A sorhajókapitány I. világháborús levele feleségéhez. 150 éve született Horthy Miklós

Horthy Miklós Horthy István és Halassy Paula ötödik gyermekként született 1868. június 18-án. A család 17. századi felmenője, Horti István és testvére, János 1635-ben kapott nemességet II. Ferdinándtól. Az eleven gyermekként ismert Horthy már korán kialakította önálló elképzeléseit ifjú életéről. Komoly vonzalmat érzett a tengerészeti tanulmányok iránt, szülei (szigorúnak mondott apa, elnéző anya) annak ellenére engedélyezték felvételét a fiumei Cs. Kir. Haditengerészeti Akadémiára, hogy bátyja, Béla két évvel korábban, 18 évesen vesztette életét egy hadgyakorlat közben, véletlen lőszerrobbanás során.

1882-ban tette le a felvételi vizsgát, amelyen 612 jelentkezőből csupán 42 fő felelt meg. (A felvételhez édesapja a miniszterelnök közbenjárását is megkérte.) Az évfolyamból csak 27-en végeztek. Köztük volt Horthy Miklós is, annak ellenére, hogy saját bevallása szerint sem tartozott a szorgalmas tanulók közé. Viszont feltűnő gyakorlatiasságról tett tanúbizonyságot, műszaki érzék és fizikai képességei tekintetében nem ébresztett kétséget, nyelvérzéke kiváló volt. A tengerészeti kiképzés egyik sajátossága az volt (amely még a laikusok számára is átérezhető), hogy a téli időszakban vitorlásokon folyt, így a tanulóknak el kellett viselniük az időjárás viszontagságait, és ez fegyelmezettséget és kitartást követelt tőlük a jelentős fizikai megterhelés mellett.

Horthy tanulmányai után aktív szolgálatot teljesített, tengeri útjai során igyekezett felfedezni más kultúrákat, de felfigyelt az európai kultúra hozadékaira is: például csodálattal adózott a britek építő és megtartó tevékenységének.

Legtöbben ritkán gondolunk arra, hogy Horthy Miklós 50 éves koráig tengerészként élte felnőtt életét. Ez alól kisebb periódusok voltak csak kivételek, mint például az 1909 ősze és 1914 májusa közötti időszak, amikor I. Ferenc József szárnysegédjeként szolgált, beosztása szerint jórészt az uralkodó közelségében. Bár úgy nyilatkozott, hogy mindent ebben az időszakban tanult, amit később a politikában hasznosítani tudott, és rendkívüli nagyrabecsüléssel tekintett az uralkodóra, ennek a szárazföldi szolgálatnak is megszakítását kérte, amikor a tengeren testreszabott feladat bukkant fel.

SMS Habsburg 

Horthy Miklós vitathatatlanul komoly tengerészeti karriert futott be. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, a császári és királyi hajóhad utolsó parancsnoka lett, ellentengernagy, 1918-ban végül altengernagy.

A tengerészeti rendfokozatok sorrendje:

II., majd I. osztályú tengerészkadét
sorhajózászlós
II., majd I. osztályú sorhajóhadnagy
korvettkapitány
fregattkapitány
sorhajókapitány
ellentengernagy
altengernagy
tengernagy

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetében lévő néhány hasonló kinevezési okmány közül Horthy Miklós 1911-ben kelt fregattkapitányi kinevezését közöljük.

Horthy Miklós fregattkapitányi kinevezése, 1911

(MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Államfői Hivatali Levéltár, A kormányzó félhivatalos iratai (K 589), III-E-4-7)

Horthy éppen szabadságát töltötte, amikor 1914. július 27-én behívóparancsot kapott. Másnap az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, július 29-én pedig a Monarchia Temes nevű monitorja leadta az első lövést Belgrádra. Ma már tudjuk, hogy ezzel visszavonhatatlanul elkezdődött az első világháború.

Az alábbiakban közölt, feleségéhez, Purgly Magdolnához írt levél e világégés idején, a császári és királyi haditengerészet fő bázisán, az isztriai Polában, az SMS Habsburg csatahajó fedélzetén született 1914. október 17-én.

Horthy Miklós levele hitveséhez, Purgly Magdolnához, 1914. október 17.

MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Államfői Hivatali Levéltár, A kormányzó félhivatalos iratai (K 589), III-D-22

Hitvesével való, tizennégy évvel korábbi megismerkedésük a véletlennek volt köszönhető: Horthy Miklós bejelentés nélkül érkezett látogatóba nővéréhez Miskolcra, miközben nővére éppen Budapestre utazott – otthon maradt sógora pedig barátaihoz volt látogatóba hivatalos. Úgy döntött, oda Horthy Miklóst is magával viszi. A baráti társaságban Purgly Magdolna is jelen volt. Így is kezdődhet egy jóval több mint öt évtizedig tartó házasság.

A levélben említésre kerül – a mai Arad megye területén lévő – Sofronya (ma Șofronea, Románia), Purgly Magdolna szüleinek kastélya, ahol esküvőjüket is tartották. A házaspárnak négy gyermeke volt (Magdolna, Paulette, István, Miklós), akik szintén szóba kerülnek. Horthy néhány hadi eseményre is utalás tesz, miközben egy félelmes gondolat is felmerül: „Csak a galicziai csaták ne hozzanak gyászt ránk!” – írja. Az aggodalom nem volt alaptalan: alig egy hónappal később Horthy Szabolcs, Horthy Miklós öccse, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, aki önként vonult a csatába, tartalékos huszár főhadnagyként egy felderítés során életét vesztette Novoradomszk közelében, a galíciai harctéren. A levél érdekessége, hogy – régi szokást követve – Horthy utóiratként keresztben is szöveget írt a levélpapírra – ekkor a német nyelvre váltott, és így nyugtázta a feleségétől érkező távirat kézhezvételét.

A levél születésének helyszíneként említett Habsburg hadihajót 1900-ban bocsátották vízre, amely ekkor már kevéssé számított korszerűnek. A hajólövegek, ágyúk, torpedóvetőket hordozó hajó rendszeresített személyzete 630 fő volt. Horthy a levél születésének idején vesztegelni kényszerült a hajón, mivel az nem futott ki az akkor sorhajókapitányi rangban szolgáló Horthy tettvágyának és képzettségének megfelelő hadműveletekre. Az év végén azonban fordultak az események, Horthyt a felszerelés alatt álló, nagy missziókra szánt SMS Novara gyorscirkáló parancsnokává nevezték ki, amellyel tengeri győzelmét aratja majd Otrantónál. A Habsburg, még ha kevésbé fürge bevetéseken is, de ugyanakkor fontos hadieseményekben vett részt: mint vezérhajó nagyobb antant erőket kötött le a jelentős olasz kikötő, Ancona ágyúzásával.

Horthy Miklós kormányzó hivatalos vagy félhivatalos iratanyagának csak egy része került levéltári őrizetbe, és több iratsorozat története kalandosnak mondható.

A fenti levél például egy hagyatékból származik, amelyet egy magánszemély kínált megvételre 1981 augusztusában. Az Országos Levéltár szakértői a megvétel mellett foglaltak állást leszögezve, hogy „az egész levél tartalma, kelte, stílusa, nyelve miatt egyaránt igen értékes forrást jelent.” Az intézmény azt is rögzítette, hogy az iratvásárlás esetleges meghiúsulása esetén a levél „mindenképpen” védetté lenne nyilvánítandó.

A Kormányzói Kabinetiroda iratainak fennmaradt része sem került be azonnal a levéltárba. Az iratok nagy utat tettek meg a nemzeti őrzőhelyig. Feltehetően a Kabinetiroda egyik Nyugat-Európába távozott tisztviselője vitte magával ezeket Németországba, ahol a Vörös Hadsereghez kerültek. A Szovjetunió Levéltári Igazgatósága 1959-ben adta át a fellelt iratokat a Magyar Népköztársaságnak. Az iratok mindösszesen kilenc raktári egységet tesznek ki, e töredékben kerültek levéltári megőrzésre, ma a K 589 törzsszámon. Hasonló, államközi nagyobb iratátadásokra ma már ritkán kerül sor. Az adományozás mellett ma is kis részben vétel (mint 1981-ben), illetve védetté nyilvánítás teszi lehetővé, hogy az iratok őrzésre kerüljenek és ezzel egyúttal minden érdeklődő előtt ismertté válhassanak.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Napvilág, 2011.

Csonkaréti Károly: Horthy a tengerész. Zrínyi, 1993.

Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa História, 1990.

Horthy Miklós titkos iratai. Szerk.: Szinai Miklós – Szűcs László. Kossuth, 1963.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)