„…Isten eö szent Felsége … Egj fiu magzattal megh aldotta…”
Az ember születése évszázadokon keresztül közösségi eseménynek számított. A gyermek várása, világra jötte, amellett, hogy új helyzetet teremtett a család és a rokonság életében, elindított egy olyan segítő, támaszt nyújtó mechanizmust, amely átsegítette az anyát és családját a szülés okozta, azzal együtt járó nehézségeken. A szülés a 20. századig társadalmi rendtől és rangtól függetlenül az adott női közösség alkotta nyilvánosság előtt zajlott, amelyben részt vettek a szülő asszony nőrokonai, anyja, nővére, anyósa, komaasszonya, keresztanyja – akik általában maguk is anyák voltak. Segítségre mindig szükség volt, még akkor is, ha a szülés komplikáció nélkül zajlott, hiszen a biztatás, lelki támasz a szülő asszonyok számára további erőt adott. A különféle praktikus teendők elvégzése, mint a tűz őrzése, vízhordás, vízmelegítés, lepedő mosása és szárítása, újszülött ellátása, az asszonyok közötti spontán munkamegosztás szerint történt.
Albrecht Dürer: a Mária életét megörökítő fametszetciklus Szent Anna gyermekágyas szobáját ábrázoló darabja, 1503
Forrás: https://www.wga.hu/frames-e.html?/html/d/durer/2/12/5virgin/index.html
A kora újkori főnemes családok levelezéseikben, emlékirataikban igen szűkszavúan szólnak a szülés eseményeiről. Annyi azonban mégis megtudható ezekből, hogy a vajúdó asszony mellett ott volt az anyja vagy ha ő már nem élt, akkor anyósa, tapasztaltabb nőrokona(i), esetleg valamely bizalmasabb uradalmi szolgálattevő felesége. Igen ritka körülménynek számított főúri körökben, hogy a szüléshez közeledő asszony mellett senki sem segédkezett.
A férjek csak kivételes, indokolt esetben vettek részt, általában akkor, amikor a férfi fizikai erejére volt szükség: a szülő asszonyt tartani, támasztani kellett. Ezektől az esetektől eltekintve a férj jelenléte nem volt kívánatos. Igazán hasznossá a szülés helyszínén kívül tehette magát: vizet hordott, szükség esetén bábát vagy orvost hívott. Ez a fajta nemek szerinti munkamegosztás nemcsak a falusi és mezővárosi közösségekben, hanem a főnemesi-nemesi körökben is érvényesült. A férj feladata volt általában, hogy a feleség szülésénél a részt vevő anyákat, anyósokat, asszony rokonokat, a bábát, esetleges az orvost a helyszínre szállítsa, de legalábbis megszervezze az utazásukat. Igen komoly előkészületek, sűrű levelezések előzték meg a szülés előtt álló asszonyok mellett segédkező személyek utaztatását. A közfeladataik elvégzése, esetleg háborús helyzet miatt gyakran távol lévő férjek, ha egy mód volt rá, igyekeztek a szülés idejére hazatérni, hiszen jelenlétük, közelségük testi-lelki biztonságot nyújtott a vajúdó asszonyoknak.
Jacob Rueff: De conceptu et generatione hominis című könyvéhez készült egyik illusztráció, 1554
Forrás: https://www.britishmuseum.org/collection/object/P_1867-1012-663
A Rákóczi szabadságharc miatt távol lévő apának, gróf Károlyi Sándornak (1669–1743) szóló levelet az anyós, Koháry Judit (1650–1718) írta, aki lányának, gróf Barkóczy Krisztinának (1670–1724)) szerencsésen végbement szüléséről tájékoztatta vejét. Az 1705. június 20-án született Ferenc a szülők egyetlen életben maradt, felnőtt kort megért fiúgyermeke volt. A nagyszülő a levélben rövid utalást tett a nehéz szülés körülményeire is.
