Egy 19. századi üzenet a legnagyobb magyartól

A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára a Vidos család iratai között egy rövid, pár soros levelet őriz a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól.[1] A levél címzettje, Vidos József 1805-ben született Kemenesmihályfán, evangélikus családban. A tehetséges fiatalembert 1825-ben Vas vármegye másodjegyzőjévé választották, 1830-ban a vármegye első aljegyzője, 1832-ben táblabírója, 1835-ben pedig főjegyzője lett, majd 1838-ban Vas vármegye alispáni tisztét nyerte el.[2]

Ez utóbbi pozíciójának köszönhetően került kapcsolatba vele a levél feladója, Széchenyi István, akivel a Rába és a Marcal szabályozása ügyében folyt tárgyalások során ismerkedett meg. Többször előfordult, hogy a legnagyobb magyar Vidos vendégeként időzött Szombathelyen. Amikor pedig 1841. június 26-án Széchenyi kezdeményezésére létrejött a Sopron–Vasi Szederegylet – amely végső soron a hazai selyemhernyó-tenyésztést igyekezett meghonosítani –, az alelnöki tisztre Vidos Józsefet kérték fel.[3] A gyorsan felfelé ívelő politikai pálya azonban megakadt, ugyanis Vidos 1842-ben – tiltakozva az adminisztrációs rendszer ellen – ünnepélyesen bejelentette, hogy nem vállal több vármegyei közhivatalt.[4]

A Széchenyi Istvánnal meglévő, szorosnak mondható személyes- és politikai kapcsolat is szerepet játszhatott abban, hogy Vidost – nyilvános ígérete ellenére – 1847 októberében Vas vármegye követévé választották. Nem lehet véletlen, hogy 1847 júliusában több napot együtt töltöttek a Balatonnál, illetve az is figyelmet érdemel, hogy a vasi főispáni helytartó, Zichy Félix is barátságot ápolt Széchenyivel. A vármegye Vidos Józsefet és társát, Szabó Miklóst mérsékelt követutasítással küldte az országgyűlésbe.

Forrásunk 4 hónappal a választás után, február 25-én, pár héttel a márciusi forradalom előtt kelt. Ebben az időben Széchenyi kiemelten foglalkozott a közlekedés ügyével. 1848. február 1-jén jelent meg ismert munkája – amelynek eszmei alapját Kovács Lajos, Széchenyi egyik közeli munkatársa vetette meg, – a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül”[5] címmel. Ebben Széchenyi egy 100 milliós kölcsön felvételét javasolta, amelynek kamatait és törlesztését egy létrehozandó országos pénztárból fizetnék ki. A pénztárat az országgyűlés felügyelné, míg a fejlesztéseket egy, az országgyűlésnek felelős, a király által kinevezett személy irányítaná. Kossuth ekkor a Fiume (ma: Rijeka, Horvátország)–Vukovár vasút építését szorgalmazta, mondván, Vukovárig a Duna megfelelő közlekedési lehetőséget biztosítana a személy- és áruforgalom számára. Széchenyi javaslatában – mintegy kiénekelve a sajtot Kossuth és társai szájából – a Pest–Fiume vonal mellett tört lándzsát.[6]

Széchenyi elképzelése, amennyiben megvalósult volna, előnyösebb kondíciókat tartalmazott, mint Kossuthé, ugyanis a „Javaslatban” szereplő négy fő vasútvonal mellé négy mellékvonalat is tervezett, amelyek közül az egyik, a Sopron–Csepreg–Szombathely–Nagykanizsa vonal érintette volna a vasi megyeszékhelyet is.[7]

A fenti tervekkel és szervezkedéssel Széchenyi szándéka abban állt, hogy a radikalizálódó Kossuthot – lehetőség szerint – elhatárolja az olyan ingadozó vagy mérsékelt beállítódású képviselőktől, mint akik közé a vasi honatyákat, Szabó Miklóst és a levél címzettjét, Vidos Józsefet is sorolhatjuk.

A találkozó – amely lehet, hogy a levélben leírt módon létre sem jött – utólag voltaképpen nem is bír jelentőséggel. Az 1848. március 15-én kitört forradalom ugyanis, elmosva a reformkorban kialakult ellentéteket, egy időre közös táborba szólította Kossuthot és Széchenyit, megkapva előbbi a pénzügyminiszteri-, utóbbi a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri posztot.

Kedves Barátom

Kérem, ha lehet keressen ma estve 6, vagy 7-tül kezdve fel, vagy holnap a kerület előtt; igen szeretnék Önnel a „közlekedések” dolgában egy kissé értekezni. Szabónak is írok egyúttal. Ne vegye rossz néven, hogy ezen szabadsággal élek, de még beteg vagyok, és még is szeretnék hasznosan munkálni.

Isten áldja

Széchenyi Ist[ván]

Febr[uár] 25 1848. Pozsony[8]

Eredeti, Széchenyi István saját kezű aláírásával. Címzése: Tek[intetes] Vidos J[ózsef] vasi követ úrnak. Széchenyi. (Töredékes pecsétlenyomattal.)

MNL VaML A Vidos család levéltára. 2. doboz. Vidos József levelezése, XXVII/1

Pál Ferenc

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező