Tervek Vas vármegye levéltárának felépítésére a 19. század elejéről

Vas vármegye „leveles tára” az országos – és a többi vármegyei – levéltárral nagyjából egyidőben lépett az intézményesülés útjára. Idén ünnepeljük annak a törvénynek a 300. évfordulóját, amely ezt a folyamatot elindította, bár a gyakorlati megvalósulás sokáig váratott magára.

A hivatali adminisztráció fejlődése nyomán felhalmozódó iratok mennyisége a 16. században már közelítette azt a kritikus határt, ami külön őrzőhelyet igényelt: a vármegye közönsége 1590-ben Ankerreiter János házának helyiségeit bérelte ilyen célra.[1]. Ám még egy 1657-ből származó vármegyei perrendtartás is természetesnek veszi, hogy a jegyző személyesen tárolja a dokumentumokat, és felel értük.

„12. Ha ki protestatiókat, inhibitiókat, contradictiókat, admonitiókat avagy valami hasonló dolgait proponálja avagy proponáltatja, azokat írásban vegye és propositiója után beadja notarius urunk[nak], hogy őkegyelme az protocolomban beírhassa szállásán és a szék ne remoráltassék.

14. Ha ki levelet készíttet is, azon szorgalmatoskodjék, hogy notarius urammal szállásán subscribáltassa és úgy adja be pöcsétleni, ne impediáltassék ott benn notárius uram, s mind az egész szék bírái annyi ideig  haszontalan ne üljenek.”[2]

Az 1723. évi LXXIII. tc. kötelezte a vármegyéket székház, s benne „leveles tár” építésére. Vasban meglehetősen elhúzódott az előkészítés. A megyegyűléseken csak részletproblémák megoldásával foglalkoztak, csekély hatékonysággal. Új szakaszba akkor lépett a tervezés, amikor gróf Cziráky Antal Mózes (1772–1852) személyében főispáni adminisztrátort kapott a vármegye. (1811) Cziráky a rá – minden más tevékenységében is – jellemző céltudatossággal, alapossággal kezdett dolgozni. Megvizsgálta a helyzetet, figyelve az írnokok munkakörülményeire is.

A hivatali írásbeliség Cziráky Antal által megszabott munkarendje, 1812. július 8.[3]

A Cancellisták rendszabása címet viselő, 1812-ben készült dokumentum több kedvezőtlen tapasztalatról számolt be: „A’ mostani LevelesTárház az uttza felé lévén építve, annak ablakjain, kivált nyár üdejébe bé tsuszó számos por az irományoknak üdő jártával nagyon káros, és azon fellül valamely tüzi veszél esetében az leg nagyobb veszedelemnek volna ki téve”. Az ablaktalan kapualjban elhelyezett kancellárián pedig „a’ nagy setétség miatt mind eddig, kivált téli üdőkben nap hosszat” égett a gyertya”. A dokumentum megállapította, hogy amennyiben ezt a helyiséget áttették volna az addigi levéltár helyére, annak előnyös hatásai lennének, mert ezáltal nem csak a gyertya ára, hanem „leg inkább a’ Vármegyei Cancellisták Szemei meg fognak kéméltettni.”[4] Cziráky Antal a fenti problémák megoldására felhívást tett közzé 1818-ban, amelyben egy új levéltár építését indítványozta.[5]

Felhívás levéltár építésére. 1818.[6]

Az építés várható költségei 1818.[7]

Az új épület létesítésének becsült költsége, amelyeket az adminisztrátor a vármegye nemessége elé tárt, messze meghaladták a házipénztár lehetőségeit, ezért adakozásra szólította az urakat: „mi jobb és szentebb végre Adakozásainkat nem fordéthattyuk, mintha azon helyünket menteni megyünk, a’ melybe a’ mi legnagyobb kintsünk Javainkról Nemességünkről, és Szabadságainkról szóló irományaink fent tartatnak.”[8] Vérbeli politikusként nem mulasztotta el annak hangsúlyozását, hogy ezzel egyúttal a szegény adózó nép terhein is könnyítenének.

A rendelkezésre álló iratokból azonban az derül ki, hogy felhívása eleinte visszhangtalan maradt. Éveken át folyt a tervezgetés, az új levéltári helyiségek kialakítása egészen 1848-ig elhúzódott. A 19. század első feléből fennmaradt megvalósulatlan tervekről leolvasható a koncepciók versengése, az iratanyagból pedig kiderül, hogy az építés során milyen pénzügyi és műszaki problémák vetődtek fel.

A tervrajz.[9]

Jelen írásunk egy a levéltár történetét részletesen tárgyaló tanulmány előzetese.

Kóta Péter