Külső címzés: Tekintetes és Nagyságos Károly Sándor uramnak nekem Kedves fiam uramnak ö Kegyelmének Szeretettel irám Gyula. Gyorsan, Gyorsan, Gyorsan, Gyorsan [Cito, Cito, Cito, Cito]
Mint Kedves fiam uramnak ajánlom szeretettel való szolgálatomat
Kegyelmed nekem 11 juni irott levelét kedvesen vettem. Magamnak is azt hozván kötelességem, hogy mostani állapotában lányomat ne hagyjam, sőt, ha lehetne segítenem, tudja Isten csak azt mulatnám el, az mi csak lehetetlen volna, édes fiam uram. Mint hogy rosszul érezte magát mindjárt 8 juni ide jöttem sietve Perényi [prini] Jánosné asszonyomat is elhívtam magammal. Tegnap Perényi [prini] Pálné [polne] asszonyom is le érkezet Kassáról. Már itt vagyunk csak Isten adja szerencsésen, […
Kegyelmednek
Szeretettel Szolgál árva Kohari Judith
Datum Olcsva 29 juni 1705
Utóirat [Ps] tegnap estve írtom ezen levelemet. Ma úgy, mint szombaton [Somboton], 20-án hat órakor reggel szegény lányomat sok kínvallási után Isten egy fiú magzattal megáldotta, Istenek Sz: neve Dicsértessék, életét megtartsa. Az friss legényt Isten nevelje maga Dicsőségére. Kegyelmed örömére meg vallom édes fiam uram, ha lehetet volna, egy órára legalább ide idéztem volna, de hála Istennek már nem oly félelmes, hiszen Isten megtartja öreg állapotomban gyámolul. Maga szegény még tegnap írta ezen levelet melyet mellékeltem [includáltam]
A levélben a dátum napja elírás, nem 29-én, hanem 19-én íródott, de meghagytuk a levélben szereplő dátumot.
Koháry Judit levélrészlete gróf Károlyi Sándor részére, Olcsva, 1705. június 19.
Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles (P 398), No. 4359.
Gróf Károlyi Ferenc portréja
Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Éble Gábor (P 417), B. 31. Éble Gábor munkáihoz készíttetett illusztrációk, b. No. 93.
Néhány nappal később, 1705. június 22-én maga Barkóczy Krisztina részletesen beszámolt férjének keserves kínok között lezajlott, ugyanakkor szerencsésen végbement szüléséről. A levélben az édesanya saját állapotával és gyermeke keresztelésével kapcsolatban is érdekes információk olvashatók.
Külső címzés: Az én kedves Uramnak Tekintetes és Nagyságos Károlyi Sándor Urnak ö kegyelmének szeretettel irám.
Isten minden jókkal áldja meg kegyelmed Édes Szívem
Jóllehet, az Asszony ö Nagysága tudósította kegyelmed állapotomról, de ezen bizonyos alkalmatossággal újabban magam is akartam írnom. Valóban, keserves kínjaim után, de Isten ugyan minden veszedelmes állapotom nélkül meg adta az gyermeket. Már máskint Isten jóvoltából tűrhető képen volnék, hanem még fenjártamban [fen jartomba] kezdet rajtam lenni, mint egy borzasztó hideg lelés forma nyavalya. Harmad napba s tegnap is rajtam volt. Klárán szűnt a hideg, de igen megviselte [meg vonta] s meg most is megbágyasztja [badgyaztya]. Krucsai Uramat most sem vehetem komának, reggel ment el Ecsedből s délben küldtem ö kegyelméért. Az Asszony itt volt, Irinyi Ur [a] kereszt Apa, másként pápistát nem is kaphattam volna. Nagy kuruc, jó testtel termet Ferencz fia van kegyelmednek, nem vágytam volna olyan nagyot többre nem is ajánlom magamat. Ezzel maradok Edesem Igaz hites társa kegyelmednek
B[arkóczy]: k[risztina]
Olcsva 22 Juny 1705
Utóirat [P:S:] jól lehet látom kegyelmed leveléből Irinyi Ur mellett való munkálkodását, de mint hogy kér javasoljam [recommendalyam] kegyelmedet, ezért Szívem tovább is javaslom [Recommendalom]. Sz[ent] Mariai Ur dolga miben van? Az Anyja tegnap itt lévén, kéré újonnan. Jarmi Uramtul félti a tisztet, hogy elnyeri Galfi elé, Szivem.
Gróf Barkóczy Krisztina levele gróf Károlyi Sándor részére, Olcsva, 1705. június 22.
Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles (P 398), No. 37025.
A kórházi szülések 20. századi általános elterjedéséig a szülés helyét és módját leginkább a helyi szokások és hagyományok szabták meg. A szülés helyszínének kiválasztását emellett a család vagyoni helyzete is meghatározta. Férjek, feleségek, anyósok sűrű, olykor aggodalmas levélváltásaik bizonyítják, hogy a főnemesi famíliákban kiemelten ügyeltek arra, hogy a szülés idejéhez közeledő asszonyok időben, akár hetekkel a szülés előtt a család legnyugodtabbnak, legkényelmesebbnek, legideálisabbnak gondolt birtokán, az otthoni közeg nyújtotta békességben várja a szülés kezdetét.
