Bemutatták a Cigánysors-sorozat ötödik, jubileumi kötetét

Ünnepélyes kötetbemutatót tartott június 16-án, hétfőn délután a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL). A Bécsi kapu téri levéltári palotában megtartott rendezvényen a Cigánysors – A cigányság történeti múltja és jelene V. című kötetet ajánlották az érdeklődők figyelmébe. A könyv az Erdős Kamill Cigánymúzeum és a Pécsi Cigány Kulturális és Közművelődéi Egyesület közös kiadásában jelent meg. A kiadvány főszerkesztője a pécsi Márfi Attila történész, nyugalmazott főlevéltáros, főszerkesztő-helyettese pedig a szintén pécsi Kosztics István, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke és Majtényi György történész, az MNL főlevéltárosa, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora.

– A mai könyvbemutatónk egy rendkívül fontos lépés a Magyar Nemzeti Levéltár történetében – mutatott rá köszöntőjében az MNL főigazgatója. Szabó Csaba kiemelte, hogy a levéltár nemzeti ügyekkel foglalkozik, határokon innen és túl. Szavai szerint ide tartozik a diaszpórától elkezdve sok minden, amivel az intézmény gyűjteményeit is gazdagítani lehet. – S van egy olyan népcsoport a 13 törvény által elismert nemzetiség között, amelyről talán a legtöbb előítélettel rendelkezünk, ez pedig a cigányság. Ennek pedig az az oka, hogy viszonylag kevésbé ismerjük őket, ami előítéletté is alakulhat bennünk. Ezt pedig azzal lehet oldani, hogy minél többet megtudunk róluk, és pontos ismereteket szerzünk velük kapcsolatban – mondta el Szabó Csaba, aki örömét fejezte ki azért, hogy Kosztics István egy több mint két és fél évtizede tartó történetbe kezdett Baranyában, Pécsett Márfi Attilával közösen, és ehhez az összefogáshoz később számos szakember – az itt levők közül Majtényi György, Katona Csaba történész, az MNL kommunikációs referense és Rácz Attila történész, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa és főosztályvezetője – csatlakozott az évek alatt. – Fontos, hogy az ember változtasson a gondolkodásmódján, és úgy gondolom, csakis objektív, a dokumentumok igazolásával rendelkező kötetekkel tudunk előre lépni – hangsúlyozta Szabó Csaba, aki maga is többször volt előadója a kötetsorozat alapját képező konferenciáknak Pécsett.
 

Értéket tudtak teremteni

Márfi Attila betegség miatt nem tudott jelen lenni a könyvbemutatón, a gondolatait Majtényi György tolmácsolta, olvasta fel a hallgatóságnak. A kötet főszerkesztője azt üzenete az ünnepi program résztvevőinek, hogy nemcsak köszönteni szeretné a jelenlévőket, hanem a köszönetét is szeretné kifejezni. – Főképp azt szeretném megköszönni, hogy itt lehetünk az ország első számú közgyűjteményében ezzel a jubileumi kötettel. Ezt főleg Szabó Csaba főigazgatónak és az általa vezetett grémiumnak szeretném megköszönni, akik közül többen is már az elejétől fogva alkotói voltak ennek a vállalkozásnak és közösségnek. S ahogy ebben a kötetben is szerepelnek kiváló alkotásaikkal – fogalmazott Márfi Atttila. Hozzátette: „ezekkel a kutatási csoportokkal a mi vállalkozásunk értékeket tudott teremteni”.

A kötet főszerkesztője felidézte, hogy a közös munka során a Rácz Aladár Közösségi Ház több mint húsz, a cigányság történetével és jelenével foglalkozó konferenciának adott otthont, ezek közül három nemzetközi szintű volt. – A közös összefogásba több mint száz előadó, alkotó és szerző kapcsolódott be, kevés olyan elismert cigány–roma történész ismert, aki nem fordult meg nálunk. Ennek a szellemi produktumnak fontos pillérei azok a kiadványok, amelyek felölelik a törekvéseinket. A mostani jubileumi kiadvánnyal együtt eddig öt Cigánysors-kötet és egy roma holocaust kötet jelent meg A lágerek népe: Névtelen romák holokausztja címmel – jelezte Márfi Attila.
 

Nehéz indulás, csodás folytatás

A kötetet Katona Csaba mutatta be a nagyközönségnek, az MNL kommunikációs referense elsőként részletesen ismertette azt a bő negyedévszázados folyamatot, amely a Cigánysors – A cigányság történeti múltja és jelene V. című kötet elkészültéig vezetett. Ebből kiderült, hogy a Baranya vármegyei illetőségű Kosztics István és Márfi Attila több mint 25 éve, 1998-ban kezdte meg együttműködését. Katona Csaba elmondta, ha már két tenni akaró ember egymásra talált, akkor a Rácz Aladár Közösségi Ház adta lehetőséget kihasználva elindult a közös tudományos munka, amely konferenciák szervezésében, majd kötetek kiadásában öltött testet. Az MNL kommunikációs referense emlékeztetett rá, hogy az indulás nem volt könnyű, mert akkortájt nem sokan foglalkoztak még a cigányság történelmével, így eleinte jórészt Pécsre lehetett alapozni a munkában. Ez később kiegészült Győrrel, majd kezdtek megjelenni a budapesti kutatók, s utóbb a működési terület az egész országra, sőt, a Kárpát-medencére kiterjedt. A folyamatot segítette, hogy híre ment, a konferenciák szakmailag erősek, ugyanakkor a programok jó hangulatban is telnek. Ennek köszönhetően nemcsak területileg, hanem szakmailag is bővült a kör, mert a történészek mellett megjelentek muzeológusok, levéltárosok, könyvtárosok, néprajzosok, szociológusok és egyetemi oktatók is. Idővel pedig az az igény is megfogalmazódott, hogy a szakmai anyagoknak kötet formájában is meg kellene lennie, és így készült el 2002-ben a Cigánysors-sorozat első része, és ennek a gondolkodásnak a gyümölcse a mostani kiadvány is. Katona Csaba a könyvek kapcsán elmondta, hogy az egyes kötetek egymásra épülnek, de külön is értelmezhetőek. – Bátran merem ajánlani a mostani kötetet is az érdeklődők figyelmébe, higgyék el, mindenki megtalálja benne a számára fontos és érdekes írást, írásokat – fűzte hozzá.
 

Sikeres közös munka

Zárszóként Kosztics István beszélt a személyes indíttatásáról, arról, hogy 1989-ben egyfajta mozgalom bontakozott ki Pécsett, Baranyában, amelynek eredménye lett a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület létrejötte, amelynek ő az elnöke. Ennek nemcsak az volt az előzménye, hogy roma művészek szép számmal kezdeményezték egy civil szervezet megalapítását, hanem az is, hogy már tízéves korában elhatározta: valamit tenni kell a cigányságért. – Ezt úgy fogalmaztam meg: szentjánosbogárnak kellene lenni a sötétben, hogy valami világosság jöjjön a cigányság számára is. Később az egész életem munkásságát arra tettem fel, hogy bizonyítsuk: azok az előítéletek, sztereotípiák, általánosítások, amelyek jelen vannak a társadalomban hol enyhébben, hol néha erősebben, hol hátszéllel, hol egyéni megnyilvánulásként, nem valósak. S nem igaz az, hogy a cigányság kultúrája egyenlő a szegénység kultúrájával – mondta el Kosztics István. S a közös munkáról éppen azért határoztak annak idején Márfi Attilával, hogy ennek az állításnak tudományos alátámasztása is legyen. Ennek lettek a gyümölcsei a konferenciák és az azok alapján elkészült kötetek.