„Hogy elsimuljon az ellentét a háztartási alkalmazott és az asszonya között”
A 19. században a politikai, gazdasági és érdekvédelmi szervezetek mellett számos kaszinó, társaskör, társulat, egyesület, egylet, liga és klub alakult, amelyek között sajátos helyet foglaltak el a nők által létrehozott szervezetek. Ezekről sokan lekicsinylően vélekedtek még akkor is, ha azokat olyan elhivatott nők és asszonyok vezették, akik az anya- és gyermekvédelem, a nőnevelés és a szociális élet terén igyekeztek segíteni a társadalom által kitaszított embereken – a maguk sajátos eszközeivel, például pénzgyűjtő bálok, tombolák, sorsjátékok, bélyegek kibocsátása, jótékonysági hangversenyek útján. Ilyen szervezet volt az 1908 októberében létrejött Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, amely egyházi felügyelet alatt állt, és mint nővédelemmel foglalkozó társadalmi szervezet – a háziasszonyok tömörítésével – a háztartásban dolgozó katolikus nőket irányító és védő intézmények és szakosztályok központi szervezeteként működött 1908-tól 1941 decemberéig. Tevékenységét 1942-ben Családvédelmi Alapítvány néven folytatta tovább.
A Szövetség célja a katolikus családok érdekeinek védelme, a háziasszonyok lelki életének és a családban betöltött szerepének támogatása volt, de fontosnak tartotta, hogy összefogja a háztartási alkalmazottakat, erkölcsileg is védje és támogassa a védelemre szoruló, ismeretlen környezetben szolgálatot kereső cselédlányokat, istápolja a szegényeket, és felkarolja az árvákat. E feladatok ellátása érdekében olyan intézményeket létesített, amelyek ellátták ezeket a feladatokat.
A Szövetség évente beszámoló jelentést küldött az esztergomi érseknek, amelyben nemcsak éves tevékenységéről adott számot, hanem további segélyt kért a szociális és karitatív jótékonykodáshoz. A Szövetség Habsburg-Tescheni Frigyes (1871–1936) osztrák főherceg feleségének, Izabella (1856–1931) főhercegnének, az Országos Gyermekvédő Liga fővédőnőjének, a katolikus nővédelmi mozgalmak támogatójának a védnöksége alatt állt, akit 1931-ben bekövetkezett halála után leánya, Anna főhercegnő követett.
Izabella von Croӱ-Dülmen főhercegné
Vasárnapi Újság, 1896. 26. sz.; Forrás: Wikipedia
Habsburg-Tescheni Mária Anna főhercegnő
Forrás: Wikipedia
A Szövetség székháza, központi irodája, intézményeinek nagy része, valamint egy kápolna 1911-től Budapest VIII. kerületében, a Mária utca 7. szám alatt volt.
A Katolikus Háziasszonyok Szövetségének székháza
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatóságok levéltárai, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1941-17-3458.
A polgári háztartásokban a 19. század utolsó harmadában tömegessé vált a fizetett háztartási alkalmazottak, vagyis a cselédek alkalmazása. A korabeli szemlélet szerint, akinek nem volt cselédje, az nem volt úrinő.
Cseléd:
A szláv eredetű cseléd szó a család szóból származik, jelentése családhoz tartozó személy. Már a 12. századtól megtalálható a magyar nyelvű írásos forrásokban. Jelentette régen a családhoz tartozó kisgyermeket (kis cselédem = kisfiam, kislányom), a háznépet és a házicselédek összességét, de jelentett nőt, asszonyt is (fehércseléd, vászoncseléd). Cselédnek nevezték a háztartási alkalmazottat is, aki házi munkák végzésére szegődött módosabb családokhoz. A 19. század közepén a cseléd és a család szó elvált egymástól. Különbséget tettek férficseléd: kocsis, béres, és női cseléd: szolgáló, dajka, szakácsnő között.
A két világháború között a cseléd már munkavállaló volt, aki bérért dolgozik. A család életének része, de nem tagja a családnak. A családfő a munkaadója, alárendelődik a háztartásnak, ellátja a családot, kényelmet biztosít számára, szolgáltatást végez, ugyanakkor a család közösségének peremén él. A cseléd magázott, őt azonban tegezték, keresztnevén szólították, kezet csókolt gazdájának. A cselédet házi fegyelemnek vetették alá, állandó ellenőrzés, felügyelet alatt dolgozott. Sem munkaideje, sem munkaköre nem volt pontosan meghatározva, többségük kora reggeltől késő estig dolgozott, a cseléd életét az állandó készenlét jellemezte. A kiszolgáltatottság miatt sokan öngyilkosságba menekültek. Helyzetüket már a 18. században próbálták szabályozni, majd az 1876:XIII. törvény hozott egységes jogviszonyokat. A két világháború között próbálkozások történtek helyzetük javítására.
