A hónap dokumentuma 2017. január

Alispáni körlevél a magyarországi németek kitelepítése tárgyában, 1946

A hónap levéltári forrásának Somogy vármegye alispánjának, a községi és körjegyzők számára, a németek kitelepítése tárgyában írt, a Kaposfői Körjegyzőség iratai között található¹ körlevelét választottam. A téma aktualitását az adja, hogy 70 éve történt a magyarországi németek kitelepítésének második hulláma.

A II. világháborút követően a magyar kormány, hogy demonstrálja a győztes hatalmak felé: kész felszámolni a fasizmus maradványait, határozatot hozott a magyarországi németek Németországba történő kitelepítéséről. Ez elsősorban azokat érintette, akik az 1941-es népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vallották magukat: a 477 057 német anyanyelvű lakosból 303 419-et.

A 12.330/1945. számú Miniszterelnöki rendelet értelmében a kitelepítéshez névjegyzékeket kellett összeállítani az alábbi szempontok alapján:

1. Azok a személyek, akik érintettek a kitelepítésben és az összeírás idején a lakóhelyükön tartózkodnak.
2. Azok a személyek, akik érintettek a kitelepítésben, de az összeírás idején nem tartózkodnak a lakóhelyükön.
3. Azok a személyek, akiket nem érint a kitelepítés.

Somogy vármegye alispánja ennek megfelelően utasította a községi és a körjegyzőket, hogy – szigorú felelősségre vonás terhe mellett – a névjegyzékeket a legnagyobb gondossággal és alapossággal, határidőre készítsék el, és ugyanerre utasítsák beosztottjaikat is, hogy a szükséges adatokat ennek megfelelően állítsák össze.

Az 1946-ban lezajlott első kitelepítési hullámban mintegy 120 000 fő került át Németország amerikai megszállási övezetébe, míg az 1947-ben lezajlott második kitelepítési hullámban mintegy 50 000 fő került a szovjet megszállási övezetbe. Tehát összesen mintegy 170 000 főre tehető a Magyarországról Németországba kitelepítettek száma. Ezt azonban még kiegészíti a háború folyamán elvándoroltak, evakuáltak, visszatérni nem tudó katonák létszáma, így összesen mintegy 230 000 főre tehető a magyarországi németség számbeli vesztesége.

A nemzetközi helyzet alakulása miatt a kitelepítések 1948-ban befejeződtek, a Magyarországon maradt németek állampolgári jogait 1949–1950 folyamán helyreállították, de elkobzott javaikat már nem kapták vissza. Mivel a földjeiket elvették, így vagy az akkor alakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetek valamelyikében vagy pedig az iparban tudtak munkát vállalni.

A megfélemlítettség és az asszimiláció következtében a további népszámlálások alkalmával már csak mindössze néhány tízezren vallották magukat németnek. Ezen a helyzeten változtatott az 1989/1990 folyamán lezajlott rendszerváltoztatás: míg az 1980-as évek elején mindössze 31 231 fő vallotta magát német anyanyelvűnek, és ebből 11 310-en német nemzetiségűnek is, addig az 1990-es évek elején 37 511-en vallották magukat német anyanyelvűnek és 30 824-en német nemzetiségűnek is.

Ezt a folyamatot segíti az erkölcsi rehabilitáció, továbbá a német önszerveződés, önkormányzati tevékenység kibontakozása, az iskolaviszonyok javítása és a külföldi németség segítsége.

Magyarország számára pedig fontos a németek kitelepítésével okozott veszteségek tudatosítása és a történelmi tanulságok levonása.

Készítette: Lesz Éva

Felhasznált irodalom

1. Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998.
2. Tilkovszky Loránt: Német nemzetiség magyar hazafiság. Temporg Nyomda, Pécs, 1997.
3. Tilkovszky Loránt: Hét évtized a magyarországi németek történetéből 1919–1989. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1989.