Anyák napjára

2020.05.03.
Május első vasárnapja alkalmából készítettünk egy rövid áttekintőt az anyák tiszteletéről. Ezzel köszöntünk minden Édesanyát!

Az ókori görögök

Az ókori görögök Rheát (Ῥέα), Zeusz (valamint Posszeidon, Hádész, Héra, Démétér és Hesztia) anyját tisztelték a Nagy Anyaként. Ő volt az, aki legkisebb fiát, Zeuszt, elrejtette a gyermekeiket felfaló férje (és egyben testvére), Kronosz elől, és a kis Zeusz helyett egy követ nyeletett le vele. Fiát Krétán nevelte fel titokban, aki felnőve legyőzte apját és kiszabadította testvéreit annak hasából. Vallástörténészek szerint Rhea megegyezik a minószi civilizáció egyik – pontosabban nem ismert nevű – főistennőjével, az „Állatok Úrnőjével”, aki az ábrázolásokon egy hegycsúcson áll, két oroszlántól körülvéve. De eredete valószínűleg még régebbre megy vissza: azonos lehet azzal az istennővel, akit egy, az anatóliai Çatalhöyükben talált, Krisztus előtt 6000 körül készült, oroszlános trónon ülő nőt formázó agyagszobor ábrázol. Ennek az istennőnek a tisztelete Anatóliában végig fennmaradt, kultuszának fő helyén, Phrygiában Kybelé (Κυβέλη) néven ismerték. A klasszikus korban már Rheát is oroszlánoktól övezett trónon ülve (vagy két oroszlán által húzott kocsin állva) jelenítették meg, és azonosnak tartották a phyrigiai Kybelével, a „Hegyi Anyával”. Kultusza főként Krétán volt, dobbal kísért ritmikus kántálós, eksztatikus menetet tartottak a tiszteletére. Csak a görög perifériákon, Krétán és Kis-Ázsiában (Phrygiában) számított jelentős istennőnek, a klasszikus mitológia (Hésziodosz) a titánok közé számította őt.1

 

A latin kultusz

Kybelé – vagy immár latinosan Cybele – kultusza Rómába is átkerült már a második pun háború idején, és Magna Materként nagy tiszteletnek örvendett. Virgilius Aeneasában mint Jupiter anyja és a menekülő trójai herceg, Aeneas védelmezője szerepel. A köztársaság korában április 4-én tartották fő ünnepét, a Megalesiát. Augustus császár jelentősen kibővítette az ünnepét, megalapítva a szent hetet, a Hilariát, amely március 15-től 28-ig tartott. Ez a kultusz érdekes módon sok ponton hasonlóságot mutat a húsvéti ünnepkörrel (egy kilencnapos böjt és Cybele férje, Attis feltámadásának a megünneplése is a része).2

 

A keresztény ünnep

A kereszténység eljövetelével Rhea és Cybele tisztelete is elporladt. Cybele egykori római temploma, a Phrygianum fölé Szent Péter bazilikája épült fel Vatikán hegyén. És immár Szűz Máriát tisztelték – és tisztelik máig is – Istenanyaként. A katolikus egyház január 1-én – Jézus körülmetélésének a napján – ünnepelte meg eredetileg Mária istenanyaságát.3  A középkor végétől azonban ez a nap egyre inkább Jézus körülmetélését ünnepelték. Végül 1570-ben V. Piusz pápa hivatalosan is Jézus körülmetélésének ünnepévé tette január 1-ét. Mária istenanyaságának megünneplését csak a 20. században elevenítette fel a katolikus egyház. Először, 1914-től még csak Portugáliában, de 1931-ben XI. Piusz pápa már az egész katolikus egyház számára Mária istenanyaságának az ünnepévé tette október 11-ét.4

 

Angolszász területek szokásai

A 16. században az angolszász területeken elterjedt a „mothering Sunday” szokása, amikor is minden évben a húsvétot megelőző harmadik vasárnapon az emberek felkeresték anyatemplomukat, ahol megkeresztelték őket, és ezzel együtt általában anyjukat is meglátogatták. A szolgálók számára ez a nap szabad volt. Ekkoriban sok család már igen fiatalon – 10 év körül – szolgálatba adta a gyermekét, akik hazafelé menet csokrot szedtek anyjuknak az útjukba akadt virágokból.5 Itt tehát az anyák virágcsokorral való felköszöntése egy járulékos – világi – eleme lett egy egyházi ünnepnek. Viszont a korábbiaktól eltérően itt már nem egy általános, távoli istenanya számára, hanem mindenki a saját anyja számára nyilvánította ki tiszteletét.
Az amerikai írónő, Julia Ward Howe 1872-ben felhívást tett közzé, hogy minden év július 2-án ünnepeljék meg az anyák napját a békéért. A felhívás azonban sikertelen maradt. Az első modern anyák napját Anne Jarvis tartotta meg 1908. május 10-én, anyja halálának harmadik évfordulóján a saját és minden más anya tiszteletére rendezett emlékünnepség keretében az Andrews metodista templomban, a nyugat-virginiai Graftonban. Az ünnep hamar népszerűvé vált, így Nyugat-Virginiában már 1910-ben munkaszüneti nap lett. 1914-ben pedig Woodrow Wilson elnök május második vasárnapját nemzeti ünneppé nyilvánította, mint az anyák napját.

 

Ünneplés itthon

Magyarországra az ünnep ötletét dr. Petri Pálné, vöröskeresztes aktivista hozta Amerikából. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák Napja országos bevezetésére.
„Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.” – írják a szervezet lapjában.
A legelső magyarországi anyák napi ünnepséget 1925. március 8-án, a MÁV Gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.
Az 1920-as években egy párhuzamos magyar anyák napját is megszerveztek Szederkényi Anna írónő kezdeményezésére. 1928. augusztus 20-án került először megtartásra a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe, ahol 112 magyar anyát tüntettek ki, elsőként Isabella von Croÿ-Dülmen hercegnőt, Habsburg Frigyes főherceg feleségét.6 Az esemény azonban a Szent István ünnepségek része volt, így annak árnyékában hamarosan elsorvadt, bár az eseményt 1944-ig megtartották.

 

1 Kerényi Károly: Görög mitológia. Gondolat, Budapest, 1977. 59.
2 https://en.wikipedia.org/wiki/Cybele#Roman_Cybele
3 Calendarium Romanum (Libreria Editrice Vaticana 1969), 84.
4 https://sspx.org/en/news-events/news/feast-maternity-blessed-virgin-mary-41114
5 Cross, F.L.; Livingstone, E.A. (1974), "Mothering Sunday", Oxford Dictionary of the Christian Church, Oxford University Press
6 Pesti Hírlap, L. évf. 189. sz. (1928. augusztus 22.) 7.

Utolsó frissítés:

2020.05.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges