„Jól lát? Jól hall? Forduljon meg: Alkalmas!”

Adalékok Almásy László Ede (1895–1951) életrajzához

A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára iratai közül Almásy László Ede két rendkívül érdekes levele került elő 1915 tavaszáról.[1] Az eddig nem publikált írások azért különlegesek, mert segítségükkel pontosítani lehet „az angol beteg” életrajzának azt a részét, amely a korábban megjelent biográfiai munkákban még tisztázatlanok maradtak.[2]

1914-ben, az 1. világháború kitörése következtében az angliai Eastbourne-ban tanuló Almásy László Ede valószínűleg nem tudta befejezni a középiskolai tanulmányait, mivel haza kellett térnie Magyarországra.[3] 1914. május 14-én már biztosan Magyarországon tartózkodott, hiszen a kőszegi Chernel család vendégkönyvében található aláírásával dokumentálta azt.[4] Hogy mivel töltötte a napjait 1915 tavaszáig, azt pontosan nem tudjuk, de biztosan foglalkoztatta a háború, és hazaérkezését követően őt is számba vették a katonai hatóságok sorkötelesként.[5]
Almásy az első katonai alkalmassági orvosi vizsgálaton 1915. március 8-án vett részt. Az ott történtekről a következő humoros bejegyzést írta  a Chernel család kőszegi vendégkönyvébe: „Jól lát? Jól hall? Forduljon meg: Alkalmas!”[6] Chernel István naplóbejegyzése szerint Almásy azt követően ment hozzájuk ebédelni, hogy a délelőtt folyamán részt vett az 1895–1896-ban született népfelkelő szemlén, és bevált katonának. „Laci éjjelre is nálunk maradt. Zenéltünk: én citeráztam, fiam hegedült és citerázott is.”[7] – jegyezte meg Chernel István.
Almásy ezt követően, 1915. március 25-én a bevonulásával kapcsolatban Grazból küldte el a segítségkérő levelét családjuk ismerősének, Rusa Béla kőszegi járási főszolgabírónak. Az írásból kiderül, hogy már korábban is szóba került közöttük a katonáskodásának a kérdése. A dokumentum szerint az ifjú mellékelten csatolta azt az okmányt is, amely igazolta, hogy engedélyezték számára a grazi a Landesschulrat-ban az érettségi letételét, mivel az angliai „képzettségemet, a középiskolák utolsó osztályának tanulóival egyenrangúnak”[8] fogadták el. Az érettségi megléte azért szükséges számára, mert annak letételét követően megkaphatta az ún. „feltételes önkéntességi jogot”.[9] Az Osztrák–Magyar Monarchiában ugyanis a tartalékos tisztképzés alapját az ún. egyéves önkéntesi rendszer jelentette, amely szolgálatot kezdetben saját költségen kellett teljesíteni. A lehetőséggel a középiskolát végzettek élhettek, és azok, akik az általános műveltségükről egy vegyes bizottság előtt számot adtak. Az újonckiképzés után azonnal őrvezetővé, fél év után tizedessé, esetleg szakaszvezetővé, majd zászlóssá léptették őket elő. Az egyéves önkéntesek a háború folyamán egészen a századosi rangig juthattak előre a ranglétrán.[10]
A levél tartalma szerint Almásy a vizsgáit 1915. április 7–13. között igyekezett letenni. Az ifjú attól félt, hogy lemarad az április 15-én történő sorozásról, és így nem tud majd bevonulni a hadseregbe és lemarad a háborúban való részvételről. Ezért arra kérte a járási elöljárót, hogy nyújtson be helyette egy kérvényt a szombathelyi cs. és kir. 83. Hadkiegészítő Parancsnoksághoz,[11] – és mellékelje hozzá a csatolt szülői belegyező nyilatkozatot.[12] Erre a megkeresésre a főszolgabíró Almásy Edének[13] – az ifjú nagyapjának – válaszolt, amelyből kiderül, hogy a 83-as gyalogezredhez, a repülősökhöz, esetleg egy autós osztaghoz való bevonulásának a lehetősége is felmerült. Rusa Béla még arról is tájékoztatta a nagyapát, hogy ha a tüzérekhez, vagy valamilyen lovas ezredhez szeretne bevonulni az unoka, akkor a családnak vállalnia kell, hogy saját költségen beszerez és felszerel egy idomított hátas lovat a fiúk számára.[14] Az elöljáró – az általa készített kérvény piszkozata szerint – szükségesnek tartotta még, hogy a beadandó megkeresés mellé csatolják az Angliában megszerzett „repülőgép, automobil és autó cikli kezelésében, és vezetésében”[15] jártasságot igazoló okmányokat is.[16]