Így lehetett ez 1714-ben is, amikor a Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina házasságából származó elsőszülött leánygyermek szülése közeledett. Károlyi Klára (1697–1750) 1711-ben, 14 évesen lett Haller Gábor hitvese, és férje haláláig több gyermekük is született. Károlyi Sándor levelét anyósának, Koháry Juditnak címezte, és nemcsak unokája sikeres világra jöttéről számolt be neki, hanem a fiú keresztelésével, illetve számára dajka fogadásával kapcsolatban is fontos információkat közölt.
Károlyi Sándor portréja 1711-ben, báróként
Jelzet: Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Éble Gábor (P 417), B. 31. Éble Gábor munkáihoz készíttetett illusztrációk, b. No. 90.
Külső címzés: Az én kedves Asszonyom Anyámnak Tekintetes Nagyságos kohari Judith Asszonynak eö kegyelmének alázatosan irám. Gelényes Salánk Gyorsan, Gyorsan, Gyorsan, Gyorsan, Gyorsabban, Gyorsabban, Leggyorsabban [Cito, Cito Cito, Cito, Citus, Citus, Citissime]
Alázatosan szolgálok kedves Asszonyom Anyámnak kegyelmednek
Tartozó kötelességem szerint akartam kegyelmednek ezen levelem által udvarolnom s egyszersmind tudtára adnom, hogy Istennek kegyelméből tegnapi napon estve tíz és tizenegy óra között Isten eö Szent Felsége Klára leányomat egy fiú magzattal megáldotta, szokáshoz képest tűrhető fájdalmakkal, mely ottan is mind maga, mind az gyermek Istennek hála frissek. Mind az által jövő vasárnapon fogjuk megkereszteltetni Groff Csaki Istvan, Generalis Montecuculi, és Kruczaj Márton Uramék jelenlétében. Tartanánk nagy örömünknek és szerencsénknek, hogy ha kegyelmed maga is méltóztatnék anyai kegyelméből [graciajabul] magát pusztás házunkhoz megalázni. Holott pedig abban nem lehetné mód, méltóztassék kegyelmed dajka dolgából gondoskodni [provideáltatni], talán alkalmatosabb kaphatni e? Utoljára feleségem s Ferusom frissen vannak kegyelmedet alázatosan köszöntetik. Magam pedig maradok
Kegyelmednek
Alázatos szolgája fia
Károly Sándor
Gróf Károlyi Sándor levele Koháry Judit részére, Olcsva, 1714. február 16.
Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles (P 398), No. 35486
A szülést és születést évezredek óta fájdalom kíséri, még akkor is, ha könnyen, komplikációk nélkül ment végbe. Míg a várandóságot az asszonyok boldog, természetes, Istentől rendelt kegyelmi állapotként élték meg, addig a szülés feltételezett idejének közeledtével ez a békés hangulat kezdett átfordulni az aggódás, a bizonytalanság és egyúttal a félelmek uralta várakozásba. Ez a változás jól tetten érhető a főúri levelezésekben, amelyekben a várandós asszonyok rendszeresen „betegségként”, „megbetegülésként”, „szerencsés megszabadulásként” szólnak magukról a szülés előtti, alatti és utáni hetekben.
Feltehetően így érezhette magát az 1705-ben született gróf Károlyi Ferenc hitvese, gróf Csáky Krisztina (1706–1736) is, aki négy szülés után 1732-ben ikergyermekeknek adott életet.
A 20. század elejéig a szülést a halál közelségével is rokonították, hiszen veszélyes esemény volt, gyakran az anya és/vagy a gyermek halálát okozta. Ezzel a halálközelséggel magyarázható az, hogy a születés eseményköréhez a racionális segítő eljárásokon, eszközökön és szereken túl szakrális és mágikus elemek, a hit és hiedelemvilág által meghatározott képzetek és rítusok is társultak. Ugyan arról nincs említés a Károlyi család leveleiben, hogy a várandósság vagy a szülések idején használtak volna segítő amuletteket, de tudjuk, hogy a koraújkori Magyarországon a legelterjedtebb a magyar arany és a saskő használata volt. A magyar aranynak, a legtöbb aranyat tartalmazó pénznemnek gyógyító hatást tulajdonítottak. A magyar aranynál is népszerűbb volt a saskőnek vagy kígyókőnek nevezett tárgy használata. A saskő egy galambtojás nagyságú, többé-kevésbé gömbölyded formájú, lemezesszerkezetű, vasérctartalmú, agyagos, márgás kő. Különlegessége abban állt, hogy a belsejében vas-oxid, szilícium-oxid és alumínium keverékéből álló mag helyezkedett el, amely a külső rétegekről levált, így amikor megrázták a követ, akkor a mag zörgött. A saskőnek szülési fájdalmakat enyhítő, jótékony hatást tulajdonítottak, amelyet már az antik görögök is használtak nehéz szülések idején, mégpedig úgy, hogy a vajúdó asszony hasára kötötték annak érdekében, hogy a szülés fájdalom nélkül menjen végbe.
