Rendkívül népszerűek voltak a levéltár programjai a nyílt napon
Még hivatalosan meg sem nyíltak szeptember 20-án, szombaton a Bécsi kapu téri palota kapui, de már a kezdés előtt sokan érdeklődtek személyesen azokról a programokról, amelyeket a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltára munkatársai szerveztek a Kulturális örökség napjai rendezvénysorozathoz kapcsolódva. Délelőtt tíz órakor rögtön több program is indult, így többek között vezetett épületéta is. Az elsőt Garadnai Zoltán főlevéltáros tartotta, ezt követőn még Sajben-Csonka Laura levéltár-pedagógus, valamint Kovács Zsuzsanna és Mayerné László Eszter főlevéltárosok kalauzolták el az érdeklődőket az épületben. Ezekre a sétákra jellemzően célzottan érkeztek a látogatók, de sok olyan vendég volt, aki helyben választott magának programokat.
Jelentős érdeklődés
A gyönyörű levéltári palotát azonban nemcsak vezetett programokon lehetett megcsodálni, hanem önállóan is bárki felfedezhette az épület szépségeit, és szabadon megtekinthette az 1945 – Kereszttűzben című kiállítást is, amely a II. világháború lezárásának 80. évfordulója alkalmából készült. E lehetőséggel nagyon sokan éltek, többek között számos külföldi turista, a tárlat mindannyiukra nagy hatással volt. Akadtak, akiket annyira magával ragadta a kiállítás hangulata, hogy másodpercekre megálltak a bejáratnál, majd leültek egy kihelyezett székre, és ámulva nézték a mennyezetre vetített korabeli felvételeket. Szinte valamennyien elolvasták a kétnyelvű tájékoztatókat – volt olyan, akinek társa az angol szöveget fordította olaszra –, és rácsodálkoztak az iratokra, tárgyakra. A kiállításról többen fényképeket is készítettek. Egy fiatalokból álló csoport Costa Ricából látogatott el a levéltárba. – Egészen elképesztő ez a kiállítás a második világháború hihetetlenül bonyolult koráról, az emlékkönyvbe is írunk a tapasztalatainkról néhány sort – mondta lelkesen egyikük.
Kérdések özöne
A látogatók két alkalommal vehettek részt a Magyar Nemzeti Levéltár restaurátor műhelyének szakmai látogatásán. Ezen elhangzott, hogy a restaurátorok munkájukkal hozzájárulnak a kulturális örökség védelméhez, a levéltári dokumentumok hosszútávú megőrzéséhez.
Nemes L. Ágnes főrestaurátor vezetésével a résztvevők megismerkedhettek a restaurátori munka lépéseivel, részfeladataival. Bemutatta azokat a dokumentumokat, amelyek restaurálása jelenleg folyik a műhelyben, így áttekinthető képet kaptak arról, milyen állapotban érkezik az osztályra sérült, égett iratanyag. Különböző munkafázisban lévő dokumentumokon szemléltette, hogyan történik azok tisztítása, kiegészítése, a látogatók a kiegészítésre használt japánpapírokat, fátyolpapírokat pedig kézbe is vehették. A levéltári restaurátormunka speciális területe a pergamenoklevelek restaurálása, amelyek folyamatába is betekintést kaptak a látgatók. Megismerhették a pergamen tulajdonságait, felimerésének lehetőségeit.
A humor sem maradt el
Fejezetek a Budai vár történetéből címmel vársétát tartott Katona Csaba történész, az MNL kommunikációs referense. A program a Bécsi kapu térről indult, majd a Táncsics Mihály utcában és a Babits Mihály közben folytatódott, s végül a levéltári palota előtt ért véget. Katona Csaba a szűk egy órás programban beszélt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára épületről és az itt folyó munkáról. A séta aztán érintette Hatvany Lajos egykori palotáját, az Appel-Esterházy-házat, majd a Budaváry Zsidó Imaházat tekintette meg a csoport. Ezt követően az MNL kommunikációs referense gróf Apponyi Albert és György egykori otthonát ajánlotta a vendégek figyelmébe és a házat, amelyben Tóth Árpád költő tíz évig, haláláig élt és alkotott. A csoport tagjai megtekintették azt a épületet is, ahol Kossuth Lajos és Táncsics Mihály annak idején raboskodott. Katona Csaba sok érdekes és olykor humoros információt osztott meg az érintett személyekről, így Petőfi Sándorról, Táncsics Mihályról vagy éppen gróf Wesselényi Miklósról és Veli bégről. Emellett azt is megtudhatták a séta résztvevői, hogy miről híres a Vörös Sün fogadó, és melyek a budai Vár legeldugodtabb pontjai, ahol ugyanakkor szintén sok nevezetesség található, így például a középkori zsinagóga helyét hirdető emléktábla. A vendégek nagyon hálásak voltak a programért, az elégedettségüket nemcsak az általuk adott taps mutatta meg, hanem az is, hogy szinte valamennyien betértek a levéltári palotába, és többen újabb programok után érdeklődtek.