1915. április 1-én Almásy László Ede újabb levelet írt a kőszegi főszolgabírónak Grazból, a „II. Beethowenstrasse 81” szám alól, amelyben a nagyapja nevében megköszöni Rusa tájékoztatást és a bevonulásához szükséges hátaslóval kapcsolatos adatlapot. Az ifjú ekkor már tudta, hogy a szombathelyi 11-es huszárokhoz kerül, de még nem kapott róla hivatalos értesítését. „Felvételi engedélyt a 11-es huszároktól kézhez nem kaptam, mivel azt tudtommal az ezredtől még Szombathelyen való tartózkodásom idején direkt elküldték az Erg. Bz. Kdó-hoz [K.u.K. Ergänzungsbezirkskommando][17] úgy, hogy ottan csak a többi iratra várnak a «Heimatsscheint»[18] illetőleg nagyon kérlek légy szíves azt Keresztényitől[19] beszerezni.”[20]– jegyezte meg Almásy. A levél hangulata már nyugodtabb, de még ott van egy kis bizonytalanság, mivel „Teddy”[21] nem tudta, hogy mikor és kitől kapja majd meg a hivatalos értesítést.[22]
Rusa főszolgabíró Almásy hivatalos felvételi engedély kérelmét 1915. április 24-én küldte tovább a hadkiegészítő parancsnokságnak. Ezen a dokumentumon ceruzás megjegyzésként szerepel, hogy személyesen értesítették őt a bevonulását illetően. A hadkiegészítő parancsnokság 1915. április 28-án keltezett és a kőszegi főszolgabíróhoz megküldött válasza szerint Almásynak „a csapattest által kiállított felvételi engedélye az ezen parancsnokságnál visszatartott iratokhoz lett csatolva.”[23]
A korabeli sajtó tudósítása szerint 1915. május 15-én, Kőszegen is a bevonulás napja volt, amelynek során a város „ifjú nemzedékének számos tagja, az érettségizett, az önként beállók, a besorozott helyi és vidéki ifjak vonultak csapattesteikhez.”[24] Almásy László Ede is ezen a napon kezdi meg egyéves önkéntesként a katonai szolgálatát a szombathelyi huszárlaktanyában, és az alapkiképzését követően augusztus közepétől már a Dnyeszter menti fronton, a Latacz és Dambrowa környékén zajló harci cselekményekben mint vett részt.[25]
1916-ban tartósan átvezényelték az ún. légjáró csapatokhoz, ahol megfigyelő tisztként[26] a 17., majd a 18. századokhoz került. Később a repülőhadtáp–parancsnokságon teljesített szolgálatot. Kubassek János kutatásai szerint azonban mindössze az bizonyítható megnyugtatóan, hogy repülő légi megfigyelő tisztként vett részt a harci bevetéseken.[27] Más források szerint a bécsújhelyi tiszti iskola elvégzése után megfigyelőként a 6. századnál szolgált. 1917. július 18-án Szombathelyre, a 4. pótszázadhoz vezénylik pilótaképzésre, majd ezt követően az olasz fronton, Gardoloban a 17., a 18., majd a 6. fotóvadász századnál pilóta.[28]
 1918-ban, a háborús összeomlást követően Almásy rövid ideig Pandorf repülőterének parancsnoka, ahonnan egészségügyi okok miatt kénytelen távozni.[29] Katonai szolgálatainak elismeréséül megkapta az I. és II. osztályú ezüst vitézségi érmet, a bronz vitézségi érmet,[30] a bronz Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet és a bolgár vitézségi érmet. A háborút követő időkben a kommunizmus elleni szervezkedésben vett részt és ennek következtében bátyjával együtt Borostyánkőre internálták. A Tanácsköztársaság bukása után részt vett a Lehár hadtest dunántúli megszervezésében és tényleges katonai szolgálatra jelentkezett ugyanennél a hadtestnél, ahol autóreferensként 1921-ig teljesített szolgálatot.[31]

Jegyzetek

[1] Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Kőszegi Járás Főszolgabírája iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Kőszegi fszb. ir.) 19211/1915.

[2] Kubassek János: A Szahara bűvöletében. Az „Angol beteg” igaz története. Almásy László hiteles életrajza. Bp., 1999. (továbbiakban: Kubassek, 1999.) 295. p.; Nemes József: Almásy László Ede. Szombathely, 2018. (továbbiakban: Nemes, 2018.) 496 p. (Vas vármegye műszaki nagyjai)

[3] Az előkerült levelek alapján megállapítható, hogy Nemes József tévesen állítja, hogy Almásy László Ede 1913-ban, Angliában befejezte a középiskolai tanulmányait. Nemes, 2018. 53. p.

[4] MNL VaML Chernel család iratai. Vendégkönyv, 1893–1921 (továbbiakban: Chernel ir.) 8. doboz.

[5] A Monarchia hadüzenetét követően a 18. életévüket betöltött fiatalok tömegesen jelentkeztek önkéntesnek, akiket először orvosi felülvizsgálatra küldtek. A háború önkéntesei. = Vasvármegye, 1914. aug. 6. 3. p.

[6] MNL VaML Chernel ir. 8. doboz.

[7] Kubassek, 1999. 54. p.

[8] MNL VaML Kőszegi fszb. ir. 19211/1915.

[9] Uo.

[10] Pintér Tamás: Egyéves önkéntesek és a karpaszományosok. https://nagyhaboru.blog.hu/2010/08/18/egyeves_onkentesek_es_a:karpaszomanyosok (Megtekintve: 2019. október 16.)

[11] K.u. K. Erganzungsbezirkskommando, Szombathely.

[12] MNL VaML Kőszegi fszb. ir. 19211/1915. Az Osztrák-Magyar Monarchiában az általános hadkötelezettség a 19 és 42 év közötti férfiakra terjedt ki. Halmágyi Pál: Az első világháború. = https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_5_elso_vilaghaboru.htm (Megtekintve: 2019. október 16.)

[13] Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Ede (1836. febr. 9.  – Graz, 1917. máj. 30.): borostyánkői földbirtokos, felesége még 1890-ben meghalt Grazban, míg Lujza nevű lánytestvéréről csak azt tudjuk, hogy 1840-ben született és Stahl Oszkár a férje. Fia, Almásy György (Felsőlendva, 1867. aug. 11. – Graz, 1933. szept. 23.): földbirtokos, jeles ornitológus és Ázsia-kutató első felesége Pittoni Ilona (1891. dec. 3. –). Gyermekeik: Almásy Georgina (Borostyánkő, 1892. aug. 25. –): férje Gyömörey Antal. Almásy János (Kőszeg, 1893. márc. 7. – Bernstein, 1968. aug. 21.): felesége 1929-től galántai Esterházy Mária Róza, akinek édesapja Esterházy Pál herceg és édesanyja Cziráky Mária grófnő. Almásy László Ede (Borostyánkő, 1895. nov. 3. – Salzburg, 1951. márc. 22.): az „angol beteg”.

[14] MNL VaML Kőszegi fszb. ir. 19211/1915.

[15] Uo.

[16] Uo.

[17] K.u. K. Erganzungsbezirkskommando, Szombathely.

[18] Személyi igazolvány.

[19] Keresztényi Béla borostyánkői (ma: Bernstein, Ausztria) körjegyző.

[20] MNL VaML Kőszegi fszb. ir. 19211/1915.

[21] Almásy László Ede a Teddy becenevet előszeretettel használja a különféle vendégkönyvek bejegyzésénél is.

[22] MNL VaML Kőszegi fszb. ir. 19211/1915.

[23] Uo.

[24] Helyi hírek. A bevonulás napja… = Kőszeg és Vidéke, 1915. máj. 16. 2. p.

[26] Az 1. világháborút követően az első légi megfigyelési élményeiről a 11-es huszárezred emlékkönyvében számolt be. Almásy László: Először a harctéren. In: I. Ferdinánd bolgár király nevét viselő 11-es huszárezred háborús emlékkönyve. Szombathely, 1920. 291–294. p.

[27] Kubassek, 1999. 66. p.

[28] Révész Tamás: Repülőtér az Alpokalján. Bp., 2006. 39. p.

[29] Kubassek, 1999. 279. p.

[30] Almásy László Ede e három kitüntetését még az orosz fronton, tartalékos zászlósként és 11-es huszárként kapta. I. Ferdinánd bolgár király nevét viselő 11-es huszárezred háborús emlékkönyve. Szombathely, 1920. 198-199., 201. p.

[31] Vasmegyei fejek. Szerk. Halász Imre. 2. bőv. kiad. Sopron, 1934. 138. p.

Bajzik Zsolt

Almásy Teddy rajza és aláírása, 1913. július 5.
MNL VaML Chernel cs. iratai 8. doboz

Almásy Teddy bejegyzése a kőszegi Chernel család vendégkönyvébe,
Kőszeg, 1915. március 8.
MNL VaML Chernel cs. iratai 8. doboz

Az Almásy család a borostyánkői vár udvarán, 1915.
Bajzik Zsolt gyűjteménye

Almásy György és fiainak egyenruhás műtermi portréja
MNL VaML Almásy cs. hitbizományának iratai

Almásy László levele Rusa Béla kőszegi járási főszolgabírónak, Graz, 1915. április 1.
MNL VaML Kőszegi fszb. ir. 19211/1915.