Az ókori görögök

Az ókori görögök Rheát (Ῥέα), Zeusz (valamint Posszeidon, Hádész, Héra, Démétér és Hesztia) anyját tisztelték a Nagy Anyaként. Ő volt az, aki legkisebb fiát, Zeuszt, elrejtette a gyermekeiket felfaló férje (és egyben testvére), Kronosz elől, és a kis Zeusz helyett egy követ nyeletett le vele. Fiát Krétán nevelte fel titokban, aki felnőve legyőzte apját és kiszabadította testvéreit annak hasából. Vallástörténészek szerint Rhea megegyezik a minószi civilizáció egyik – pontosabban nem ismert nevű – főistennőjével, az „Állatok Úrnőjével”, aki az ábrázolásokon egy hegycsúcson áll, két oroszlántól körülvéve. De eredete valószínűleg még régebbre megy vissza: azonos lehet azzal az istennővel, akit egy, az anatóliai Çatalhöyükben talált, Krisztus előtt 6000 körül készült, oroszlános trónon ülő nőt formázó agyagszobor ábrázol. Ennek az istennőnek a tisztelete Anatóliában végig fennmaradt, kultuszának fő helyén, Phrygiában Kybelé (Κυβέλη) néven ismerték. A klasszikus korban már Rheát is oroszlánoktól övezett trónon ülve (vagy két oroszlán által húzott kocsin állva) jelenítették meg, és azonosnak tartották a phyrigiai Kybelével, a „Hegyi Anyával”. Kultusza főként Krétán volt, dobbal kísért ritmikus kántálós, eksztatikus menetet tartottak a tiszteletére. Csak a görög perifériákon, Krétán és Kis-Ázsiában (Phrygiában) számított jelentős istennőnek, a klasszikus mitológia (Hésziodosz) a titánok közé számította őt.¹

A latin kultusz

Kybelé – vagy immár latinosan Cybele – kultusza Rómába is átkerült már a második pun háború idején, és Magna Materként nagy tiszteletnek örvendett. Virgilius Aeneasában mint Jupiter anyja és a menekülő trójai herceg, Aeneas védelmezője szerepel. A köztársaság korában április 4-én tartották fő ünnepét, a Megalesiát. Augustus császár jelentősen kibővítette az ünnepét, megalapítva a szent hetet, a Hilariát, amely március 15-től 28-ig tartott. Ez a kultusz érdekes módon sok ponton hasonlóságot mutat a húsvéti ünnepkörrel (egy kilencnapos böjt és Cybele férje, Attis feltámadásának a megünneplése is a része).²

A keresztény ünnep

A kereszténység eljövetelével Rhea és Cybele tisztelete is elporladt. Cybele egykori római temploma, a Phrygianum fölé Szent Péter bazilikája épült fel Vatikán hegyén. És immár Szűz Máriát tisztelték – és tisztelik máig is – Istenanyaként. A katolikus egyház január 1-én – Jézus körülmetélésének a napján – ünnepelte meg eredetileg Mária istenanyaságát.³  A középkor végétől azonban ez a nap egyre inkább Jézus körülmetélését ünnepelték. Végül 1570-ben V. Piusz pápa hivatalosan is Jézus körülmetélésének ünnepévé tette január 1-ét. Mária istenanyaságának megünneplését csak a 20. században elevenítette fel a katolikus egyház. Először, 1914-től még csak Portugáliában, de 1931-ben XI. Piusz pápa már az egész katolikus egyház számára Mária istenanyaságának az ünnepévé tette október 11-ét.⁴

Angolszász területek szokásai

A 16. században az angolszász területeken elterjedt a „mothering Sunday” szokása, amikor is minden évben a húsvétot megelőző harmadik vasárnapon az emberek felkeresték anyatemplomukat, ahol megkeresztelték őket, és ezzel együtt általában anyjukat is meglátogatták. A szolgálók számára ez a nap szabad volt. Ekkoriban sok család már igen fiatalon – 10 év körül – szolgálatba adta a gyermekét, akik hazafelé menet csokrot szedtek anyjuknak az útjukba akadt virágokból.⁵ Itt tehát az anyák virágcsokorral való felköszöntése egy járulékos – világi – eleme lett egy egyházi ünnepnek. Viszont a korábbiaktól eltérően itt már nem egy általános, távoli istenanya számára, hanem mindenki a saját anyja számára nyilvánította ki tiszteletét.
Az amerikai írónő, Julia Ward Howe 1872-ben felhívást tett közzé, hogy minden év július 2-án ünnepeljék meg az anyák napját a békéért. A felhívás azonban sikertelen maradt. Az első modern anyák napját Anne Jarvis tartotta meg 1908. május 10-én, anyja halálának harmadik évfordulóján a saját és minden más anya tiszteletére rendezett emlékünnepség keretében az Andrews metodista templomban, a nyugat-virginiai Graftonban. Az ünnep hamar népszerűvé vált, így Nyugat-Virginiában már 1910-ben munkaszüneti nap lett. 1914-ben pedig Woodrow Wilson elnök május második vasárnapját nemzeti ünneppé nyilvánította, mint az anyák napját.

Ünneplés itthon

Magyarországra az ünnep ötletét dr. Petri Pálné, vöröskeresztes aktivista hozta Amerikából. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák Napja országos bevezetésére.
„Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.” – írják a szervezet lapjában.
A legelső magyarországi anyák napi ünnepséget 1925. március 8-án, a MÁV Gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.
Az 1920-as években egy párhuzamos magyar anyák napját is megszerveztek Szederkényi Anna írónő kezdeményezésére. 1928. augusztus 20-án került először megtartásra a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe, ahol 112 magyar anyát tüntettek ki, elsőként Isabella von Croÿ-Dülmen hercegnőt, Habsburg Frigyes főherceg feleségét.⁶ Az esemény azonban a Szent István ünnepségek része volt, így annak árnyékában hamarosan elsorvadt, bár az eseményt 1944-ig megtartották.

1 Kerényi Károly: Görög mitológia. Gondolat, Budapest, 1977. 59.
2 https://en.wikipedia.org/wiki/Cybele#Roman_Cybele
3 Calendarium Romanum (Libreria Editrice Vaticana 1969), 84.
4 https://sspx.org/en/news-events/news/feast-maternity-blessed-virgin-mary-41114
5 Cross, F.L.; Livingstone, E.A. (1974), "Mothering Sunday", Oxford Dictionary of the Christian Church, Oxford University Press
6 Pesti Hírlap, L. évf. 189. sz. (1928. augusztus 22.) 7.