A raktárak mélyén
Ugyancsak délelőtt 10 órakor indultak az első vezetett raktárséták, amelyeket a nap során Kovács Zsuzsanna, Kulcsár Krisztina, Szirtes Zsófia és Tuza Csilla főlevéltárosok tartottak, részben családoknak. Szirtes Zsófia a nap folyamán több ízben fogadta az érdeklődőket a 17-es raktárban. A főlevéltáros a program elején röviden beszélt a raktárakban őrzött iratokról, azok tárolásáról és feldolgozásáról, majd „Jókai-regények nyomában” címmel iratbemutatót tartott három Jókai-mű – A lőcsei fehér asszony, A cigánybáró és Az arany ember – szereplőihez vagy helyszíneihez kapcsolódóan. E témában többek között peres iratokat, térképeket és címereslevelet mutatott az érdeklődőknek. Ezek közül kifejezetten érdekes volt egy olyan korabeli térkép, amely Temesvár 1716. évi ostromát mutatta be meglehetősen részletesen. A hallgatóság kifejezetten érdeklődve hallgatta az előadást, és élvezte, hogy a program interaktív volt, amibe Szirtes Zsófia igyekezett mindenkit bevonni. Egy esetben még annak is hasznát vették, hogy az egyik vendég tudott franciául. A csoport végül vastapssal jutalmazta a főlevéltáros előadását. Az egyik látogató meg is jegyezte, hogy „estig tudnám ezt hallgatni, annyira jó volt”.
Szárnyalhatott a fantázia
Azok, főként családok, de sok külföldi fiatal felnőtt is, akik egy kis kikapcsolódásra vágytak, akár két épületvezetés vagy raktárséta között kézműves foglalkozáson vehettek részt a III. emeleten a levéltár munkatársai segítségével. A csapat tagja volt Kovács Hajnalka, Sántha Nelli, akik az Állományvédelmi Osztályt képviselték, illetve Fencsik Csilla és Tóth Zoltánné az 1945 előtti Kormányszervek Osztályáról. Besegített a program lebonyolításába Siroki Dalma Dóra hatósági ügyintéző is. Ezen az állomáshelyen az érdeklődők különböző díszes, akár egyedileg készített, keményítős festésű papírokból könyvjelzőt hajtogathattak, sokféle minőség, jelleg és szín közül lehetett választani, így szárnyalhatott a gyermekek és felnőttek fantáziája is. Annál is inkább, mert a felkínált márványozott mintájú papírok idézik a régi könyvek borítóját, előzékeit, de voltak keleti rostokból készült alapanyagok is. Emellett a látogatók újrahasznosított molinókból füzetkét is készíthettek nyolcas varrással, továbbá, aki akart, színezhetett is. – Sokan jöttek hozzánk, így például ázsiaiak, amerikai lányok, de voltak nálunk olaszok is. Örültek, hogy tudtam velük olaszul beszélgetni, mert angolul nem igazán értenek – mondta Sántha Nelli. Kovács Hajnalka pedig arról beszélt, az egyik férfit kifejezetten érdekelte, hogy kiknek a nevei vannak az ajtókon fekete táblákba kézzel szedett szöveg, kézi betűnyomások, arany hatású betűnyomatokkal, amik a helyi könyvkötészet munkáját dicséri. A látogatót meglepte, hogy a munkatársaink nevei olvashatóak a táblákon. – Persze a magyar vendégek is nagyon lelkesek voltak, volt olyan, hogy amíg egy kisfiú könyvjelzőt hajtogatott, az édesanyja két füzetkét is elkészített – fűzte hozzá Tóth Zoltánné. Hozzátette: ez a program is kifejezetten népszerű volt a vendégek között.
Új hozzászólás