– Láthatják, milyen csodálatos épületben vagyunk, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri palotája egy valódi kincsesház – jelentette ki szerdán délután köszöntőbeszédében Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója a Bethlen Ékszer bemutatása alkalmából tartott sajtótájékoztatón, amelynek az volt a mottója: „Régi iratok – Új ékszerek”. Szabó Csaba kifejtette, hogy a levéltár olyan, mint egy gyémántbánya. Szavai szerint a levéltárosoknak is le kell menniük a „mélybe”, a raktárakba, a polcok közé ahhoz, hogy kincsekre leljenek. Emlékeztetett arra, hogy a Bécsi kapu téren őrzik az ország második legrégibb oklevelét, Könyves Kálmán király 1109-es veszprémvölgyi kiváltságlevelét. Ez egy Szent István kori oklevél átirata. Emellett az intézmény gyűjteményét gazdagítja minden magyar törvény eredeti példánya. – Persze minden nem kincs. Ha bemegyünk a raktárakba, akkor tulajdonképpen egy szénbányában vagyunk, de a legértékesebb szenek is itt vannak, azok pedig a gyémántok – emelte ki az MNL főigazgatója. Hozzátette: a Magyar Nemzeti Levéltár az ország legrégebbi, több mint 300 éves és egyben legnagyobb közgyűjteménye, ahol 300 kilométernyi iratanyagot őriznek. – A levéltári palota is egy valódi ékszerdoboz, több mint százéves, 1923. szeptember 15-én költöztek be ide az elődeink – mutatott rá. Szabó Csaba örömét fejezte ki, hogy ha csak néhány órára is, de a Bécsi kapu téri palota további csodálatos dolgokkal, a Bethlen Ékszer kincseivel gyarapodott. – Higgyék el, a legszebb ékszerek mellett is a hölgyek a legcsodálatosabb ékszerek – hangsúlyozta az MNL főigazgatója.

Tradíció és innováció

A köszöntőt követően a vendégek megtekintették a Bethlen Ékszer ékszereit és a levéltár által őrzött, válogatott Bethlen-iratokat, majd Katona Csaba történész, az MNL kommunikációs referense beszélgetett Bethlen Katával, a Bethlen Ékszer tulajdonosával és Kökényessy Szilárd gyémántkereskedővel. A partnerek öt éve dolgoznak együtt, és mostanra kiváló munkakapcsolat, jó barátság alakult ki köztük.

A beszélgetés felvezetéseként Katona Csaba idézte egy üzletember barátja mondását, amely úgy szól: „Egyszer minden tradíció innováció volt.” A „Régi iratok – Új ékszerek” mottó kapcsán is valami hasonlóra gondoltak, ezért voltak egyszerre jelen a modern ékszerek és a régi, a Bethlen-családdal kapcsolatos levéltári iratok, köztük az 1693. évi bárói oklevél, amivel a Bethlen-család az arisztokrácia sorába emelkedett.

Bethlen Kata a vállalkozása kapcsán számos érdekes információt megosztott a hallgatósággal, egyebek mellett azt, hogy a Bethlen-név számára felnőttként nem teher, hanem egyfajta segítséget jelentenek a jó alapok, a neveltetés, amit hasznosítani tud. Reményét fejezte ki, hogy a Bethlen Ékszer egy hosszútávú vállalkozás lesz, és idővel egy igazi márkanévvé növi ki magát. – Az a célom, hogy a Bethlen Kata erősebb név legyen, mint önmagában a Bethlen – fűzte hozzá. Beszélt arról is, számára nem volt kérdés, hogy vállalkozóként ékszerekkel fog foglalkozni. Óvodás kora óta rajong a szép ékszerekért, ha bárkin nyakláncot, gyűrűt, fülbevalót vagy órát látott, azt kritikával illette, vagy meg akarta szerezni. – Az élet elvitt más irányokba, de soha nem érdekelt más, mint az ékszerek, a személyes kedvencem a gyémánt. Mindez azért is furcsa, mert a családban egyik oldalról sem maradt meg ékszer, mert azokból a felmenőim a nehéz időkben, főként a háború idején ételt vettek – jegyezte meg Bethlen Kata. Az üzletasszony elmondta, hosszútávon részt kíván venni az ékszerek tervezésében, szeretne egy kollekciót, amit együtt álmodnak meg Kökényessy Szilárddal. Ez az ő fejében már régen megvan. – Ha ránézek egy emberre, akkor tudom, milyen színű drágakő, milyen méretű gyémánt, milyen ékszer illik hozzá. Az a kedvencem, amikor az ügyféltől szabad kezet kapok. Mindenféle stílusban, árkategóriában, az igények szerint készítünk ékszereket – jelentette ki.

