Az Országos Levéltár nyerte el az Év levéltára 2023 díjat
Május 28-án, kedden 11 órától a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltárának Bécsi kapu téri palotájában tartották az Év levéltára 2023 díjátadó ünnepségét. Az eseményen köszöntőt mondott a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója. Szabó Csaba beszédében reményét fejezte ki, hogy a megtiszteltetés, az elismerés, ami a szakma részéről a díjjal éri az intézményt, a teljesítménynek szól, és nem a kerek évfordulóknak. Mint ismeretes, a Magyar Nemzeti Levéltár 2023-ban emlékezett meg arról, hogy 1723-ban született meg a 45. törvénycikk, amely elrendelte, hogy az ország köziratait az ország levéltárában kell elhelyezni. Emellett szintén tavaly emlékezett meg az intézmény arról, hogy 1923. szeptember közepén az Országos Levéltár akkori munkatársai beköltözhettek a Bécsi kapu téri palotába. – Az igazi megtiszteltetés a teljesítmény elismerése, ami tulajdonképpen a munka. Így, ha a 19. században lennénk, akkor mondhatnánk, hogy a munka ünnepére gyűltünk össze, és a munkát ünnepeljük meg – fogalmazott Szabó Csaba. Hozzátette: „ez a rendezvény is arra szolgál, hogy az elvégzett munkát láthatóvá tegyük”. S szavai szerint az ilyen ünnepek alkalmasak arra, hogy kicsit mindenki lassítson, megálljon, és visszatekintsen a közösen elvégzett feladatokra. Az MNL főigazgatója úgy véli, erre a díjra az intézmény valamennyi dolgozója büszke lehet, mert a teljesítményben mindenkinek a munkája benne van. S ez a munka a jövőben is biztosítani fogja az intézmény működését.
Kiemelkedő munka
Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke köszöntőjében beszélt a 2012-ben megalapított Év levéltára díj most már több mint tízéves történetéről. Szavai szerint az elismerés az akkor indult Nyitott Levéltárak rendezvénysorozat kiemelt eseménye lett, és mind a mai napig az. A díj története során több változás is volt, tavaly például az a döntés született, hogy az elismerésre a jövőben ne jelentkezni kelljen, hanem független szervezetek jelölhetnek intézményeket a kitüntetésre. Emellett ettől az évtől két elismerést adnak át, megmaradt az Év leváltára díj, de elismerik más jellegű levéltárak munkáját is. Így az egyik évben kiadják az Év egyházi levéltára díjat, míg a következő esztendőben az Év felsőoktatási levéltára elismerést ítélik oda.
Kenyeres István kiemelte, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára szoros és erős versenyben nyerte el az Év levéltára 2023 díjat az MNL Békés és Somogy Vármegyei Levéltárai előtt. A kuratóriumnak nagyon nehéz volt döntenie. A Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke elmondta, az Országos Levéltár mellett szólt, hogy az intézményben nagy mértékű adatbázis munkálatokat végeznek, amit kiemelten fontosnak tart, hiszen a kutatók mindig azonnal akarnak információkhoz jutni. Kenyeres István felhívta a figyelmet arra is, hogy az Országos Levéltárban kiemelkedő munkát végeztek a közművelődési területen, és fontos volt az is, hogy a 2023-as évfordulók kapcsán az intézmény számos olyan rendezvényt szervezett, amellyel nemcsak magára, hanem valamennyi levéltárra ráirányította a figyelmet. A nemzet levéltára emlékkötetet pedig igazán kiemelkedőnek nevezte, amihez külön is gratulált. – Az Országos Levéltár messze-messze kiemelkedő teljesítményt nyújtott, az elmúlt években is, de tavaly, az évfordulók kapcsán különösen. A díj betetőzése egy több éve folyó munkának – tette hozzá, majd átadta a díjat, az elismerésről szóló oklevelet és táblát Szabó Csaba főigazgatónak.
Személyes élmények
Köszöntötte a díjazott intézményt Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész, aki személyes hangvételű beszédében kiemelte, hogy körülbelül negyven éve járt először az Országos Levéltárban. Ugyanakkor viccesen megjegyezte, hogy az idén még be sem iratkozott, ami – mint mosolyogva mondta – manapság nem megy olyan könnyen. Emlékeztetett arra, hogy akkoriban, a „hősi időben” még 19 óra 30-ig fogadta a kutatókat az Országos Levéltár, sőt, még szombaton délelőtt is nyitva volt az intézmény. Hermann Róbert visszaemlékezett számos akkori nagy öregre és kevésbé öregre, így Bánkúti Imrére, Trócsányi Zsoltra, Wellmann Imrére vagy éppen Szakály Ferencre, akikkel egy fiatal kutató akkoriban gyakran találkozhatott. Hermann Róbert számos személyes élményét osztotta meg a vendégekkel, így beszélt Kenéz Győzőről, „aki mindent el tudott olvasni, amit emberi kéz írt”. – Nagyon megható volt, hogy amikor Győző bátyánk elhunyt, akkor egy-másfél évig az addigi helyén maradtak a szótárak és a kézikönyvek, amelyeket korábban használt. Az ő helye egy időre kegyeleti hely is volt – hívta fel a figyelmet. Hermann Róbert megemlékezett Berényi Zsuzsanna Ágnesről, Baraczka Istvánnéról, Érszegi Gézánéról és Nyulásziné Straub Éváról, akik kapcsán kedves és humoros történeteket idézett fel a hallgatóságnak.
A történész rámutatott arra, hogy a nagy nemzeti közintézmények közül az Országos Levéltárat tartja a legfontosabbnak. Ezt azzal indokolta, hogy „ha egy nemzetnek elvész az írásos múltja vagy soha nem volt, akkor ott maga a nemzeti emlékezet tűnik el. – S ebből a szempontból, akárhogy is nézzük, a levéltárak közül a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára az, amelyik a legfontosabb iratanyagot őrzi – fejtette ki Hermann Róbert. Hozzátette: e nélkül nem lehet semmilyen objektív történetet írni. A történész reményét fejezte ki, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri palotája erős bástyaként megmarad majd a Várban, amihez képest visszaépíthető lesz majd a magyar tudományosság.
Új hozzászólás