Korom Mihály (1928–2014)

1928-ban született a Csongrád megyei Magyarcsanádon, földműves családban. Középiskolai tanulmányait Makón végezte. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, de az alapvizsgák után átiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol 1952-ben történelemtanári szakon diplomázott. 1951-ben a bukaresti I. C. Parhon Egyetem ösztöndíjas vendéghallgatója volt. Tanulmányai befejezése után a Magyar Munkásmozgalmi Intézet munkatársa lett, majd innen 1953 őszén Moszkvába, aspiranturára került, és ott 1957-ben a Lomonoszov Egyetemen a történettudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. Ezután visszatért korábbi munkahelyére tudományos titkári beosztásban, majd 1960–1967 között a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanszékvezető docenseként munkásmozgalom-történetet és tudományos szocializmust oktatott. 1968-1975 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanszékvezetőként, majd akadémiai doktori disszertációjának megvédése után, 1976-1990 között egyetemi tanárként dolgozott.
1975 őszén nevezték ki az Új Magyar Központi Levéltár főigazgatójává, tisztségét 1978 novemberéig töltötte be. Igazgatósága idején alapvetően megváltozott a központi levéltár szervezete.
1978-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem, majd 1983-tól a Politikai Főiskola tanára, és az intézmény tudományos kutatócsoportjának a vezetője lett. Kutatási területe: Magyarország legújabb kori története, a második világháború, az ellenállási mozgalmak és a népi demokratikus országok története. Kutatásaiért 1963-ban Akadémia-díjban részesült.

Főbb munkái:

A fasizmus bukása Magyarországon 1944. (Bp., 1961.)
Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet 1944–1945 (Bp., 1981.)
A népi bizottságok és a közigazgatás Magyarországon 1944–1949 (Bp., 1984.)
A személyi kultusz néhány kérdése és az európai népi demokráciák (Bp., 1987.)
Magyarország 1944-ben (Bp., 1984.)
Felszabadulás és/vagy megszállás? (Bp.,1990.)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány, 1944–1945 (Bp., 1995.)