A golyóstoll szabadalma körüli nehézségek
Bíró László József, Schweiger László József néven született Budapesten 1899-ben. A családnév Bíróra változtatását a magyar királyi Belügyminisztérium 1905. február 11-én 13435/III. b. szám alatt kelt rendelete engedélyezte. Az első zsidótörvény elfogadása után saját és családja biztonsága érdekében külföldre menekült. Először Párizsban, végül Argentínában telepedett le, ahol 1985-ben hunyt el. Nevét a golyóstoll feltalálása, tökéletesítése és szabadalmaztatása tette híressé.
Bíró László József
Forrás: http://www.oszk.hu
Mivel a töltőtollak kialakítása nehezítette a folyamatos írást, és a fröcskölő tinta szennyeződést is okozott a papíron, ezért több cég és feltaláló is próbálkozott piacra dobni saját termékét, megoldást keresve ezekre a problémákra.
1884-ben L. E. Waterman, egy New York-i biztosítási üzletember készítette el az első töltőtoll terveit, amely az elkövetkező 60 év meghatározó íróeszközévé vált. 1912-ben Németországban Wilhelm Braun is tett kísérleteket arra, hogy továbbfejlessze a töltőtollat. Sajnos ezek a tollak a gyakorlatban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. G. L. Lorenz 1924-ben kifejlesztett új tolla, a „Mungo”, csak 1–2 napig volt használható. 1935-ben Wenzel Klimes és Paul Eisner cseh feltalálók szabadalmaztattak egy új típusú tollat, amely szintén csak a tervezőasztalon működött, gyakorlatilag azonban használhatatlan volt.
Bíró László (aki eredetileg újságíróként dolgozott) az 1930-as években szerkesztette meg Budapesten az első saját golyóstollát, de ezzel sem lehetett tökéletesen írni, mivel a kis golyók akadályozták a folyamatos írást. Bíró László ezután az alkatrészeket akarta tökéletesíteni: pontosan megmunkált és hibátlanul kialakított golyókat fejlesztett ki fivére György, valamint Goy Andor és a Kovalszky testvérek cégeinek segítségével.
A golyóstoll végső kialakításának kísérleteire már külföldön került sor, ahova Bíró a zsidótörvények miatt elmenekült.
Már külföldön ismerkedett meg Agustín Pedro Justo argentin állampolgárral, aki javasolta neki, hogy költözzön Argentínába. Bíró már csak a külképviseleten, ahová beutazási engedélyért folyamodott, tudta meg, hogy Justo valójában az argentin elnök. Argentínában 1940-től önállóan kísérletezett. Ottani letelepedése után megfelelő módosítással az öntvényrepedést jelző festéket alkalmazta a golyóstoll töltésére. Argentínában benyújtott találmányára 1943. június 10-én kapott szabadalmat. Az első rendszeres eladásra gyártott golyóstollakat 1945-től Eterpen néven árusították. Az új íróeszköz – Biropen néven – gyorsan elterjedt az egész világon, és már életében halhatatlanná tette feltalálója nevét.
A golyóstoll és a golyós dezodorok
Bíró cége, a Biro, Meyne & Biro a szépségiparba is beszállt, több parfümöt dobva piacra (ezek is a golyóstoll működési elvén alapultak), de a próbálkozás nem volt sikeres. Az 1945 és 1954 között kifejlesztett termékeket New Yorkban vezették volna be, de az első sorozatgyártás hibás volt, és tőke hiányában le kellett állítani a gyártást. A Bíró által kidolgozott módon működnek azonban manapság a divatos golyós dezodorok.
Az itt bemutatásra kerülő dokumentumok az MNL OL Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság (K 603) fondjában találhatók, és a golyóstoll magyarországi szabadalmaztatásának történetét világítják meg.
A Szabadalmi Hivatal (1920-tól Szabadalmi Bíróság néven) volt az a hivatal, amely a találmányok engedélyeztetését, bejegyzését, levédését, szabadalmaztatását intézte. A hivatal két osztályból, a bejelentési és a bírói osztályból állt. A bejelentési osztály feladata volt a szabadalmi engedélyezési eljárás lefolytatása első fokon, valamint a szabadalmi lajstrom vezetése. A bírói osztály foglalkozott másodfokon a bejelentési osztály határozatai elleni folyamodványok ügyében, valamint a megsemmisítési, értelmezési és nemleges (negatív) megállapítási kérelmek ügyében. Az 1895. évi XXXVII. törvény a szabadalmazás kérdésében a bejelentési rendszert rendelte el, vagyis az újdonságot nem vizsgálták; lehetőség volt viszont a felszólalásra a közzétételtől számított két hónapon belül.
Bíró László József a B-14162 alapszámú szabadalmi bejelentést 1938. április 25-én nyújtotta be „töltőtoll” címen. Az új „töltőtoll”-nál a tollhegyet golyócska helyettesíti. Írás közben a gördülő golyócska viszi fel a festékanyagot a papírra, és a festékanyagnak állandó nyomás alatt kell lenni, hogy a golyócska és a festékanyag érintkezése biztosítva legyen.
„A találmány előnyös kiviteli alakjánál egy rugó egyik végével a töltőtoll külső burkolatára, másik végével pedig közvetlenül vagy közvetve egy a festéktartó hengerben elhelyezett dugattyúra szorul, és így a dugattyú közbeiktatásával állandó nyomás alatt tartja a festéket, és azt a golyócskához nyomja.”
A találmányt, amelyet 120037 lajstromszámon jegyeztek be a szabadalmi lajstromba, Bíró egy mellékelt rajz alapján részletesen is elmagyarázza.
Bíró László József 120037 lajstromszámon szabadalmaztatott töltőtollának rajza
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), B-14162.
A következő szabadalmi bejelentést (B-14316) Bíró 1938. november 23-án tette. A fél évvel korábban beadott találmány (golyóstoll) előnye az volt a hagyományos töltőtollakkal szemben, hogy gyorsan száradó tintával működnek, így nem hagytak nyomot a papíron. Ellenben a tintának ez a tulajdonsága azt eredményezte, hogy az írás után a golyócskán visszamaradt tintamennyiség beszáradt, ami gátolta a golyócska forgását. Bíró ezt a hibát úgy küszöbölte ki, hogy a tintapépet kétféle anyagból, egy gyorsan száradó tintából és egy nem száradó, nedvszívó folyadékból állította össze. Ily módon elérte azt, hogy a golyócska körül a visszamaradt tintamennyiség nem szárad be, hanem állandóan nedves marad; írás közben viszont a papír a nem száradó anyagot azonnal felissza, a tinta pedig gyorsan megszárad.
Az utóbbi ügyiratban található az 1895. évi XXXVII. törvény értelmében engedélyezett, 1939. július 14-én benyújtott felszólalás, amelyet dr. Rank Rezső jegyez.
Rank véleménye szerint a Szabadalmi Közlöny 1939. május 15-i számában közzétett „pépes halmazállapotú tinta és a hozzátartozó töltőtoll” szabadalmi bejelentés nem tekinthető újnak. Megemlíti, hogy a német Lorenz cég „Exakt” elnevezésű töltőtollának csúcsa, valamint a svájci „Movado” óragyár töltőtollának csúcsrésze teljesen megegyezik Bíró töltőtollának csúcsának kiképzésével.
Dr. Rank Rezső felszólalásának első oldala és a töltőtoll kifogásolt csúcsrészéről készített rajza, a mintaként elküldött félbevágott tollvéggel
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), B-14316.
Emellett a tintapép szabadalma ellen is szót emelt, mert „nem nyújt pontos útbaigazítást a tintapép előállítási módjára, a felhasználandó anyagok pontos súly viszonyára stb.”
A Szabadalmi Bíróság a felszólalási irat első példányát a 81.588/1914. K.M. sz. rendelet 30. § 6. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő kijavítása végett a felszólalónak (Bírónak) visszaadta, és e hiány, valamint az újdonságrontó bizonyítékok pótlására 60 napos határidőt engedélyezett. A hiánypótlás ugyan nem történt meg, de „minthogy az ügynek ebben az állapotában az iratokat egy más hatóság kikérte”, az eljárás több esztendőig elhúzódott, így a Szabadalmi Bíróság a szabadalmat csak 1947 augusztusában adta meg a 138248. lajstromszámon.
Bíró László József szabadalmáról szóló végzés, 1947. aug. 25.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság (K 603), B-14316.
Digitális felvételek: Lajos Ádám, Szálkai Dániel
A cikkben hivatkozott Hét dokumentuma: Székesi Lilla és Török Enikő: Nagy hűhó a labda körül
Felhasznált irodalom:
http://www.feltalaloink.hu/tudosok/birolaszlo/html/birlastal1.htm
Új hozzászólás