A 19–20. század fordulójára általános gyakorlattá vált, hogy a szegényebb családok leányai a visszatérés szándékával vágtak neki a közeli városnak vagy a fővárosnak (ahol házicselédnek szegődtek), elsősorban a stafírung összegyűjtése céljából, de világlátás és férjszerzés miatt is. Alkalmaztatásuk esetén a háziasszony és a cseléd közötti viszony gyakran megromlott, tele volt nyílt vagy rejtett konfliktussal, lappangó feszültséggel, ami elsősorban a gyökeresen eltérő viselkedési mintákból, életviteli és életmódbeli sajátosságokból adódott. Ezen próbált segíteni a Katolikus Háziasszonyok Szövetsége oly módon, hogy 1909-ben, a Váci utcában cselédelhelyezővel és cselédképzővel működő cselédotthont nyitott. A cselédek lelki vezetésére, nevelésére cselédköröket (ún. Szent Zita-köröket) szerveztek.
Cseléd (1909)
Forrás: Schmidt Albin/Fortepan
Cselédek egy Váci utcai bérház gangján (1910)
Forrás: Schoch Frigyes/Fortepan
Ide költözött a cselédotthon, a cselédképző, a cselédelhelyező, a külföldről jött német nevelőnők otthona és elhelyező irodája, valamint az Úrinők Otthona. (Ez utóbbiban a tanulmányaik, állásuk miatt a családjuktól távol levők és az átutazók kaptak szállást, ellátást.) 1911 májusában négy fővárosi és néhány vidéki város pályaudvarain, továbbá a határállomásokon vasúti misszió működött, amelynek fehér-sárga karszalagos megbízottai a tanácsra, eligazításra szoruló, az erkölcsi csapdáktól fenyegetett nők védelmét látta el. Hangsúlyt kapott a Szövetség munkájában a tagok háztartási ismeretekkel való ellátása és a havonta tartott összejöveteleiken háztartási, egészségügyi, ruházkodási, takarékossági, illemtani, gyermeknevelési stb. kérdéseket vitattak meg. Az első világháború után is a cselédkérdés állt a Szövetség érdeklődésének középpontjában. A cselédek valláserkölcsi gondozása és egyéb ismeretszerzése érdekében újjászervezték a Szent Zita-köröket, 1925-től pedig oklevéllel, emlékéremmel jutalmazták a hosszabb ideje egy helyen szolgáló cselédek állhatatosságát.
1930-ban és 1931-ben ankétot rendeztek a cselédkérdés rendezéséről, az 1907. július 30-án elfogadott, A gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló XLV. törvénycikkről, az ún. „derestörvény” módosításáról. A cseléd és a gazda közötti viszonyt szabályozó 1876. évi XIII. törvénycikk módosításáról és a kötelező cselédképzésről az értekezlet résztvevői javaslatot is készítettek, amelyet a belügyminiszter elé terjesztettek.
Az 1931. évi ankét résztvevőinek javaslata a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó 1876.-iki XIII. tc. néhány módosítására és a kötelező cselédképzésre vonatkozólag, 1931. március hó
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatóságok levéltárai, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1941-17-929.
A szervezet egyik fontos feladatának tartotta, hogy a korábbinál nagyobb gondot fordítson a középosztály leányainak, asszonyainak iskolán kívüli nevelésére, a háztartásban nélkülözhetetlen, gyakorlati ismeretek átadására. Ebből a célból Háztartási Tanácsadó Irodát állítottak fel, 1928-tól pedig Élet Iskolája címmel különböző tárgyakban előadássorozatot indítottak, amely több évfolyamot is megélt. Az „Élet Iskolája” XIII. és XIV. évfolyamát például az „Ép testben ép lélek” és a „Menyasszonyok és feleségek iskolája” jelmondat keretében tartották.
Meghívó és program az „Élet Iskolája” előadássorozat XIII. évfolyamára
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatóságok levéltárai, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1941-17-3458.
Meghívó és program az „Élet Iskolája” előadássorozat XIV. évfolyamára
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatóságok levéltárai, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1941-17-1142.
A Szövetség emellett kéthetes–háromhónapos főzőtanfolyamokat szervezett, hogy megtanítsák az asszonyokat a gáz- és villanytűzhelyen való főzésre. A varrótanfolyamokon varrásra oktatták az érdeklődőket, a rendszeres gyárlátogatásokkal pedig a magyar ipar termékeit ismertették és kedveltették meg a háziasszonyokkal. Lapjuk, a július és augusztus kivételével havonta megjelenő Katholikus Háziasszonyok Lapja volt, de önálló kötetekkel, gyakorlati tudnivalókkal is jelentkeztek. 1934-ben Szegedy-Maszák Aladárné, a Szövetség elnöke, Stumpf Károlynéval, a Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége Háztartási Szakosztálya elnökével együtt a „Magyar úriasszony háztartása” címmel könyvet adott ki, amelyben a háztartási munka ésszerű megoldását, a korszerű konyha kialakítását, a gáztűzhely alkalmazását, a villany takarékos felhasználását és a háztartások nemzetgazdasági jelentőségét ismertették. A Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége 1941. december végéig működött, majd 1942 januárjában Családvédelmi Alapítvány néven folytatta munkáját.
A Családvédelmi Alapítvány által fenntartott Szent Zita-körök Országos Szövetségének 1943. február 14-én tartandó díszgyűléséről szóló meghívó és értesítés dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek, 1943. február 4.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatóságok levéltárai, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1943-17-890.
Köszönöm Klettner Csilla főlevéltáros segítségét a források kiemelésénél.
Iratfotók: Varga Máté (MNL OL)
Új hozzászólás