Hiánypótló konferenciát tartottak Budapest ostromáról
Ezzel a programsorozattal méltó módon emlékezünk a nyolcvan évvel ezelőtt történt eseményekre – jelentette ki a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) gyűjteményi főigazgató-helyettese február 11-én, kedden köszöntőjében a 1945. január – 1945. február: Harc Budapestért II. rész – Kitörés című konferencián. Az eseményt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség közösen szervezte. A program fővédnöke Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi miniszterhelyettes. Czetz Balázs emlékeztetett arra, hogy a mostani konferencia egy hat részből álló rendezvénysorozat negyedik állomása, ezekkel a programokkal a szervezők körbejárják az országot. – Szinte minden rendezvényünk teltházas volt eddig, ez alól a mai konferencia sem kivétel. Örömteli, hogy a téma ennyire megmozgatta a hallgatóságot, remélem, hogy az előadók új információkkal szolgálnak majd mindannyiuknak – emelte ki az MNL gyűjteményi főigazgató-helyettese.
Fontos az emlékezés
Lévai Miklós nyugállományú ezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntőjében arra mutatott rá, hogy a konferenciasorozat az 1944-es és 1945-ös év magyar vonatkozású eseményeit dolgozza fel. A témák bemutatására a korszak ismert és elismert előadóit kérték fel, akik szívesen vállalták a feladatot. – Nagy örömömre szolgál, hogy a hallgatóság soraiban ülő egyenruhások között nemcsak felnőtt, hanem fiatal arcokat is látok. Ők kadétok, a jövő katonái és a felnövekvő nemzedék magyar állampolgárai – hangsúlyozta. Lévai Miklós szavai szerint a fiatalok számára nélkülözhetetlen, hogy hiteles előadóktól hiteles történeteket hallgassanak meg azokról a korokról, amelyeket tanulnak, tanulni fognak, vagy netán még a tananyagból is hiányoznak. – Nem kell, hogy kerek évfordulóra szervezzünk megemlékezést. Az 1100 éves magyar történelem és hadtörténet számtalan olyan eseményben, olyan személyek cselekedeteiben bővelkedik, amelyek megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk, és ezt meg is kell tennünk, akárhányadik évforduló is van éppen – mondta el Lévai Miklós.
Terítéken az ostrom
A konferencia délelőtti és délutáni szekcióból állt, az érdeklődők összesen hét előadást hallgathattak meg. Elsőként Horváth Csaba János nyugállományú ezredes, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense adott elő „Aktuális politikai- és hadihelyzet 1944–194 fordulóján” címmel. Beszélt Japán térhódításáról, majd a szigetország Egyesült Államokkal folytatott harcáról. Részletesen elemezte az Európa keleti, olaszországi és nyugati hadszínterein történt eseményeket, és kitért a jaltai konferenciára is.
Ezután Számvéber Norbert alezredes, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár igazgatója Budapest felmentésére tett 1945. januári német kísérletekről tartott alapos és informatív előadást. Ezek alapján kiderült, hogy mind a német, mind a szovjet fél számottevő ellátási nehézségekkel küzdött a „Konrad” hadműveletek alatt. S a német hadsereg a legfontosabb kitűzött célt, a főváros felmentését, nem tudta elérni, képtelen volt áthatolni a szovjet ostromgyűrűn.
Lehetetlen küldetés
A következő előadást ismét Horváth Csaba János tartotta „A kitörés” címmel. Ebben beszámolt a főváros megvédésére tett magyar–német erőfeszítésekről, majd a budapesti ostrom eseményiről. A nyugállományú ezredes kifejtette: a budai Várból való kitörés gondolata korábban többször felmerült, folyhattak e tekintetben előkészületek. Amikor megszületett a döntés az akcióról, akkor a magyar csapatoknak nem szóltak rögtön, csak az utolsó órákban. Ezért is van az, hogy a harcképes német egységekhez kevés magyar katona csatlakozott. A számok eltérőek, de szavai szerint a legvalószínűbb, hogy körülbelül 14 ezer német és 2 ezer magyar katona törhetett ki, illetve velük tarthatott 2500 nyilas és civil. A többnapos akcióban a kitörők zöme elhunyt, kevesen érték el a német vonalakat.
A délelőtti szekció záró előadását Kőszegi Ádám százados, a HM HIM Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztályának munkatársa tartotta „Az ostrom és a kitörés az időjárás és a katonasírok megközelítéséből” címmel. Elmondta, hogy az ostrom alatti időjárást többféle forrás alapján lehetett rekonstruálni. Ezek ismeretében elmondható, hogy december és január folyamán végig fagypont alatt volt a hőmérséklet, de éppen a kitörés idején enyhébb volt az időjárás. Viszont felhős volt az éjszaka akkor is, és havas eső is hullott. Beszélt továbbá arról, hogy mi lett a sorsa a Budapesten elhunyt magyar, német, szovjet és román katonák földi maradványainak sorsa. Arról számolt be, hogy hová temették az elhunyt katonákat az ostrom alatt és közvetlenül utána, és hol helyezték őket örök nyugalomra a későbbi, akár kétszeri exhumálásukat követően.
A délutáni szekcióban Lengyel Beatrix, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum történész–főmuzeológusa Széchenyi Viktor gróf naplójáról tartott előadást. A szakember részletesen beszélt a gróf családi hátteréről, életének fontosabb mozzanatairól, majd arról, hogy noha akkoriban nem a budai Várban élt a feleségével, egy látogatás miatt az Úri utcában érte őket Budapest szovjet körbezárása. Széchenyi Viktor így a budai Várban volt kénytelen átvészelni a főváros ostromát, amelyről végig naplót vezetett. Lengyel Beatrix ebből emelt ki részleteket.
Honi légtér
Magó Károly történész, az MH 86. Kiss József Helikopterdandár zászlósa, a Magyar Roncskutató Egyesület elnöke a Messerschmitt Bf 109-es vadászrepülők magyarországi gyártásáról osztott meg egy sor érdekes információt. Részletesen beszélt egy még 1944 nyarán a Balatonba zuhant repülő roncsának kimentéséről. A 12-es számú gépet annak idején Beregszászi Sándor vezette, aki július 12-én szembeszállt a Magyarországra törő amerikai bombázó kötelékkel és azt kísérő vadászrepülőkkel, és szolgálatteljesítés közben elhunyt. A „Messzert” végül hosszas előkészületek után, darabokban emelték ki a Balatonból 2023 októberében.
Gondos László, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum muzeológus-gyűjteményvezetője arról adott elő, hogy milyen erők néztek szembe egymással 1944–45 folyamán a magyar légtérben. Ebből kiderült, hogy hihetetlenül reménytelen helyzetben vette fel a harcot a sokszor csak néhány tucat működő vadászgéppel rendelkező honi légvédelem a sokszoros túlerőben levő ellenséggel. Az előadó részletesen bemutatta az akkori Magyarország légterében ténykedő amerikai 15. légi hadsereget, valamint a szovjet 5. és 17. légi hadseregeket. Előbbi 1550-1600, utóbbiak 800-1000 repülővel rendelkeztek. Elhangzott, hogy a magyar pilóták úgy vadásztak az óriási kötelékben érkező ellenséges repülőkre, mint oroszlán a zebrákra. Próbáltak a lemaradó vagy az alakzatból kieső gépekre lecsapni. Más esélyük nem nagyon volt.
Az első szekciót követően, illetve a rendezvény végén a konferencia témáit érintő visszaemlékezések hangzottak el.
Új hozzászólás