Szerelmi házasságok a nagykárolyi Károlyi családban
Károlyi Sándor (1669–1743), az ismert kuruc hadvezér és politikus házasságát – a kor szokásaitól eltérően – nem a szülők rendezték el, hanem saját maga választhatta ki feleségét, szalai Barkóczy Krisztinát (1671–1724). Házasságkötésükre 1687. június 17-én került sor mindkét örömapa házánál. Mivel közös életük csaknem négy évtizede során Károlyi Sándor politikai teendői miatt sokszor kényszerültek távol lenni egymástól, gyakori levélváltásaik révén tartották a kapcsolatot. Levelezésük a közelmúltban kiadott négykötetes forráskiadványban mindenki számára hozzáférhetővé vált. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában megőrzött, több száz darabot számláló levélváltásukon keresztül az utókornak páratlan lehetősége nyílik kettejük bensőséges, szeretetteli kapcsolatának, egyúttal a 17-18. század fordulójának nemesi életviszonyainak tanulmányozására. A sok szempontból egyedülálló szerelmi házasságban férj és feleség egyenrangú partnerként, egymás támaszaként jelenik meg, kölcsönösen igényelve a másik véleményét minden lényeges dologban. A kötődés mértékét mutatja, hogy felesége halála után (1724) Károlyi Sándor nem nősült újra.
Nem csupán Károlyi Sándor, hanem fia, Károlyi Ferenc (1705–1758) is szerelmi házasságot kötött, amikor 1726. augusztus 25-én egybekelt Csáky Krisztinával (1706–1736). Az ő kapcsolatuk szinte regénybe illő, hiszen egybekelésükig számos akadályt kellett legyőzniük. Csáky Krisztina ugyanis gróf Csáky Mihálynak, a Rákóczi Ferenccel emigrált kuruc tábornoknak a lánya volt. Ennek következtében teljesen szegény is, hiszen atyja birtokait a kincstár elkobozta. Testvérével, Konstanciával és édesanyjukkal Klobusiczky Évával Bécsben, egy apácazárda falai között éltek. Nagybátyja, Csáky Imre kalocsai érsek közbenjárására 1725-ben elhagyhatták Bécset, és megjelenhettek Pozsonyban. A két fiatal ekkor találkozhatott. Krisztinának azonban vissza kellett térnie Bécsbe, és csak levél útján érintkezhettek.[1] A levél tanúsága szerint a leveleket Badda Gábor csempészte a kolostorba és egy Kodi Rozália nevű nőnek juttatta el. Leveleit olykor R. K. monogrammal írta alá, Károlyi Ferencet pedig László uramnak szólította. Károlyi Sándor azonban nem gördített újabb akadályt a fiatalok útjába. A lány nagybátyjával, Csáky Imre bíborossal együtt sikerült az ügyet oly mértékben elsimítania, hogy még hozományt is ki tudtak járni bécsi udvarnál.
Valentin nap alkalmából a Károlyi család levéltárából az alábbi leveleket osztjuk meg:
1.) Barkóczi Krisztina 1708. június 4-én Nagykárolyból férjének írt levele, melyben személyes találkozását szervezi hosszabb ideje nem látott férjével. (Jelzet: HU-MNL-OL-P 396 -1.-No. 6003.)
2.) Károlyi Ferenc 1726 májusában Surányból írt levele menyasszonyának, Csáky Krisztinának, melyben szerelmes versben vallja meg érzelmeit. (Jelzet: HU-MNL-OL-P 398-No. 33543.)
A vers átirata:
„Gyöngyöm, gyöngyvirágom, rózsám, narczisussom,
Aranyom, gyémántom, szép karbunkulusom,
Egyetlen egy magyar Diánám, Venusom,
Minden dicsőségem, koronám, Laurusom.
Kettőnkben egy elme van s lesz egy értelem,
Egy öröm, egy vígságh, egy kedv, egy szerelem.
Egy gond, kedvetlenség, egy bánat, gyötrelem.
Egy kedv, egy yereség, egy bú, egy félelem.
Az mi nállad öröm, az nállam is vígság;
Az mi nállad bánat, nállam szomorúság.
Ha neked nem játék, nekem se mulatság,
És ha neked munka, nekem is fáratság.
Ily egyezség van s lesz szivünk szerelmében,
Az ki igen ritka mások életében:
Ily szentül, ily szépen egymásnak kedvében,
Szabad szeretetnek élünk kötelében.”
Károlyi Sándor levelei feleségéhez (1704–1724). I–II. kötet. Közreadja: Csobó Péter, Fejes Judit, Kovács Ágnes, Kovács Zoltán, Restás Attila, Szabó Zsolt, Wiedermann Krisztina. Debrecen, 1994.
Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz. Közreadja: Fogarassy Zoltán, Kovács Ágnes.
1. kötet (1698–1711): Debrecen, 2011.
2. kötet (1712–1724): Nyíregyháza, 2017.
Laczlavik György: Károlyi Sándor, a magánember. Magyar Nemzeti Levéltár, A hét dokumentuma. 2018.
Új hozzászólás