ARCHONTOLÓGIA │ Bárdossy István
Bárdossy István, dr.
(Szombathely, 1826. május 14 – Szombathely, 1910. augusztus 7.)[1]
pja, Bárdossy László Vas vármegye főpénztárosa, majd szolgabírója, anyja Eölbey Mária.[2] Tanulmányait Szombathelyen, majd Pozsonyban és Budapesten végezte. Végül Szombathelyen telepedett le, mint ügyvéd. 1867 után a sárvári szolgabírói hivatalnál dolgozott, majd a szombathelyi járásnak lett főszolgabírája. Már ekkor Tisza Kálmán híve volt. A sárvári kerületben kétszer is fellépett képviselőjelöltként, azonban szentmártoni Radó Kálmánnal[3] szemben nem sikerült elnyernie a tisztséget. 1867. május 1-én lett szombathelyi főszolgabíró, ismételt politikai kudarcok után. 1871-ben ismét képviselőjelölt, ezúttal a rumi kerületben és akkor Tulok Jánossal szemben sikerült nyernie. Egy cikluson át képviselte a rumi kerületet és mandátuma lejártával Szombathely képviselőtestülete meghívta a polgármesteri székbe, melyet 1878. május 9-ig foglalt el.[4] Így ő lett a város első polgármestere a kiegyezés után. Polgármesterként nagy alkotások nem köthetők nevéhez, de mégis korszakot jelentett a város történetében, hiszen a város ekkor lépett a haladás útjára.[5]
Polgármesteri hivataloskodása után a vármegye árvaszéki elnöke lett, ezért is mondott le hivataláról.[6] Nyugalmazása után a vármegyei közszolgálat terén szerzett érdemeit külön jegyzőkönyvben ismerte el a vármegye és az érdemek elismeréséül nyugdíján kívül kegydíjat is adott részére. Nyugalmának napjaiban is izgatták a közdolgok. Részese volt a vármegye közéleti és politikai életének, mint a vármegyei szabadelvű párt volt alelnöke igen agilis és buzgó tevékenységet folytatott az utolsó időkig. Többször volt választási elnök és a vármegye törvényhatósága, akárcsak a város, sokszor küldte reprezentációs megbízatásokra. Élénk részt vett a város közéletében is és ő volt a városi közgyűlések legszorgalmasabb látogatója.[7] A városnál az iskolaszék ügyeit irányította sokáig, már polgármesteri működése alatt is.[8] 1895. május 23-án, mint Vas vármegyei árvaszéki elnököt királyi tanácsosi címre terjesztették az uralkodó elé.[9]
Mindvégig megőrizte szellemének frissességét. 85 évesen is, mikor elhunyt. Az egész város gyászolta. 1910. augusztus 7-én, vasárnap délután 5 órakor temették el.[10]
[1] Bárdossy Péter: A Vas vármegyei Bárdossy család története. In: Vasi Szemle, 2002. 5. szám 563-581. p. (A továbbiakban: A Vas vármegyei Bárdossy család története.) 570., 574. p.
[2] A Vas vármegyei Bárdossy család története. 570. p.
[3] Szentmártoni Radó Kálmán (1844-1899) Vas vármegye főispánja 1882 és 1894 között. Főispánsága alatt számos pozitív változáson esett át a megye. Ezt a tevékenységet az 1927-ben íródott Szombathely monográfiában a következőképpen jellemzik: „Mint főispán megteremtette a mintavármegyét. […] Gigászi munkát végzett, valóban hivatott volt a vezér szerepére s hogy annak megfelelt, a nevéhez fűződő alkotások egész sora bizonyítja.” Ezek közül talán a legkiemelkedőbb a Rába szabályozása. Fehér Károly: Szombathely… 50-51. p.
[4] A Vas vármegyei Bárdossy család története. 573. p.
[5] A Vas vármegyei Bárdossy család története. 574. p.
[6] Kunc – Kárpáti: Szombathely… 271. p.
[7] A Vas vármegyei Bárdossy család története. 574. p.
[8] Az egyik közgyűlési jegyzőkönyvben olvashatjuk: „Bárdossy István polgármester úgy is mint iskolaszéki elnök” VaML Szv. Közgy. jkv. 1872. december 30. 87. pont, 64. fólió
[9] Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: MOL) Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (A továbbiakban: K 27) 15/1895. május 23.
[10] A Vas vármegyei Bárdossy család története. 574. p.