Valódi értékteremtés

Kökényessy Szilárd gyémántkereskedő arról beszélt, hogy objektívan nézve az elmúlt évszázadokban a főnemesi és királyi családok életében, ha nagyon nagy volt a baj, az ékszer mindig érték volt. S az igazi érték az, ami ritka és szép, vagy ritka és hasznos. – A Bethlen Ékszer arra helyezi a hangsúlyt, hogy csak és kizárólag természetes és kezeletlen gyémántokkal, illetve drágakövekkel készüljenek az ékszerek. Ez mindig egy érték volt, és az lesz ötszáz év múlva is – fogalmazott Kökényessy Szilárd. A gyémántkereskedő elmondta azt is, hogy szubjektíven nézve, mivel nincsen kollekciója a Bethlen Ékszernek, az egyedi tervezésre helyezik a hangsúlyt. Ehhez rendelkezésre áll egy megfelelő nagykereskedelmi készlet, ami komoly piaci előnyt jelent. Egy ügyfél akár több száz értékes gyémánt közül tudja kiválasztani a neki megfelelőt, és utána abból egyénre szabott ékszer készül. – A Bethlen Ékszer ezt az objektív és szubjektív oldalt tudja ötvözni – hangsúlyozta. Kitért arra, hogy óriási hozzáadott érték van egy ékszerben. Ehhez először is ki kell bányászni egy gyémántot, ami nem egyszerű, mert önmagában már egy gyémántbánya felderítése 20 millió dollár (több mint 6,6 milliárd forint), a megnyitása azonban további 400 millió dollárt (több mint 130 milliárd forintot) emészt fel. Ezt követően a megtalált köveket szelektálják Antwerpenben, majd csiszolják, ami nagyon lényeges elem. Végül a kövek eljutnak laboratóriumokba, ahol a certifikációkat kiállítják, majd az ötvös elkészíti az ékszert, és utána következnek a nagy- és kiskereskedők. – A gyémánt nem drága, csak sokba kerül – mondta Kökényessy Szilárd mosolyt csalva a vendégek arcára. Kiemelte ugyanakkor, hogy egy egészen kicsi, 0,8 milliméteres és zárványos gyémántot akár ezer forintért meg lehet vásárolni, de felfelé a határ a csillagos ég. A színes gyémánt például nagy értéket képvisel, ez pláne igaz, ha valaki talál két hasonló követ. – Ahhoz, hogy legyen egy egykarátos csiszolt gyémántunk, egy kétkarátos kőre van szükségünk, mert egy jó csiszolásnál ekkora a veszteség. Egy egykarátos gyémánthoz tíz, egy két karátoshoz száz tonna földet kell átvizsgálni átlagosan. A kibányászott gyémánt 85 százaléka – a méret vagy minőség miatt – ráadásul nem alkalmas arra, hogy ékszer készüljön belőle. Az ékszer minőségű gyémántok közül pedig több ezerből csak egynek van színe – mutatott rá, hozzátéve, hogy az ő kezében egy 9,8-9,9 karátos gyémánt volt a legnagyobb. Kökényessy Szilárd beszélt arról is, hogy a gyémánt szakma szigorú szabályok szerint működik, konfliktusos zónából, így a háború miatt például Oroszországból, nem vásárolnak köveket.

Az ünnepélyes esemény végül fogadással zárult, ehhez a borokról a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, a süteményekről az Auguszt Cukrászda gondoskodott.