A Nemzeti Színház levéltárának sorsa
Az MNL Országos Levéltárában több őrzőhelyen maradtak fenn értékes iratok. Az Erdélyi Udvari Kancellária iratanyagában található például egy 1696. évi felségfolyamodvány, amelyben Felvinczi György színjátszásra kért engedélyt, valamint I. Lipót október 23-án kelt privilégiumlevelének fogalmazványa. Az 1526 utáni gyűjteményben lelhető fel az első magyar hivatásos színtársulat, a Magyar Teátromi Társaság legelső színlapja 1790-ből.
Az első magyar hivatásos színtársulat első előadásának színlapja, 1790
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Vegyes, tárgyi alapon létrehozott gyűjtemények, A magyarországi színjátszás történetére vonatkozó iratok (R 269), 2. Színlapok és egyéb színjátszásra vonatkozó iratok, No. 35.
A működését a reformkorban megkezdő Pesti Magyar Színház (1837–1840) és jogutódja, a Nemzeti Színház ügyintézésének írásos dokumentumait saját irattárában őrizte, ezeknek azonban nem tudott megfelelő elhelyezést biztosítani. 1900 körül „a levéltár egy része a titkári irodában használtatott. A körülbelül egy méter magas és másfél méter széles irathalmaz ekkor a folyosón hevert hónapokig és mint a Csáky szalmáját olybá vette mindenki. Hogy akkor mi kallódhatott el abból, azt csak az tudhatja, aki mindent tud, még a színházak körül settenkedő amatőrök gyűjteményének titkait is tudja.” – írta Rexa Dezső. Amikor 1908-ban a színház a régi Népszínház épületébe költözött, ott sem volt megfelelő helyiség az irattár számára, amely különböző raktárakba és helyiségekbe szóródott szét, sőt a házi színpadra is kerültek iratok. Tóth Imre igazgató már 1908-ban, majd 1910-ben és 1912-ben is felterjesztéssel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a levéltár rendezése és méltó elhelyezése ügyében.
A Népszínház főhomlokzatának tervrajza, 1873 körül
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Vegyes tervrajzok (T 15), No. 2/6.
Bánffy Miklós kormánybiztos 1913-ban újabb felterjesztést tett: „Miután a Nemzeti Színház új épületének felépítése immár elhatároztatott s remény van rá, hogy az 1916-ik évben el is készül, ez a kérdés újra aktuálissá vált, s van szerencsém azt Nagyméltóságod szíves figyelmébe ajánlani, mert az irattár és levéltár oly rendezetlen állapotban van, hogy az abban levő okmányok és közérdekű iratok nemcsak a szakkörök számára hozzáférhetetlenek, de a színház sem tudja semmi hasznukat venni, s hova-tovább beáll az az állapot, hogy a magyar színészet és irodalom megmérhetetlen kárára az egész anyag elkallódik.”
Bánffy Miklós portréja
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak, losonci Bánffy család (P 14), II. Bánffy Miklósné Váradi Aranka hagyatéka, 9. Váradi Aranka naplói, No. 6/1.
1935-ben Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója kezdeményezésére kibéreltek egy ötszobás lakást a Rákóczi út és a Nagykörút (ma Erzsébet krt.) sarkán álló alapítványi bérpalotában, az ún. Emke-házban (III. em. 17. sz.). Itt a színház múzeuma és könyvtára mellett azonban már nem jutott elég hely az irattárnak. Az irattár legnagyobb része a fürdőszobában „hevert teljes össze-visszaságban egymásra dobálva”, a többi része a színház különböző helyiségeiben (a színház folyósóin, a háziszínpadán és az irodáiban elhelyezett szekrényekben, a Csokonai utcai műhelyházban) szétszórva kallódott.
1936-ban, a közeledő centenárium alkalmából újból napirendre került a színház irattárának helyzete. A jubileumra – Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján – többek között a színház történetének megírásával készültek, amihez szükségessé vált a rendelkezésre álló forrásanyag felhasználása. Németh Antal javasolta, hogy az irattárat az Országos Levéltárban (OL) helyezzék el, így megoldódna az irattár rendezésének és elhelyezésének kérdése. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyével az OL örökletétként vette át a színház iratait. Németh az átszállítás lebonyolításával Pukánszkyné Kádár Jolánt, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárnokát bízta meg, a szállításra 1937. március 30-án került sort. Ennek köszönhetően hamarosan a Nemzeti Színház levéltára lett „az egyetlen rendezett és hozzáférhető színházi levéltár Magyarországon”.
Németh Antal levele Herzog Józsefnek, az Országos Levéltár főigazgatójának, 1937. február 15.
Jelzet: MNL OL. Magyar Nemzeti Levéltár levéltára, Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (Y 1), a. Iratok, 1937/164.
Pukánszkyné már 1936-ban elkezdett dolgozni a színház történetéről szóló könyvén. 1937 végén áthelyezték az Országos Levéltárba, ahol a következő évben főlevéltárnoki címmel és jelleggel ruházták fel, és egy évre felmentették hivatali teendői alól, hogy megírhassa a Nemzeti Színház története első kötetét. A második kötetben Pukánszkyné forrásokat adott közre, többek között a színház levéltárából válogatott. Munkája során többször rendelt „fotókópiákat” az Országos Levéltárból, amelyek az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárában őrzött iratmásolat-gyűjteményében maradtak fenn. A forrásközlés, valamint a fotó-, a kézzel írt és gépelt másolatok ma már különös értékesek. 1945-ben egy szovjet gyújtólövedék eltalálta a levéltár épületét, és a keleti szárny harmadik emeleti raktárában tűz ütött ki. A tűz martaléka lett a színház kb. 50 iratfolyóméternyi levéltára is.
Pukánszkyné Kádár Jolán másolatmegrendelése, 1936
Jelzet: MNL OL, Magyar Nemzeti Levéltár levéltára, Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (Y 1), Iratok (a) 1937/-621.
A Nemzeti Színház 1896. évi előadóívéről készült fotómásolat, 1937 körül
Jelzet: Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti és Zeneműtár, Fond 2/778. 1. folióról fotó
Festetics Andor színházigazgató Nopcsa Elek kormánybiztoshoz és Jászai Marihoz intézett, 1895-ben kelt leveleinek gépelt átirata
Jelzet: Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti és Zeneműtár, Fond 2/778.
Pukánszkyné Kádár Jolán portréja
Jelzet: Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti és Zeneműtár, KA 8119/1.
A pusztulás azonban nem kímélte meg a Nemzeti Színház többi iratát sem. Az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet 24. paragrafusa kimondta, hogy „a közhatóságok és közhivatalok rendszeresen már nem használt olyan iratait, amelyek jelentőségükre tekintettel, tartós megőrzésre érdemesek, az illetékes miniszter által a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben megállapított őrzési időtartam eltelte után az illetékes közlevéltárban kell elhelyezni.” Így a levéltárosok 1953-ban felmérték és nyilvántartásba vették az 1934–1945. évkörökből származó, mintegy 40–50 fraktúrcsomónyi iratanyagot a Nemzeti Színházban, 1955-ben pedig beszállították a levéltárba. Egy évre rá azonban ezek az iratok is elégtek, amikor 1956. november 6-án a forradalmi harci cselekmények során szovjet belövések (gyújtólövedék, lángszóró, füstgránát) érték az épületet és tüzet okoztak. A tüzet csak november 12-ére sikerült teljesen eloltani, a színház iratanyagából mindössze 6 foliónyi irat maradt meg.
Magyar Bálint színházi főtitkár levele az Országos Levéltár munkatársainak, 1955
Jelzet: MNL OL, Magyar Nemzeti Levéltár levéltára, Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (Y 7), Iratok (a) 1955/412.
Ebben az időszakban a levéltár dolgozói kiállítást is összeállítottak a színház számára. Illyés Gyula Dózsa című darabjának 1956. január 20-i bemutatója alkalmából „egykorú források és metszetek felhasználásával készült, magyarázó szövegekkel ellátott kiállítási anyagot juttattak el a Nemzeti Színházhoz, az előcsarnokban való elhelyezés céljából. Az Országos Levéltár dolgozói úgy érzik, hogy a történelmi tárgyú darabok ilyen jellegű illusztrálásával közvetlenül is kivehetik részüket a népművelés fontos munkájából”. (MNL OL, Y 7-a-1956-38.)
A későbbiekben a levéltár illetékességből kétszer, 1982-ben és 1994-ben vett át iratokat a Nemzeti Színháztól, illetve egyszer, 2004-ben a jogutód Pesti Magyar Színháztól. Jelenleg összesen 15,96 iratfolyóméternyi, 1945 és 1987 közötti forrásokat őriz 133 dobozban.
Levéltári dobozok az Országos Levéltár Daróczi utcai épületében, 2023 (Lantos Zsuzsanna felvétele)
Színházi iratok az Országos Levéltár Daróczi utcai épületében, 2023 (Lantos Zsuzsanna felvétele)
A jelentős mértékű iratpusztulás ellenére a Magyar Nemzeti Levéltárban számos forrás található a Nemzeti Színház 1945 előtti történetéről is. Egyrészt a felettes kormányhatóságok és helyi törvényhatóságok iratanyagai tartalmaznak számos értékes forrást a színház múltjáról.– mint például Pest-Pilis-Solt vármegye Színészeti Választmányának (Pest Vármegyei Levéltár), az országgyűléseknek, a Magyar Királyi Helytartótanácsnak, a Budai Helytartósági Osztálynak (K. K. Statthalterei Abtheilung Ofen), a Belügyminisztériumnak, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak és más hatóságoknak levéltárai (Országos Levéltár), másrészt a családi levéltárak, mint a Károlyi család levéltára az Országos Levéltárban.
Grassalkovich Antal (1771–1841) herceg, királyi ügyigazgató adománylevele, amelyben a pesti Hatvani kapun kívüli majorja addig faraktárnak használt telekrészét a „Magyar Nemzeti Theatrum” számára Pest-Pilis-Solt vármegyének ajándékozta
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Diaetae, Ladula XX. nr. 20. Diaeta anni 1843-1844 (N 68) Fasc. E. No. 1. 12NB fol. 88.)
Felhasznált irodalom:
Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945. Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1:33–84.
Bakács István: A Magyar Országos Levéltár iratanyagának változása: iratgyarapodás és csökkenés 1875–1975. Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) 1–2:111–126.
Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965–1966. Bp., 1967. 247–255.
P. Kádár Jolán: A Nemzeti Színház levéltára. Levéltári Közlemények, 16. (1938) 1:186–204.
Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Levéltár színészettörténeti forrásanyaga. Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) 456–467.
Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története. 1–2. köt. Bp., 1938–1940.
Rajnai Edit: És mit is ír „a Pukánszkyné”?
Rexa Dezső: A budapesti Nemzeti Színház könyv- és levéltára. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 2. (1908) 2–3:63–67.
Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. Bp., 1962.
Új hozzászólás