Jánossy Dénes (1891–1966) levéltáros, történész, az MTA levelező tagja (1940–1949)

1891-ben született, Baján, ahol 1909-ben érettségizett. A Budapesti Tudományegyetemen 1914-ben jogtudományi, 1916-ban államtudományi doktorátust szerzett. Még ebben az évben gyakornokként az Országos Levéltár szolgálatába állt, miután a Bécsi Egyetemen latin paleográfiai tanfolyamot végzett. Pályafutása gyorsan haladt előre: 1923-ban országos levéltárnokká nevezték ki, 1926-ban és 1927-ben a New York-i Columbia Egyetemen előadásokat hallgatott, majd 1928-ban mint miniszteri titkárt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték. Kezdeményezésére a minisztériumban új irattári rendszert vezettek be, amit róla is neveztek el. 1930-ban mint kormánymegbízott került a bécsi levéltárakhoz, és még ebben az évben a miniszteri osztálytanácsosi címet is elnyerte. 1936-ban tért vissza Bécsből, és 1941-ben a levéltári igazgatói posztra nevezték ki, majd Herzog József halála után, 1942-ben az intézmény főigazgatója lett. Célul tűzte ki a levéltári munka szervezettebbé tételét, átfogó leltározási programot dolgozott ki, és megvalósította a kutató és kölcsönző szolgálat központosítását. Fő érdeme, hogy 1944-ben megakadályozta a levéltári anyag nyugatra hurcolását, valamint a főváros ostroma alatt annak nagyobb arányú pusztulását, a harcok befejeztével pedig az újjáépítés munkálatait irányította. Megindította a levéltár ma is megjelenő négy kiadványsorozatát: levéltári leltárak, forráskiadványok, hatóság- és hivataltörténet, levéltártan és forrástudományok. 1945 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum elnökévé is kinevezték, miközben továbbra is az Országos Levéltár főigazgatója maradt. 1947–1948-ban koholt vádak alapján támadások érték, fegyelmi eljárást indítottak ellene, majd 1948. december 6-án felmentették elnöki tisztsége alól. 1949. január 27-én levéltár-igazgatói állásából felfüggesztették, letartóztatták, majd március 31-i hatállyal nyugdíjazták. 1949. május 24-én a törvényszék az ellene felhozott vádakat elejtette. A Magyar Tudományos Akadémia átszervezésekor sok más társával együtt őt is megfosztották tagságától (1949). Történészi érdeklődése az 1848 utáni politikai, elsősorban diplomáciai kérdésekre irányult. Fő témája: a Kossuth emigráció története volt Angliában és Amerikában, 1851–52-ben.

Főbb művei:   

Die russische Intervention in Ungarn im Jahre 1849 (Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1931.)
Die Geheimpläne Kossuths für einen zweiten Befreiungsfeldzug in Ungarn 1849–1854 (Bécs, Jahrbuch des Gr. Kuno Klebelsberg Inst. Jg. 6. 1936.)
Great Britain and Kossuth (Bp., 1937.)
A Kossuth emigráció Angliában és Amerikában, 1851–52 (I–II., Bp., 1940–1948.)