Reseta cenzor magánvéleménye a pesti forradalomról

Reseta János 1776-ban született Székesfehérvárott, és a gimnázium elvégzése után a pesti bölcsészeti karon tanult. Itt 1830-ban a német nyelv és irodalom egyetemi tanárává nevezték ki, ahol egészen 1849 őszéig oktatott. 1832-től a pesti könyvbíráló hivatal cenzora volt. Működése során kapcsolatba került a reformkor ismert költőivel, íróival: ő vizsgálta meg a megjelenésre beküldött kézirataikat.
A Magyar Királyságban a 17. század végétől vált rendszeressé, hogy a könyveket cenzúra és revízió alá vonták, Lipót király és német-római császár elsőként Szentiványi Márton (1633–1705) jezsuita szerzetest bízta meg a kinyomtatásra kerülő és az országba hozott könyvek megvizsgálásával. A „censura” azt jelentette, amikor a kéziratokat megvizsgálták a kinyomtatás előtt, míg „revisio”-nak a külföldről behozott könyvek megvizsgálását nevezték. Szentiványi halála után csak 1720-ban lesz újabb központi könyvcenzor Magyarországon a nagyszombati egyetem mindenkori kancellárja személyében, aki helyetteseket is állíthatott. 1726-tól minden kinyomatandó könyvet előzetes cenzúra alá kellett vonni: a teológiai műveket a megyéspüspökök vagy az általuk megbízott cenzorok, a világi tárgyú könyveket a kinyomtatás helyszínén levő hatóság (szabad királyi városokban a városi tanács, másutt a vármegye) vizsgálta meg.
1730-tól egy király rendelet értelmében a világi tárgyú műveket kinyomtatásuk előtt már nem a helyi hatóságok vizsgálták meg, hanem további vizsgálatra a helytartótanácshoz kellett elküldeniük, ahol a vallásügyi bizottság elé kerültek. A püspöki cenzorok és a hatóságok véleményei alapján alakították ki a véleményt a könyvekről. 1747-től teljesen megszűnt a törvényhatóságok könyvvizsgálati joga, és két pozsonyi jezsuita szerzetes foglalkozott hivatalból a cenzúrával. Ők vizsgálták át a külföldről behozott könyveket, mind a vallási, mind az egyéb tárgyúakat, továbbá felügyelték a nyomdákat is, hogy előzetes engedély nélkül semmit se nyomtassanak ki.
II. József 1782. június 8-án kiadott királyi rendeletével megszüntette az addigi pozsonyi cenzúrát, helyette Pozsonyban a helytartótanács mellett egy revizori hivatalt (librorum revisoratus officium) létesített, az egyetem és az akadémiák mellé pedig az egyetemnél a király, míg az akadémiáknál a helytartótanács által a professzorok közül kinevezett egy-egy revizort rendelt. A helytartótanács ez a kebelbeli cenzúra- és könyvvizsgáló hivatala vizsgálta át a külföldről behozott könyveknek, metszeteknek, képeknek és árverésre került könyvek jegyzékeit, továbbá foglalkozott a megjelentetni kívánt kéziratok előzetes cenzúrázásával, valamint a kötelespéldányok felülvizsgálásával is. Ez a revizori hivatal egészen az 1840-es évek elejéig állott fenn, amikor felállították a központi könyvbíráló széket.
A központi könyvbíráló szék felállítását V. Ferdinánd király 1838-ban rendelte el, de csak 1840. július 24-én kezdte meg működését. Az öt előadóülnökön kívül egy titkár, egy írnok és egy futár dolgozott a hivatalban, amely felügyeletet gyakorolt a Magyar Királyság valamennyi cenzora és revizora felett, így a a pesti és budai revizorok felett közvetlenül, míg a vidéki revizorok felett a kerületi tanulmányi főigazgatók útján.
Reseta mint pesti könyvbíráló a könyvbíráló szék által rábízott lapok és a hozzá küldött kéziratok cenzúrázását végezte, sőt Reseta általában a hivataltól kapott és közvetített utasításokat arra vonatkozóan, hogy pontosan mit kell megváltoztatni egy-egy szövegben. A könyvbíráló szék rendeleteit Reseta két kötetbe kötötte (ma a C 121 törzsszám alatt találhatók), és pedáns rendben iktatta őket: rávezette a kézhezvétel napját és némelyiknek hátlapjára a könyvbíráló székhez küldött válasza fogalmazványát is olvashatjuk.
A rendeletekből és a cenzor válaszaiból egy színes képe tárul elénk a reformkori Pest 1841 és 1848 közötti irodalmi életéről, amelyben megjelennek az 1840-es esztendők politikai küzdelmei is. 1841-ben Reseta Jánost például arra utasították, hogy készítsen összefoglaló értékelést a gróf Széchenyi István által kiadott „A’ Kelet népe” című munkáról, és még a cenzúrázás előtt küldje meg a grófnak a Kossuth Lajos által erről a műről írt bírálatát. A fennmaradt vélemények alapján látható, hogy Reseta meglehetősen liberálisan járt el a könyvek és lapok elbírálásában. A könyvbíráló szék többször is megfeddte emiatt, és magyarázatot követelt tőle, miért engedte át az egyik vagy másik kifogásolt újságcikket, kéziratot. Szintén a cenzori feladatok közé tartozott, hogy megakadályozzák a hivatalos információk nem kívánt kiszivárogtatását. Amikor József főherceg-nádor 1847-ben súlyosan megbetegedett, tilos volt egészségi állapotáról bármilyen hírt is közölni. Az ügyben, Klein Hermann engedély nélkül megjelentetett cikkéről Reseta is véleményt nyilvánított.
Reseta János tizenhat éven keresztül dolgozott cenzorként. 72 évesen, bevallottan a liberális ellenzékkel szimpatizáló egyetemi tanárként kapta készhez a Könyvbíráló Széktől 1848. március 17-én a rendeletet, amelyben értesítették a hivatal és egyben alkalmazása megszűnéséről

„Közbejött rendkívüli körülmények folytán úgy intézkedett a’ m. kir. helytartó Tanács: miszerint az előzetes vagy praeventív könyvbírálat és vizsgálat nyomban megszűnjék; és a' sajtó szabadon működhessen […] Ezek folytán Uraságodnak minden könyvbirálati vagy könyvvizsgálati teendői egész kiterjedésökben megszűnvén: ugyan ezt Uraságodnak olly meghagyással adom tudtára, miszerint minden könyv vagy lapbírálattól és vizsgálattól, szóval minden ide vonatkozó teendőktől a’ legszigorúbban tartózkodjék.”
Reseta utolsóként iktatta ezt a levelet, és személyes megjegyzéssel látta el a március 15-i eseményekről is – soraiból kiolvasható a bizonytalan helyzet miatti tanácstalanság, de Reseta egész életének hitvallása, hazaszeretete és a lojalitása is: „Már f[olyó] h[ó] 15dikétől vajúdik a Haza: mit hozand létre, csak Isten tudja – De azt tudom, hogy Hazámért és Királyomért élek és halok.”

Reseta János irata megtekinthető a Petőfi 200 emlékév keretében elkészült adatbázisban is.
 

Ajánlott irodalom:

Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán. Reseta János. Századok, 2003, 1169–1178.