Jelenlegi hely

Csetepaté és a csobánkai fájós lábú malac igaz története

2023.03.03.
Érdekes bűnvádi panaszt találtunk levéltári gyűjteményünkben, amelyet Perkatzki György özvegye született Sósits Katalin és fiai Perkatzki András és Perkatzki Maxim csobánkai lakosok nyújtottak be, Sósits Timót csobánkai bíróval szemben verekedés és önbíráskodás miatt.

forrás: HU-MNL PML IV.302.c. 2086/1865
 

Pest-Pilis-Solt vármegye alispánjához, Pajor Titushoz címzett levelében Perkatzki György özvegye következőképpen számol be a szomorú esetről:

1865. július 27-én történt Csobánkán, hogy a falu bírájának édesapja, Sósits Mihály lehajtotta a Perkatzki család házához közel eső patakhoz fájós lábú malacát, hogy a sár és víz enyhítse annak fájdalmát. Tette mindezt mindenféle alapos felügyelet nélkül, míg egyszer csak az este folyamán Perkatzki György lánya észre nem vette, hogy az állat a búza kazlukból „lakmározik”. A lány egy vesszőt vett a kezébe, hogy ezt megakadályozza, és az állatot a patak felé terelje. A malac azonban nem volt képes fájós lábán megállni és a meredek partszakaszon összeesett, majd visítva a fürdőhelyére gurult. A hangoskodásra megjelent a malac gazdája, aki a levélíró elmondása szerint indokolatlanul nekitámadt születésénél fogva gyengeelméjű lányának.


forrás: HU-MNL PML IV.302.c. 2086/1865

 

A történet azonban itt nem ért véget, ugyanis másnap a bíró, Sósits Timót, lemérette és megbecsültette a sérülést szenvedett malacot (valószínűsíthető bár a levélből egyértelműen nem derült ki, de az állat az esést követően olyan maradandó sérülést szenvedhetett, hogy már nem volt képes lábra állni), majd ezt követően eladta 11 forintért a helyi mészárosnak Milosevits Gábornak, aki nem sokkal később a július 30-án tartandó helyi búcsúra levágta. Két nappal előtte azonban a bíró meglátogatta a Perkatzki családot, ahol az események leírása szerint kérdőre vonta és rátámadt a kisebb fiúra Perkatzki Andrásra, hogy amiért agyonütötte édesapja malacát, a becsült ár alapján kapott 11 forinthoz még 9 forintot fizessen ki. Az idős özvegyasszony fiai védelmére kelt, próbálta a bírónak bebizonyítani, hogy náluk a „a malacon a legkevesebb sérülés sem történt.” A levél tanúsága szerint a bíró erre ingerülten reagált: „lármát csap a bíró s bíró botjával a kezemre vág, s engem már 70-re járó öreg személyt előrül két válon fog, előbb megráz és hanyat a földhöz vág, két fijamnak Perkaczki András és Maximnak szeme láttára, kiken azután minthogy engemet még is amennyire telt, hogy mint bíró személyét megne sértsék védelmeztek egészen összetörte botját s véresre verte fejüket s Maxim fijamat két napra, Andrást pedig egy éjelre fogságra tette s az elöbbeninek búcsú vasárnapján az itt cirkáló vármegye pandurokkal a helység házán hat botot vágatott.”

 

forrás: HU-MNL PML IV.302.c. 2086/1865

 

A levél végén kéri az alispánt, hogy a bíró „kegyetlenkedése és igazságtalan eljárása ellen” bűnvádi nyomozást folytasson le, a szemtanúkat szíveskedjen kihallgatni, a bírót marasztalja el tettéért és javukra, mint sértett családnak igazságot szolgáltasson. A két sértett fiúról pedig a levélhez csatolt egy-egy orvosi látleletet. 
 
 

forrás: HU-MNL PML IV.302.c. 2086/1865

 

forrás: HU-MNL PML IV.302.c. 2086/1865


Az orvosi szakvélemény szerint az okozott sérülések a legcsekélyebbek közé sorolandók, a sértetteket az normál életvitelben nem akadályozza tartósan. Gyógyítani, kezelést előirányozni nem szükséges, miután a "természet ereje" által az ilyen jellegű sérülések 8-9 nap alatt meggyógyulnak.

Az ügyet a vármegyei főügyész elé utalták, aki ezt további intézkedés nélkül visszaadta a Radler Andor főszolgabírónak. 

 

írta: Pálfi Ádám

Forrás:

HU-MNL-PML IV. 302. c. Pilisi járás szentendrei kerületének (Rádler Andor alszolgabíró) iratai - Fenyítő iratok. 2086/1865. 


 

Utolsó frissítés:

2023.03.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges