Köziratok a családi levéltárban. A Nemzeti Színházi Bizottmány iratainak sorsa
A Nemzeti Színház levéltára 1937-ben került az Országos Levéltárba, de az 1945. és az 1956. évi tűzvész során teljesen elpusztult. A Károlyi család levéltárában, Károlyi György iratai között (P 414 törzsszám) azonban nyolc doboznyi irat maradt fenn a színház 1860-as évekbeli történetéről.
Károlyi György (1802–1877) a 19. század egyik jelentős politikusa volt, Békés, majd Szatmár vármegye főispánja, királyi valóságos belső titkos tanácsos, 1872-től magyar királyi főudvarmester. Széchenyi István és Wesselényi Miklós mellett a reformkor egyik legnagyobb formátumú alakja. Támogatta a reformkor szimbolikus vállalkozásait (például a Lánchíd építését, vasútépítéseket), ugyanakkor számos kisebb és az emberek életét gazdagító vagy jobbá tevő gazdasági, kulturális, szociális és sportegyesület alapítását és működését. Azt vallotta, hogy a nagy vagyon, amelyet születésénél fogva élvezhetett, kötelességet is jelent, mégpedig a közjó szolgálatát. Így érthető, hogy a Nemzeti Színház létrehozását, fenntartását, működtetését is segítette.
Károlyi a magyar nyelvű színjátszást a nyelvművelés leghatékonyabb formájának tartotta, ezért 1836-ban egyik felsőtáblai felszólalásában felszólította a felsőtábla tagjait, hogy támogassák a pesti magyar színház ügyét. 1837-ben Pest-Pilis-Solt vármegye finanszírozásával hozták létre a Pesti Magyar Színházat, amelyet a vármegye részvénytársaság formájában működtetett, és részvénytársasági választmány látta el az igazgatását. 1840-ben a színházat „országos pártolás” alá vették, létrehoztak egy állandó színházi alapot (ez 400 000 forintot tett ki), amelynek kamatait szánták a színház működtetésére. Ezenkívül egy országos választmányt bíztak meg az igazgatásával, de a Magyar Királyi Helytartótanács felügyeleti joga továbbra is megmaradt. A színház működtetése általában deficittel zárult – törekedtek ugyan az önellátás megvalósítására, de ezt nem sikerült elérni.
A Bach-korszakban Albrecht főherceg, Magyarország katonai és polgári kormányzója (1851–1860) új igazgatási rendszert vezetett be: a színház élére a Comitét, a Nemzeti Színházi Bizottmányt helyezte, amelynek első elnöke Augusz Antal volt, őt követte Szapáry József, majd ideiglenesen a színház igazgatója, Nyéky Mihály. A Comité látta el a színház gazdasági irányítását. Kezdetben négy tagból állt, majd 1853 decemberében tízre emelkedett a tagok létszáma. 1858-tól a Comité tagja lett Károlyi György is, amelynek 1861 és 1869 között elnöki tisztségét is betöltötte. Így kerülhettek be a bizottmány iktatott iratai a Károlyi család levéltárába. 1869 októberében a színházi Comité engedett a közvélemény követelésének, amely szerint a színház ügyeit egy attól távol álló testület nem vezetheti, tagjai lemondtak. Ezután új igazgatási rendszer kidolgozására került sor – az addig keletkezett iratok egy része azonban nem került ki a családi levéltárból, így azok megúszták a 20. századi tűzvészek pusztításait.
A Károlyi család levéltárában abból az időszakból származnak a Nemzeti Színházi Bizottmány iratai, amikor Károlyi György tagja, illetve elnöke volt a Comiténak. Ebben a levéltári tételben találhatók például bizottmányi ülésjegyzőkönyvek, költségvetések, számadások, álláskérelmek. Az ingatlannal kapcsolatos ügyek is a bizottmány elé kerültek, például 1868-ban a Westermayer-féle sarokház megvásárlását intézték. Az épület fenntartására, karbantartására vonatkozó ügyek is a bizottmány hatáskörébe tartoztak. 1866–1867 folyamán például szélvész okozta károkat kellett kijavítani a tetőzeten, majd 1867–1868-ban tűzrendészeti átalakításokat kellett végrehajtani: le kellett bontani a fűvészkertben lévő színházi raktárakat, amelyekben a díszletet és az állványzatot tartották. A gróf hivatali iratai között így forrásokat találunk a Színészeti Tanodának – Magyarország első színiiskolája, a mai Színház- és Filmművészeti Egyetem jogelődjének – a létrehozásáról is.
A következőkben néhány példával mutatjuk be az iratok sokféleségét.
Az egyik Szigligeti Edének a bizottmányhoz címzett levele 1862-ből, amelyben Szigligeti saját lányainak, Jolánnak és Annának a szerződtetését kérte a következő évadra.
Szigligeti Ede levele a Nemzeti Színházi Bizottmányhoz, 1862. augusztus 30.
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak, Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi I. György ága, Károlyi I. György (P 414), C. Károlyi György hivatali, egyesületi és társulati tisztségeivel kapcsolatos iratok, 8. tétel (Nemzeti Színházzal kapcsolatos iratok), a. 3. 1862/39.
A következő forrás a drámai férfiszínészek kérelme 1865-ből, Egressy Gábor, Tóth József, Feleky Miklós és Szerdahelyi Kálmán aláírásával, amelyben ruhapénz folyósítását kérték. Ebben az időszakban ugyanis a színészek ruhapénzét elvonták. Ahogy a kérelem indoklásából kiderül, ez azért érintette érzékenyen őket, mert a modern francia darabokat saját költségen vásárolt ruhákban kellett játszaniuk, és mivel a divat évről évre változott, így évente újabb jelmezt kellett maguknak vásárolni. Ezért nagy szükségük volt a ruhapénzre, amit végül engedélyezett számukra a bizottság.
A drámai férfiszínészek levele a Nemzeti Színházi Bizottmányhoz, 1865. október 10.
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak, Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi I. György ága, Károlyi I. György (P 414), C. Károlyi György hivatali, egyesületi és társulati tisztségeivel kapcsolatos iratok, 8. tétel (Nemzeti Színházzal kapcsolatos iratok), a. 3. 1865/274.
1884-ig, az Operaház megnyitásáig a Nemzeti Színházban operaelőadásokat is tartottak. Ellinger József tenorista 1867. évi levelében fizetésemelést kért, tehetségének megfelelő bérezést. Az áremelkedéseken túl kérvényében azzal érvelt, hogy „az énekes erejét és képességét csak akkor fejtheti ki legjobban, ha minden lehangoló és bántó érzésektől ment[es]”.
Ellinger József levele a Nemzeti Színházi Bizottmányhoz, 1867. augusztus 28.
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak, Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi I. György ága, Károlyi I. György (P 414), C. Károlyi György hivatali, egyesületi és társulati tisztségeivel kapcsolatos iratok, 8. tétel (Nemzeti Színházzal kapcsolatos iratok), a. 3. 1867/438.
A Comité 1863-ban kezdte szervezni a Színészeti Tanoda (1865–1885) felállítását. 1864-ben helyiséget kerestek, béreltek az intézmény számára, amelyet be is rendeztek; a tanári állásokra korabeli kifejezéssel élve „csődöt”, vagyis pályázatot hirdettek és összeállították a tanoda alapszabályait. A Comité javaslatára a helytartótanács Festetics Leót nevezte ki az intézmény igazgatójának, aki korábban, 1852 és 1854 között a Nemzeti Színház igazgatója is volt. Festetics 1865-től 1880-ig töltötte be ezt a posztot. Az elsőként kinevezett tanárok között találjuk például a korábban már említett Egressy Gábort is. 1864 novemberében hirdettek pályázatot a tanodai növendékek felvételére, és a tanodát 1865. január 2-án nyitották meg. A Károlyi György nevében összeállított felvételi hirdetmény fogalmazványát 1864 novemberének közepén tettek közzé a napilapokban, például a Sürgönyben, a Fővárosi Lapokban, a Pesti Naplóban és a Pester Lloydban.
A Színészeti Tanoda felvételi hirdetményének fogalmazványa, 1864. november 12.
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak, Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi I. György ága, Károlyi I. György (P 414), C. Károlyi György hivatali, egyesületi és társulati tisztségeivel kapcsolatos iratok, 8. tétel (Nemzeti Színházzal kapcsolatos iratok), a. 3. 1864/184.
Károlyi György nem csak a bizottmány tagjaként, elnökeként vett részt a színház életében, hanem a róla elnevezett Károlyi-alappal anyagilag is támogatta a színház működését. Nemzeti színházi iratanyagának egy részét a gyűjtéssel és az alap kezelésével kapcsolatos iratok teszik ki. Amikor az 1850-es évek közepétől növekedett a színház pénzügyi hiánya, gyűjtést indítottak az intézmény javára. 1858-ban a gyűjtést Károlyi fogta össze, ő maga 20 000 forintot ajánlott fel, különben összesen 250 000 forint gyűlt össze. Az 1858 áprilisában megkezdett gyűjtést októberben a kormányzóság betiltotta, ami nagy visszatetszést keltett. Továbbá elrendelték, hogy a befolyt összeget az országos alaphoz csatolják. Ekkor Károlyi a helytartósághoz fordult, hogy amennyiben az adományozott összeget nem a Nemzeti Színház céljára fordítják, az alapítóknak jogukban álljon azt visszavonni. Így kérdést intézett az adományozókhoz, hogy beleegyeznek-e az adományozott összegnek az országos alaphoz történő csatolásához. Ezzel párhuzamosan Károlyi az osztrák belügyminisztériumot is megkereste, és kérte az összegyűlt összeg külön kezelésének engedélyezését, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a pesti nemzeti „Színművészetet Előmozdító Egyesület” megalapítását.
1861-ben a visszaállított helytartótanács engedélyezte a gyűjtött összeg külön kezelését, ez lett a „Károlyi-alap”, sokáig a Nemzeti Színház egyik anyagi forrása. Károlyi felügyelte és rendelkezett vele, többek között ebből az alapból fedezték a hátralékokat, finanszírozták a javítási munkákat.
A gróf iratai között fennmaradt Csór Gáspár kataszteri, majd magánmérnök nyilatkozata arról, hogy nem ellenzi alapítványának a nemzeti színházi országos alaphoz csatolását – erre, ahogy az előzőekben is olvasható, végül nem került sor.
Csór Gáspár levele Károlyi Györgyhöz, 1859. június 17.
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak, Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi I. György ága, Károlyi I. György (P 414), C. Károlyi György hivatali, egyesületi és társulati tisztségeivel kapcsolatos iratok, 8. tétel (Nemzeti Színházzal kapcsolatos iratok), b. 20.
A nyolc doboznyi iratanyag darabszintű feldolgozása folyamatban van, ezek a leírások elérhetők az Elektronikus Levéltári Portálon.
A cikk a Károlyi Kutatócsoport éves konferenciáján (2021. augusztus 18–19.) elhangzott előadás alapján készült.
Irodalom:
Baják László: Gróf Károlyi György közéleti tevékenysége. I–II. Folia historica, 18. Budapest, 1994 és Folia Historica, 20. Budapest, 1999.
Bakács István: A Magyar Országos Levéltár iratanyagának változása, iratgyarapodás és csökkenés, 1875–1975. Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) 111–126.
Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945. Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1:33–84.
Fazekas Rózsa: Károlyi György élete és közéleti szerepvállalásai. Egy család és egy kastély története. A Károlyiak Fehérvárcsurgón. Fehérvárcsurgó, 2018.
Kádár Jolán, P.: A Nemzeti Színház levéltára. Levéltári Közlemények, 16. (1938) 186–204.
Magyar színháztörténet, 1790–1873. Főszerk. Székely Görgy. Szerk. Kerényi Ferenc. Budapest, 1990.
Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965–1966. Budapest, 1967, 247–255.
Az Országos Levéltár alapleltározott anyagában 1956. november 6–8–án bekövetkezett károk jegyzéke. Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2:8–23.
Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története. 1–2. köt. Budapest, 1938–1940.
Rédey Tivadar: A Nemzeti Színház története. Budapest, 1937.
Új hozzászólás