Bárdossy István, dr.
(Szombathely, 1826. május 14 – Szombathely, 1910. augusztus 7.)[1]
pja, Bárdossy László Vas vármegye főpénztárosa, majd szolgabírója, anyja Eölbey Mária.[2] Tanulmányait Szombathelyen, majd Pozsonyban és Budapesten végezte. Végül Szombathelyen telepedett le, mint ügyvéd. 1867 után a sárvári szolgabírói hivatalnál dolgozott, majd a szombathelyi járásnak lett főszolgabírája. Már ekkor Tisza Kálmán híve volt. A sárvári kerületben kétszer is fellépett képviselőjelöltként, azonban szentmártoni Radó Kálmánnal[3] szemben nem sikerült elnyernie a tisztséget. 1867. május 1-én lett szombathelyi főszolgabíró, ismételt politikai kudarcok után. 1871-ben ismét képviselőjelölt, ezúttal a rumi kerületben és akkor Tulok Jánossal szemben sikerült nyernie. Egy cikluson át képviselte a rumi kerületet és mandátuma lejártával Szombathely képviselőtestülete meghívta a polgármesteri székbe, melyet 1878. május 9-ig foglalt el.[4] Így ő lett a város első polgármestere a kiegyezés után. Polgármesterként nagy alkotások nem köthetők nevéhez, de mégis korszakot jelentett a város történetében, hiszen a város ekkor lépett a haladás útjára.[5]
Polgármesteri hivataloskodása után a vármegye árvaszéki elnöke lett, ezért is mondott le hivataláról.[6] Nyugalmazása után a vármegyei közszolgálat terén szerzett érdemeit külön jegyzőkönyvben ismerte el a vármegye és az érdemek elismeréséül nyugdíján kívül kegydíjat is adott részére. Nyugalmának napjaiban is izgatták a közdolgok. Részese volt a vármegye közéleti és politikai életének, mint a vármegyei szabadelvű párt volt alelnöke igen agilis és buzgó tevékenységet folytatott az utolsó időkig. Többször volt választási elnök és a vármegye törvényhatósága, akárcsak a város, sokszor küldte reprezentációs megbízatásokra. Élénk részt vett a város közéletében is és ő volt a városi közgyűlések legszorgalmasabb látogatója.[7] A városnál az iskolaszék ügyeit irányította sokáig, már polgármesteri működése alatt is.[8] 1895. május 23-án, mint Vas vármegyei árvaszéki elnököt királyi tanácsosi címre terjesztették az uralkodó elé.[9]
Mindvégig megőrizte szellemének frissességét. 85 évesen is, mikor elhunyt. Az egész város gyászolta. 1910. augusztus 7-én, vasárnap délután 5 órakor temették el.[10]
