Az egyház elleni intézkedések és Mindszenty József

Szerző: Ring Orsolya
2016.03.03.
Mindszenty József esztergomi érsek a 20. századi magyar történelem egyik legjelentősebb alakja volt. A saját kezű aláírással ellátott dokumentumot ezúttal a virtuális kiállításon mutatjuk be, amely kapcsolódik a „Nyomot hagytak. Évszázadok – Személyiségek – Aláírások” című, március 15-én nyíló kiállításhoz.

Tovább a Nyomot hagytak kiállítás honlapjára

Az 1945 és 1947 közötti korszak kormányainak célja a szeparáció, vagyis az állam és az egyházak szétválasztása volt, de az egyre nagyobb hatalmat szerző marxista-ateista pártok mindezt a „klerikális reakció” elleni harcként értelmezték.

Az egyházak működését korlátozó intézkedések sorában elsőként az 1945. évi földreform említhető, amelynek következtében az egyházak elvesztették a szervezetük és intézményeik fenntartásához szükséges birtokaikat. Az állam cserébe évente megszavazott államsegélyt folyósított a lelkészeknek, továbbá egyházi és iskolai segélyt az intézményeknek. A következő lépés az egyházak közéleti aktivitásának szűkítése, majd teljes felszámolása volt. 1946-ban a kimondottan hitbuzgalmi egyesületek kivételével feloszlattak mindenféle keresztény egyesületet, mozgalmat.

Az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításával mérték talán a legérzékenyebb csapást az egyházakra. Az iskolák államosítását az államhatalom a szeparáció szükséges lépésének tekintette. 1949 augusztusában a Magyar Népköztársaság alkotmánya rendelkezett a szeparációról, de már 1948 őszén „újraszabályozták” a református, az unitárius, az evangélikus és az izraelita felekezetek viszonyát az államhoz, vagyis az 1948-as év a magyarországi egyházak életében is a „fordulat éve” volt. Rákosi Mátyás ekkor nyíltan bejelentette, hogy az egyházi reakcióval az év végéig végezni kell. Bár ez alatt elsősorban az egyház elleni támadásokat következetesen elhárítani igyekvő Mindszenty József hercegprímást, esztergomi érseket és a katolikus egyházat értette, fenyegetése másoknak is szólt.

A kiéleződő állam-egyház vita a mindennapi élet számos területén megmutatkozott. Mindszenty József esztergomi érseket is felkérték arra, hogy a római katolikus egyház is ünnepelje meg 1948-ban az 1848-as szabadságharc centenáriumát. Ezt az érsek azonban csak azzal a feltétellel vállalta el, ha az állam felhagy az „egyházellenes támadásokkal”.

 


Levélváltás Mindszenty József esztergomi érsekkel az 1948. évi centenáriumi ünnepségekről.
Jelzet: MNL OL XIX–I–1–v–222–1948 – Az államigazgatás felsőbb szervei, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Ortutay Gyula miniszter iratai

 

Újabb nehéz helyzetet teremtett a kiprovokált pócspetri „rendőrgyilkosság”. 1948. június 3-án a Szabolcs-Szatmár megyei Pócspetrin – az iskolák államosítása elleni tüntetés során – tisztázatlan körülmények között meghalt egy rendőr. Az esetből gyilkossági ügyet és koncepciós pert kreáltak, a helyi plébánost halálra ítélték, a falu lakosságát meghurcolták, az országos sajtóban pedig egyházellenes propagandakampány indult. Mindez már a katolikus püspöki kar megfélemlítését, Mindszenty elszigetelését és letartóztatását készítette elő.

1948. december 26-án Esztergomban letartóztatták Mindszenty bíborost és vele együtt több papját. A Budapesti Népbíróság a IX. 254/1949 számon lefolytatott koncepciós perben a prímást életfogytig tartó fegyházra ítélte, aki végül betegsége és a nyugati nyomás miatt később házi őrizetbe került.

A Mindszenty-perrel az egyházpolitika új szakaszába lépett Magyarországon. Kezdetét vette a katolikus egyház adminisztratív korlátozása és felszámolása. Végül 1950 augusztusában Grősz József kalocsai érsek aláírta az állam és az egyház közötti megállapodást. Ebben rögzítették, hogy az egyház elismeri a szocialista államot és „vívmányait”, soraiban pedig fellép az ezzel szembenállók ellen, cserébe az állam kilátásba helyezte a hívek vallásszabadságának és az egyház lelkipásztori működésének biztosítását. Az 1950-es megállapodás megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét, életre hívta a papi békemozgalmat és totálisan alárendelte az egyházat az államnak. Az egyház teljes adminisztratív ellenőrzését a politikai és államrendőrségi szervek mellett elsősorban az 1951-ben felállított kormányzati szerv, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) végezte. Az 1950-ben korlátozott keretek között működési engedélyt elnyerő négy rend – bencések, piaristák, ferencesek és iskolanővérek – rendenként 2–2 gimnáziumot tarthatott fenn. Az iskolaállamosítás után az egyházak kezében csak a szigorúan vett papi utánpótlást biztosító teológiai főiskolák és szemináriumok maradhattak meg, ezek is csak átmenetileg. Közben 1949–1950-ben az együttműködésre kész protestáns egyházi vezetőket is eltávolították, majd 1951-ben az egyezményt aláíró Grősz József kalocsai érseket is letartóztatták, és súlyos börtönbüntetésre ítélték.

Miután az 1956-os forradalom következtében Mindszenty bíboros októberben szabadlábra került, budavári rezidenciáján fogadta a külföldi delegációkat, és felmentette hivatalukból a kommunistákkal kollaboráló papokat. 1956. november 3-án rádióbeszédet mondott, amelyben az egyház régi és bevált intézményeit követelte vissza, konkrétan megnevezve az egyházi sajtót és a szerzetesrendeket. 1956. november 4-én, a szovjetek bevonulásakor a Parlamentből az amerikai követségre menekült. Az Egyesült Államok kormányának hivatalos álláspontja az volt, hogy Mindszenty ügyébe nem avatkoznak bele, mert szerintük az szigorúan a magyar kormányra és a Vatikánra tartozik. Az amerikai követség így pusztán menedéket nyújtott a bíborosnak, aki menedékjogot is kapott és megkezdte hosszantartó vendégségét a budapesti amerikai misszió rezidenciáján.

1956 nem hozott lényeges módosulást az egyházak helyzetében és az egyházpolitikában. A taktikai és formális változások, az erőszak és durvaság enyhülése mellett a lényeg változatlan maradt. 1964-ben részmegállapodás született az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság között. Ebben rögzítették, hogy a Rómától függő kinevezéseknél elismerik az állam előzetes hozzájárulását, az egyháziak esküt tesznek az alkotmányra és azt is, hogy rendezik a római Pápai Magyar Intézet helyzetét. 1971. szeptember 28-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően Mindszenty – szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – elhagyta Magyarországot, Bécsbe utazott, és az egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumban, a Pázmáneumban élt haláláig. Koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket.

Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el, majd 1991. május 4-én az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra. Ügyében Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek folyamodott 1989-ben Németh Miklós miniszterelnökhöz a per felülvizsgálata érdekében.

 

Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek levele Németh Miklós miniszterelnöknek, Mindszenty József perének felülvizsgálata érdekében. 1989. június 28, illetve 1990. március 19.
Jelzet: MNL OL XX–10–k–B.18300/1989 – A jogszolgáltatás felsőbb szervei, Legfőbb Ügyészség, Politikai Osztály

 

Paskai László levele nyomán perújítási nyomozásban kezdett a Legfőbb Ügyészség. Kihallgatták a perben részt vett még élő személyeket: Péter Gábort, az ÁVO, majd az ÁVH vezetőjét, Décsi Gyulát, az ÁVH alezredesét, később rövid ideig a Rákosi-kormány igazságügy-miniszterét és Farkas Vladimir államvédelmi alezredest, az ÁVH egyik vezetőjét, akik a per megrendezésében jelentős szerepet játszottak. A Mindszenty-per felülvizsgálata során a katolikus egyház közbenjárására vallomást tett Habsburg Ottó is. Erre azért volt szükség, mivel a perben az egyik fő vádpont volt, hogy Mindszenty 1947. júniusi amerikai útján az ottawai Mária-ünnepségek „ürügyén” találkozott Habsburg Ottóval valamint édesanyjával, Zita királynéval, és összeesküvést szőttek a demokratikus köztársaság és az államrend megdöntésére. Habsburg Ottó vallomásában világossá tette, hogy a találkozás alkalmával nem történt semmilyen összeesküvés.

 

Habsburg Ottónak Mindszenty József perújítási nyomozása során tett tanúvallomása, 1990. február 5.
Jelzet: MNL OL XX–10–k–B.18300/1989 – A jogszolgáltatás felsőbb szervei, Legfőbb Ügyészség, Politikai Osztály

 

A rehabilitálási eljárást hivatalosan 2012-ben zárták le.

Felhasznált és ajánlott szakirodalom:
Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez. Dokumentumok. Levéltári Szemle, 39. évf. 1989. 2. sz. 46–72.
Mindszenty és a hatalom. Tizenöt év az USA követségen. A dokumentumokat válogatta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Ólmosi Zoltán. Bp., 1991.
Gergely Jenő–Izsák Lajos: A Mindszenty-per. Bp., 2001.
A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. A bevezető tanulmányt írta, a dokumentumokat válogatta és jegyzetekkel ellátta: Szabó Csaba. Bp., 2005.
Balogh Margit: Mindszenty József. I–II. Bp., 2015.

Digitalizált képek: Czikkelyné Nagy Erika

Utolsó frissítés:

2016.04.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges