Csetepaté és a csobánkai fájós lábú malac igaz története
Pest-Pilis-Solt vármegye alispánjához, Pajor Titushoz címzett levelében Perkatzki György özvegye következőképpen számol be a szomorú esetről:
1865. július 27-én történt Csobánkán, hogy a falu bírájának édesapja, Sósits Mihály lehajtotta a Perkatzki család házához közel eső patakhoz fájós lábú malacát, hogy a sár és víz enyhítse annak fájdalmát. Tette mindezt mindenféle alapos felügyelet nélkül, míg egyszer csak az este folyamán Perkatzki György lánya észre nem vette, hogy az állat a búza kazlukból „lakmározik”. A lány egy vesszőt vett a kezébe, hogy ezt megakadályozza, és az állatot a patak felé terelje. A malac azonban nem volt képes fájós lábán megállni és a meredek partszakaszon összeesett, majd visítva a fürdőhelyére gurult. A hangoskodásra megjelent a malac gazdája, aki a levélíró elmondása szerint indokolatlanul nekitámadt születésénél fogva gyengeelméjű lányának.
A történet azonban itt nem ért véget, ugyanis másnap a bíró, Sósits Timót, lemérette és megbecsültette a sérülést szenvedett malacot (valószínűsíthető bár a levélből egyértelműen nem derült ki, de az állat az esést követően olyan maradandó sérülést szenvedhetett, hogy már nem volt képes lábra állni), majd ezt követően eladta 11 forintért a helyi mészárosnak Milosevits Gábornak, aki nem sokkal később a július 30-án tartandó helyi búcsúra levágta. Két nappal előtte azonban a bíró meglátogatta a Perkatzki családot, ahol az események leírása szerint kérdőre vonta és rátámadt a kisebb fiúra Perkatzki Andrásra, hogy amiért agyonütötte édesapja malacát, a becsült ár alapján kapott 11 forinthoz még 9 forintot fizessen ki. Az idős özvegyasszony fiai védelmére kelt, próbálta a bírónak bebizonyítani, hogy náluk a „a malacon a legkevesebb sérülés sem történt.” A levél tanúsága szerint a bíró erre ingerülten reagált: „lármát csap a bíró s bíró botjával a kezemre vág, s engem már 70-re járó öreg személyt előrül két válon fog, előbb megráz és hanyat a földhöz vág, két fijamnak Perkaczki András és Maximnak szeme láttára, kiken azután minthogy engemet még is amennyire telt, hogy mint bíró személyét megne sértsék védelmeztek egészen összetörte botját s véresre verte fejüket s Maxim fijamat két napra, Andrást pedig egy éjelre fogságra tette s az elöbbeninek búcsú vasárnapján az itt cirkáló vármegye pandurokkal a helység házán hat botot vágatott.”
Az orvosi szakvélemény szerint az okozott sérülések a legcsekélyebbek közé sorolandók, a sértetteket az normál életvitelben nem akadályozza tartósan. Gyógyítani, kezelést előirányozni nem szükséges, miután a "természet ereje" által az ilyen jellegű sérülések 8-9 nap alatt meggyógyulnak.
Az ügyet a vármegyei főügyész elé utalták, aki ezt további intézkedés nélkül visszaadta a Radler Andor főszolgabírónak.
írta: Pálfi Ádám
Forrás:
HU-MNL-PML IV. 302. c. Pilisi járás szentendrei kerületének (Rádler Andor alszolgabíró) iratai - Fenyítő iratok. 2086/1865.
Új hozzászólás