy miért fontos őt önálló entitásként vizsgálni, nem "csak" Petőfi Sándor feleségeként. Hiszen Szendrey Júlia egyáltalán nem felelt meg a hagyományos rendi társadalomra oly jellemző, satuba szorított nőképnek. Személyisége, cselekedetei, tehetsége okán kiemelkedően érdekes alak.
 

A következő előadást Morcsányi Elza (Imagine Budapest) tartotta „Özvegyek, akik felpezsdítették a világot: Clicquot, Pommery, Saxlehner” címmel. Az előadó három olyan kivételes nő történetét idézte meg, akik férjük halála után vették kezükbe a vállalkozást, és maradandót alkottak. Ketten közülük Franciaországban, Reims városában, illetve térségében érték el sikereiket. Barbe-Nicole Clicquot, férje halála után „La Veuve Clicquot”-ként (Clicquot-özvegy) forradalmasította a pezsgőkészítést, és világhírű márkát teremtett. Louise Pommery a champagne-t a kifinomultság szimbólumává tette, és 1874-ben piacra dobta az első sikeres brut pezsgőt, a Pommery Nature-t. Saxlehner Emília férje pedig az örökségét megőrizve és megerősítve új lendületet adott a Hunyadi János keserűvíz márkának, tovább növelve annak nemzetközi sikerét. Három özvegy, akik a veszteségből erőt merítve írták tovább a pezsgő italok történetét.
 

Kötetbemutató és intim titkok

Ezt követően került sor a „…mert hát Anna-bál lesz…”. A balatonfüredi Anna-bál története című kötet bemutatójára. A könyv Balatonfüred Város Önkormányzata, a Herendi Porcelánmanfaktúra Zrt., a Tihanyi Bencés Apátság és a Magyar Nemzeti Levéltár közös kiadványaként jelent meg, szerzői Katona Csaba, a MNL kommunikációs referense és Purgel Réka, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa, akit betegsége megakadályozott abban, hogy részt vegyen a bemutatón. Katona Csaba ismertette a kötet létrejöttének körülményeit, valamint rámutatott a bál keletkezését övező legendák és a történeti kutatások eredményei közötti lényeges különbségekre, valamint a bál 1954. évi újrakezdésének hátterére. Felhívta a figyelmet arra is, hogy többen foglalkoztak már a kérdéskörrel, így a könyv többek munkáját összegzi, ugyanakkor a bál históriájának első, forrásalapú tudományos összegzése.
 

Az utolsó program 16 órakor kezdődött Intim titkok a századfordulón, avagy a nők mindennapjai az egykori Budapesten címmel, a városmesét Czakó Zsófia (Imagine Budapest) tartotta. A történet kitalált központi szereplője egy századfordulós úrinő, Gerger Szidónia, az ő alakját Szigetlaki Lili keltette életre. Gerger Szidónia fiktív szereplő, de az alakját valós levelezések, naplóbejegyzések és korabeli reklámhirdetések alapján írták meg. A történet szerint 1887-ben született Kolozsváron, de 18 évesen Budapestre költözött, hogy Vilma nénikéje segítsen neki férjet találni. A próbálkozás sikerrel járt, így amikor a levéltár közönsége megismerkedhetett Szidóniával, a fiatalasszony 21 éves, házas, és egy kisgyermek, Péterke édesanyja. Szidónia a történet szerint levelet írt az édesanyjának, és ennek kapcsán Czakó Zsófia egy sor századfordulós intim titokkal ismertette meg a hallgatóságot. Egyebek mellett arról beszélt, hogy milyen frizurát, öltözéket vagy éppen kalapot hordott egy úrinő 1908 körül, hogyan tisztálkodott, miként mosott fogat, vagy éppen hogyan szőrtelenített. Szó esett arról is, hogy miként zajlott a hajfestés, a ránctalanítás, és milyen megoldások kínálkoztak a szeplők eltűntetésére vagy éppen a keblek természetes növelésére. Érdekes volt arról is hallani, hogy miként mostak akkoriban, mekkora gondot okozott az izzadtság, és hogyan küzdöttek a nemkívánatos szagok ellen. S persze a legfontosabb az volt, hogy ezekről a kérdésekről alig-alig beszéltek akkoriban valakinek.
 

Az alkotás öröme

A történelmi divatnaphoz kapcsolódva a levéltár Állományvédelmi Osztályának munkatársaival, Kovács Hajnalkával és Sántha Nellivel, papírból hajtogatott legyezőt és az újrahasznosítás jegyében molinóból varrt kis táskát készíthettek az érdeklődők, amelyeket tollal és különböző színű szalagokkal díszíthettek. A gyermekek nagy örömére színezésre is ismét lehetőség nyílt. A történelmi viseletben bemutató urakat és hölgyeket ábrázoló színezők Mészáros D. Szimonetta levéltár-pedagógus keze munkáját dicsérik, aki a levéltár falait díszítő szekkók alapján rajzolta meg a kiszínezendő képeket. A kézműves foglalkozásra érkeztek nagycsaládosok is, akik lelkesen leültek kis táskát és legyezőt alkotni. A turisták között volt, aki Berlinből és Pécsről érkezett a levéltárba. Egy hölgy, aki lányával együtt rendszeresen visszatérő látogatója a levéltár eseményeinek, elmondta, hogy nagyon szeretik Budapestet, és este még színházba mennek. A nap végén egy hölgy arról érdeklődött, hogy néhány, különböző korú gyerek számára van-e lehetőség külön kézműves foglalkozást kérni? – A történelmi divatnap legnagyobb örömünkre minden érdeklődő tetszését elnyerte, aki bejött hozzánk alkotni – mutattak rá.

Történelmi Divatnap