Értékes könyv született a pribérdi Jankovich család történetéről

Ünnepélyes könyvbemutatót tartott a Magyar Nemzeti Levéltár szeptember 18-án, csütörtökön délután a Bécsi kapu téren, az eseményen A pribérdi Jankovich család története című kötetet ajánlották az érdeklődők figyelmébe. A könyv az Archaeolingua kiadó gondozásában jelent meg, a kötet szerzője Jankovich-Bésán Dénes régész.

Az eseményen házigazgazdaként köszöntőt mondott Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) tudományos igazgatója, aki elsőként bemutatta a rendezvény helyszínét, az 1945 – Kereszttűzben című kiállításnak helyet adó kiállító- és konferenciatermet. – Ebben a teremben lesz a mai rendezvényünk is, amely egy családtörténeti könyvbemutató. A Magyar Nemzeti Levéltár mindig különös figyelmet fordít a családtörténetekre, az intézmény nagyon szívesen ad helyet családtörténeti kötetek bemutatására. Ez viszi előre a tudásunkat – mutatott rá Rácz György. Hozzátette: „Minden más tekintetben is próbálunk részt venni, és lépést tartani a családtörténeti kutatásokkal, segíteni azt.” A tudományos igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy szeptember végén lesz egy konferencia a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol Szabó Csaba, az MNL főigazgatója az anyakönyvi adatbázis genealógiává szélesedő koncepciójáról beszél majd. Ennek kapcsán Rácz György kiemelte, hogy a Magyar Nemzeti Levéltáron belül működik egy családtörténeti kutatóközpont, amely szintén igyekszik részt venni ebben a folyamatban.
 

Hatalmas munka gyümölcse

A kötetet Sokcsevits Dénes történész, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa mutatta be. Előrebocsátotta, hogy ő maga nem családtörténész, „ebbe a történetbe inkább a magyar-horvát kapcsolatok kutatása révén került bele”. – A pribérdi Jankovich család ugyanis egyértelműen horvátországi eredetű, onnan származó nemes család, amely azonban nagyon korán magyar birtokos is lett – emelte ki. Mint elmondta, a könyvet szaklektorként kézirat formájában ismerte meg, és már akkor is lenyűgözte, és ez még inkább így van most, hogy a kötetet a bemutatóra készülve kézbe is vehette. S szavai szerint nemcsak azért tartja rendkívül értékesnek a könyvet, mert óriási munka van benne, és a szerző irdatlan mennyiségű forrást dolgozott fel, hanem azért is, mert a kötetet Jankovich-Bésán Dénes nagyon szépen írta meg. – Olyan a stílusa, hogy még akkor sem unalmas egy csöppet sem, amikor a legszárazabb gazdasági adatokat mutatja be – fűzte hozzá. Sokcsevits Dénes ezt az óriási munkát egy nagy bizánci szentély mozaikhoz hasonlította, annyi apró gyönyörű kis részletből, kockából áll össze a kötet. Leginkább a Sant'Apollinare in Classe szentély mozaikja jutott eszébe a kötetről, mert rengeteg jószágról esik szó a könyvben, és az alkotáson is sok bárány van. – A szerző ugyanis nemcsak a család eseménytörténetét, illetve a családtagok életét és munkásságát dolgozta fel, hanem részletesen foglalkozik a birtokokkal és az érintett településekkel is. Emellett sok új részletet tudtam meg a könyvből a magyarországi horvátok történetére vonatkozóan is – fogalmazott. Hozzátette: Jankovich-Bésán Dénes a 15. századtól jellemzően 1945-ig tekintette át a család történetét.

Sokcsevits Dénes a kötetből számos érdekességet megosztott, egyebek mellett azt, hogy a Jankovich család tagjai kivették a részüket a végvári harcokból, illetve rendre jól házasodtak, aminek köszönhetően a birtokaik folyamatosan gyarapodtak. Ehhez az is kellett, hogy a család kifejezetten jól is gazdálkodott, volt egy pillanat, amikor a birtokaik nagysága összesen a 200 ezer holdat is elérte. Megtudhattuk azt is, hogy címert 1643-ban Jankovich János kapta, míg grófi címet 1885-ben Jankovich László szerzett először a családban. A kötet bemutatja némiképp az árnyoldalakat is, például azt, hogy a jobbágyok egy alkalommal panaszkodtak a Jankovich földesúrra, aki sokkal több robotot követelt tőlük, mint amennyiben megegyeztek. A kötet bemutatja azt is, hogy a Jankovich család tagjainak milyen szerepe volt a magyar-horvát kapcsolatokban, és mi lett a kastélyok sorsa 1945 után. A kötet végén a szerző az Arcanum adt+ adatbázisában megtalált, a családi legendákkal kapcsolatos újságcikkeket is közölt, Sokcsevits szerint ezekkel kell kezdeni a mkönyv olvasását, mert úgy felkelti az olvasó érdeklődését, hogy nem fogja tudni letenni.
 

Régészből lett történész

Az ünnepélyes könyvbemutatón jelenlévő szerzőt, Jankovich-Bésán Dénes, Rácz György olyan régészként mutatta be, aki a kötetben elsősorban írott források pontos értelmezését végezte el, amit óriási és példaértékű szakmai teljesítménynek tart. – Úgy is ismerkedtünk meg, hogy Jankovich-Bésán Dénes áttúrta a Somogy Megyei Levéltárat, és addig ismeretlen középkori okleveleket fedezett fel, olyanokat, amelyeket a levéltárosok sem találtak meg – fejtette ki.

A kötet szerzője elmondta, akkor lett a régészből történész, amikor a régészeti munkahelyén, az Akadémiai Régészeti Intézetben nyakába szakadt a régészeti topográfia, ez 1970-es évek elején volt. S attól kezdve a középkori településtörténet lett a feladata. Ennek része volt a középkori források ismerete, és régészeti adatokkal való összevetése. Ezen a területen dolgozott több mint harminc éven keresztül, és innen szerezte meg azt a tudást, amit a kötet megírásánál is használni tudott. Erre a 2011-es nyugdíjba vonulása után nyílt lehetősége. Jankovich-Bésán Dénes kitért arra is, hogy fiatal korában nem kifejezetten érdekelte a családja múltja és története, de amikor 2011-ben elkezdte a munkát, akkor az eléje táruló adatok nagyon is fellelkesítették. Ennek lett az eredménye a kötet, aminek elkészültéért mindenkinek köszönetét fejezte ki, aki abban közreműködött. Érdekességképpen elmondta, hogy a kutatásai alapján a Jankovich családnak 122 településen voltak érdekeltségeik a vizsgált évszázadok alatt. Ebből 35 Horvátországban található, nem számítva a vuchini uradalmat. ami önmagában 52 település volt. A szerző hangsúlyozta, voltak olyan kutatási eredmények, amelyet – terjedelmi okok miatt – nem tudott beilleszteni a kötetbe, így a munkát folytatni lehetne.