… amikor még csak egy volt a többi között …
Egy kis verses kötet került elő a marosi sóhajósok ügyében kiküldött három bizottság (1792–1819) iratainak csomójából, teljesen „tájidegen” környezetből. A kötet már a megjelenés évével – 1832 – és formátumával is kilóg az iratok közül, nem beszélve a tartalomról: „Kölcsey Ferencz’ munkáji. Első Kötet. Versek.” A könyv 113–116. oldalain olvashatjuk a Hymnusz második nyomtatott kiadását. A vers először 1829-ben jelent meg a Kisfaludy Károly szerkesztette Aurorában, ekkor még alcím nélkül, nyilvánosan pedig Bártfai László 1832-ben adta elő a Pesti Kaszinóban.
Kölcsey Ferenc mellszobra. Fűz Veronika alkotása. Bronz. 2001. Szeged, Dóm tér.
Forrás: Köztérkép
A kiadás Szemere Pálhoz, Kölcsey jó barátjához kötődik, aki maga is költészettel és a magyar nyelvvel foglalkozott. Szemere vállalkozott arra, hogy a reformkor kibontakozó irodalmi- és közélete jeles személyiségének munkáit, elsőként a verseket, megjelentesse. A nyomdai munkákat Hartleben Konrád Adolf pesti könyvkiadó végezte. Szemere vállalkozása ekkor még abbamaradt, csak ez az első kötet látott napvilágot. Az olyan kiadásokat, amikor egy tervezett sorozatnak csak az első kötete jelenik meg, a könyvészet unicus-nak nevezi.
Kölcsey Ferencz’ munkáji. Első kötet. Versek. Kiadta: Szemere Pál. Pesten, 1832.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi Kormányhatósági Levéltárak, Levéltárat nem alkotó fondok és állagok (F 280), Commissionis nauticae, No. 4.
„Kölcsey Ferencz minden munkái” címmel – immár a szerző halála után – 1840 és 1848 között Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál gondozásában, hat kötetben jelentek meg Kölcsey szépirodalmi és politikai írásai, valamint levelezése. A kritikai kiadások jóval később, 1998 és 2011 között láttak napvilágot több szerkesztő gondozásában.
Kölcseyt és Szemerét szoros barátság fűzte össze, közös munkálkodásuk révén pedig megjelenhetett az Élet és Literatura című folyóirat 1826–1827-ben, ennek folytatása, a Muzarion 1833-ban, majd – Kisfaludy halála után – az Aurora 1834–1835-ben. Mindez abban a különös időszakban történt, amikor a politikai tartalmakat, köztük a reformországgyűlések tudósításait, Kölcsey beszédeit is, Kossuth és az országgyűlési ifjak kézzel sokszorosították, a cenzúra pedig erős kézzel fogta a szerzőket.
Barabás Miklós: Szemere Pál. Litográfia. 1853. (Divatcsarnok, 1853. július–szeptember)
Forrás: Wikipédia
Kötetünk belső borítóján két feljegyzés található: a könyv tulajdonosa, possessor-a Salamon József volt, aki még azt is feljegyezte, hogy a könyvet öt rénesforintért vásárolta.
Salamon József (Zilah, 1790. augusztus 30. – Zilah, 1871. március 19.) református lelkész és teológus, egyházi író, tanár és iskolai tanácsos volt.
Zilahon kezdett tanulmányait 1806-tól Nagyenyeden folytatta. Később itt a református kollégiumban osztálytanító lett, és nevelői állást vállalt felsőcsernátoni Bod Péter unokája, Barthos Sándor mellett. 1814-ben és 1815-ben a göttingeni egyetemen együtt tanult Kőrösi Csoma Sándorral. Hazatérése után, 1815-ben megválasztották Zilahra tanárnak. Az iskola megrepedezett emeletét lebonttatta, majd a gróf Teleki Sámueltől kért 1000 forint adománnyal 1816-ban letette az új iskola alapját. Az iskolai könyvtárra is gondja volt, három alkalommal összesen 746 munkát ajándékozott. Bár hívták Szászvárosra és Debrecenbe is tanárnak, de 1830-ig, az építkezések befejezéséig kitartott Zilahon.
