Boszorkány vagy!

Napjainkra az efféle csúfolódás szinte már évődő becézéssé szelídült, olyannyira távol van tőlünk a boszorkányperek kora.[1] Az újkor kezdetén azonban más a helyzet. 

Nem kicsiny a tétje annak, ha valakit boszorkánynak tartottak, vagy akár csak neveztek. A boszorkányság fogalmát nem a sötét középkorban találták ki, a boszorkányok „fénykora” – ha lehet egyáltalán fénykornak hívni a szellemi homály megnyilvánulásait – a 16–17. század.  Forrásaink bővelkednek a szóbeli agresszió, ahogy akkoriban nevezték, verbális injúria, azaz jogtalanság eseteinek tárgyalásában.[2] Amit ma illetlenségnek, trágárságnak tekintünk, azok – kisebb – büntetési tételt képeztek. Közülük a boszorkányvád a legerősebb, időnként tényleges büntetőjogi következményekkel járó eset. A dokumentumunk hátlapjára tett feljegyzés szerint Bátsmegyei Ferenc alispán 1694. szeptember 21-re Szombathelyre idézte a pörlekedőket feleletadásra. Ennek a bírói aktusnak azonban már nem található irata, ezért nem is tudjuk, hogyan végződött az ügy.

MNL VaML Vasvár–Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára. Litteralia instrumenta Fasc. 7. Nr. 41. Varga (Nagy) György alperes részére kiadott egyszerű másolat.

Causa nobilis dominae Euae Bellavicz egr[egii] con[dam] Ioannis Hees*[3] relictae viduae ut A[ctricis] Contra nobilem Georgium Varga aliter Nagy Iuniorem in poss[ess]ione Iak aliter Deak Co[mi]t[a]tu Castriferrei adiacen[ti] degent[em] velut I[ncattum]. In persona D[omin]ae A[ctricis] N.[4] cum n[ost]ris & cum protestatione proposuit, miképpen az elmult Urunk menyben menetele, aliter Aldozo Csötörtök nap [május 20.] tajban ez jelen valo 1694dik esztendöben azon I[ncattus] nem tudatik honnéd inditatván, és minémű nyelveskedéstül viseltetvén, ezen domina A[ctrix-]t, midőn nemzetes vitézlő Csapodi István uram ugyan meg irtt Jaki aliter Deaky faluban ezen Vasvar megjében levő residentialis hazaban, avagy szobajaban lett volna, szemtűl szemben, több emberséges emberek hallottara edgynehany izben kissebbitette szavaival mondvan, Boszorkany vagy, praeiudicio, derogamineque honoris ipsius dominae A[ctricis] valde gravi & manifesto. Kivannya azért azon D[omi]na A[ctrix], hogi azon I[ncattus] en előttem Batsmegyei Ferencz ezen Vasvarmegye- nek edgyk vice ispannya előtt vi statuti eiusdem comitatus törvent allyon, es abbéli kissebitő szavaiért orszagunk törvenye, es azon varmegye statutuma szerent in emenda lingvae convincaltassek. Kirül törventis var.

A hazai források bibliográfiai adatai összegyűjtve: A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere, 1408–1848. Szerk. Tóth G. Péter. Bp.–Veszprém. 2000. XXII, 379, [32] p.

Jegyzetek

[1] Kitűnő áttekintés a boszorkányság európai jelenségkomplexumáról egy hispániai eset kapcsán: Henningsen, Gustav: A ​boszorkányok ügyvédje. A baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció, 1609–1614. Szerk. Kende László; ford. Szuhay-Havas Ervin, Hargitai György. Bp.. 1988. 354 p.

[2] A hazai források bibliográfiai adatai összegyűjtve: A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere, 1408–1848. Szerk. Tóth G. Péter. Bp.–Veszprém. 2000. XXII, 379, [32] p.

[3] Hees János a szombathelyi városi elit tagjaként 1645-től a város külső tanácsába került, 1653-ban, majd 1657 és 1672 között több ízben a városbírói tisztet viselte. Őt magát, fiát is érte efféle inzultus. Lánya, Anna 1642-ben egy boszorkányper vádlója volt. A magyarországi boszorkányság forrásai. 4. köt. Szerk. Tóth G. Péter. Bp., 2005. 364-365. p. számos további Vas megyei adattal.

[4] A felperes ügyvédje, neve ismerelen.

Kóta Péter