Saskő vagy más néven kígyókő. A hiedelmek szerint egy olyan mágikus kő, amit az összegyűlt kígyók fújnak Szent György napja előtt.
Forrás: „Lészen az Istennek áldásábúl magzattyok…” Szülés és anyaság a régi Magyarországon 16. század – 20. század eleje. Írta és szerkesztette: Krász Lilla. Bp., 2023. 142.
Az állatok világából származó, szülési fájdalmakat enyhítő tárgyak közül a kígyóbőrt érdemes megemlíteni. A kígyóbőr jótékony hatását a népi szokások és hagyományok azzal magyarázták, hogy abból a vajúdó asszonyból, aki ezt az övet a hasára köti, épp oly könnyen fog távozni a magzat, mint amilyen könnyen a kígyó kibújik a bőréből.
A kígyóbőr jótékony hatásáról Pápai Páriz Ferenc is elismerően írt Pax Corporis című munkájában: „A szülésnek tellyes ideje el-juvén-is: sokat vajuszik néha az illyen beteg, és rettenetes fájdalmakat s azokkal járó egyéb kinos nyavalyákat szenved miatta. Azért: azoknak konnyebbítésere, és a szulés konnyítésere kell gondot viselni. [… Ovedzék által Kígyó borrel mellyet le szokott vetkezni á Kígyó.”
Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis, Az az: Az emberi Testnek belsö Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről, s azoknak Orvoslásának módgyáról való Tracta. Lőcse, 1692.
Az ikerszülésről tudósító levélben nincs szó a kígyóbőr használatáról, az apának, Károlyi Ferencnek a soraiból kiderül, hogy a nehéz szülés szerencsésen folyt le, de kétséges volt, hogy hitvese túléli-e. Károlyi Ferenc arról is tudósította apját, gróf Károlyi Sándort, hogy a gyermekeket, Borsikát és Antalt édesanyjuk szándéka szerint meg fogja kereszteltetni. Ez amiatt is indokolt volt, mivel a kislány csupán négy napot élt.
Méltóságos Jó Uram Édes Atyám
Vasárnaptól majd szűnés nélkül tartó keserves kínjai után Isten eö Szent Felsége ingyen való irgalmas kegyelméből ma 9 órakor egyiktől, 11 órakor most tudni illik az másiktól egy fiú es egy leány magzatbeli terhétől megszabadult édesem, még maga utána következő fájdalmak miatt, mint maradhat, Isten titkában vagyon. Addig is az előzményekről [praemissakrul] Nagyságodat alázatosan engedelmességgel tudósítom. Isten édes anyát még hátra lévő majd feszülés [fel szulves] gyanánt tartani szokott kínján által vívén [viendvén] ájtatos szándéka [proposituma] szerint az kisdedeket meg fogom kereszteltetni. Ajánlom azonban ezen születése órájától fogva nagyságod édes atyai szeretetébe, kegyelmébe [graciajaba]. Magam maradok kívánván
Nagyságodnak
Alázatos kegyelmes engedelmes fia
károlyi ferenc
Sietve [raptim] 25 8br 732
11 1/4 órakor délelőtt
Gróf Károlyi Ferenc levele gróf Károlyi Sándor részére, hn., 1732. október 25.
Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Családtagokkal kapcsolatos iratok (P 395), I. fiók, I. csomó: Károlyi Sándor leszármazóinak anyakönyvi kivonatai, 14/b
Gróf Károlyi Antal gyerekkori portréja
Jelzet: Jelzet: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Éble Gábor (P 417), B. 31. Éble Gábor munkáihoz készíttetett illusztrációk, b. No. 94.
Felhasznált irodalom:
Éble Gábor: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család leszármazása. A leányági ivadékok feltüntetésével. Bp., 1913.
Hétköznapi élet a Habsburgok korában, 1740–1815. Szerk.: H. Balázs Éva–Krász Lilla–Kurucz György. Bp., 2007.
„Lészen az Istennek áldásábúl magzattyok…” Szülés és anyaság a régi Magyarországon, 16. század – 20. század eleje. Írta és szerkesztette: Krász Lilla. Bp., 2023.
Péter Katalin: A gyermek első tíz esztendeje. In: Gyermek a kora újkor Magyarországon. „Adott Isten hozzánk való szeretetéből…egy kis fraucimmerecskét nekünk”. (Társadalom és művelődéstörténi tanulmányok 19.) Szerk.: Péter Katalin. Bp., 1996. 15–51.
Új hozzászólás