Világi hivatalokat is viselt: 1821-ben vármegyei esküdt, 1822-ben Közép-Szolnok vármegye táblabírája, 1827-ben aljegyző. Ülnöke volt a szilágyi református egyházmegyének, 1826-tól egyházmegyei levéltárnok.
1830-ban elfogadta Kolozsvár meghívását, és a kollégium teológiai tanára lett, a két felső osztályt (a togátus diákokat) tanította. Az ő kezdeményezésére a kollégium nyomdája 1832-től alkalmazta a litográfiai eljárást, a pedagógiában bevezette a Bell-Lancaster módszert, 1836-ban pedig itt lett a protestáns egyházjog tantárgy - elsőként. 1837-ben teológiai díszdoktori címet kapott Göttingenben.
1833-ban részt vett a református énekeskönyv megújításában, a 30. dicséretet ő maga szerezte. 1848-ban az összes szuperintendenciák közös konventjére küldött erdélyi képviselők egyike volt. 1850 júliusában, a Nagyszebenben tartott gyűlésen a református iskolák érdekeit védelmezte. 1856. február 12-én megbízták az összes erdélyi protestáns iskola felügyeletével, ekkor Nagyszebenbe költözött, ahol tiszteletbeli első papnak választották. 1860-ban hivatala megszűnt, két évig fizetés nélkül volt, majd 1862-ben nyugdíjat nyert. Ekkor visszaköltözött Zilahra, ahol élete végéig a református iskola algondnoka volt.
Irodalmi munkásságából a népszerűsítő irodalomtörténeti cikkeket említhetjük: Bod Péter, Szenczi Molnár Albert, Benkő József életrajza. Ő szerkesztette az Erdélyi Prédikátori Tárat 1833 és 1839 között. Teológiai és egyházszervezettel kapcsolatos munkái közül a „De statu ecclesiae evangelico reformatae in Transsilvania…” címmel Kolozsváron és Lipcsében 1840-ben megjelent művét és a „Successio és képviselet az erdélyi ev. ref. superintendentiában” című, Pesten 1861-ben napvilágot látott munkáját kell megemlítenünk. Önéletrajzát Török István jelentette meg az Erdélyi Protestáns Közleményekben, 1877-ben.
Salamon József
Forrás: Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája 1. kötet: Szilágy vármegye általános története (1901) 571. old.
A kötet külső borító hátlapján – az erdélyi iratanyag első budapesti levéltárosának, Jakab Eleknek kezétől – egy iktatószámot találunk: ad 501/1841. A szóba jöhető nagy iratsorozatokban, mint az Erdélyi Kormányhatósági Levéltárak, Erdélyi Udvari Kancellária, Ügyiratok (B 2 törzsszám), illetve Gubernium Transylvanicum, Gubernium in politicis, Ügyiratok (F 46 törzsszám) és Gubernium in judicialibus, Ügyiratok (F 79 törzsszám) nem találtam nyomát Salamon Józsefhez köthető ügyiratnak az adott iktatószám alatt. A még szóba jöhető bírósági iratok, az Erdélyi Királyi Tábla iratanyaga (O 105 törzsszám) az 1945. évi budapesti hadműveletek idején az Országos Levéltárat ért tűzvészben elpusztult. Így sajnos nem tudjuk, Salamon József Kölcsey kötete hogyan került és miért pont abba az iratanyagba. Csak találgathatunk, hogy az 1840-es évek mozgalmas társadalmi-, politikai életével kapcsolatos ügyről lehetett szó, ami miatt iratmelléklet lett a kötet.
Az 1832. évi kötet nem igazi kuriózum, mert a nyilvános katalógusokban kilenc olyan könyvtár szerepel, ahol példányok találhatók. Minimális javítása után tizedikként a Magyar Nemzeti Levéltár Központi Könyvtára fogja őrizni Salamon József egykori könyvét.
Iratfotók: Lantos Zsuzsanna (MNL OL)
Új hozzászólás