A levél, a gesztenye és a karácsony

Gyermekek, de főként kisgyermekek leveleivel ritkán találkozhatunk a kora újkor kutatása során. Mivel ezek a gyermeklevelek általában nem a korszak „nagy” gazdasági, politikai vagy társadalmi ügyeiről szóltak, ezért csupán a levél címzettje számára voltak fontosak és tartalmaztak információt. Ez az oka, hogy gyakran kerültek a „haszontalan levelek” közé, amelyeket a korszakban maga a levelek címzettje, vagy később a családi levéltár levéltárnoka (archivarius) selejtezett ki. De az is előfordult, hogy másodlagos felhasználásra ítélték, és ezeket a gyermekleveleket papírként újrahasznosították. A levelek „utóélete” nagymértékben függött attól, hogy az azokat birtokló generációk hogyan gondolkoztak azokról, vagyis a múltról, és egyáltalán hogyan ítélték meg a rájuk hagyományozott levelek értékét. A családi levéltárak kialakítása, a levelek későbbi rendezése során megfigyelhető, hogy a korabeli levéltárnokok főként a „férfiközpontú” rendezési elvet részesítették előnyben. Ez azt jelentette, hogy a megőrzéskor elsődlegesen a jogi, gazdasági és politikai tényezőket vették figyelembe, és számos esetben az ezeknek a szempontoknak nem „megfelelő”, a nőktől és a gyermekektől származó iratokat nem őrizték meg, vagy erősen megválogatva helyezték csak el a családi levéltárban.

A gyerekek a levélírás szabályait a különböző társadalmi rétegekben differenciált módon sajátították el. A kora újkori társadalmi elit fiúgyermekeit a humanista levélírói technikára oktatták. Ezzel a módszerrel a gyerekeket már otthon, a család szolgálatában lévő tanító ismertette meg, illetve azt követően az iskolai képzés keretében tanulták meg. A kora újkorban a levél volt az egyének közötti információátadás alapvető eszköze, amely helyettesítette a személyes jelenlétet. A gyermekeket már nagyon korán megtanították arra is, hogy a levél reprezentációs eszköz, amely annak küldőjét jeleníti meg a címzett(ek)nek. Ezért a levél külalakja, a betűk formája, a sorok rendezése, a pecsét és a levél összehajtogatásának módja mind-mind jelentéstartalommal bírt.

A gyermekek levelezése jelzi a szülőknek azt a célját is, hogy gyermekük a rokonsági és politikai hálózatokon belül kapcsolatokat alakítson ki, illetve levelei által fenn is tartsa azokat. Bár kezdetben ezek a levelek főként sablonformulákat tartalmaztak, a gyermek életkorának növekedésével leveleik aktívan részt kaptak az információátadásban.

Az alábbiakban közölt gyermeklevél szerzője az ekkor nyolcéves gróf Károlyi Ferenc (Olcsva, 1705. június 20.−Nagykároly, 1758. augusztus 14.). Édesapja gróf nagykárolyi Károlyi Sándor (1669−1743), míg édesanyja gróf szalai Barkóczy Krisztina (1671−1724) volt. Apja a Rákóczi-szabadságharc idején az országban dúló hadi események következtében gyakran tartózkodott a családtól távol, így kisgyermekkorában főként anyja és anyai nagyanyja, Koháry Judit irányította Ferenc nevelését. 1711 után azonban apja átvette fia oktatásának felügyeletét. Nevelésével kezdetben Szuhányi Mártont és Orbán olcsvai papot, később Kaposváry Mátyást, 1719-től pedig Gányi Ferencet bízták meg. Károlyi Ferenc 1715 és 1721 között a nagyszombati jezsuita gimnáziumban tanult. Ezt követően Tagányi Béla piarista szerzetes felügyelete alatt folytatta tanulmányait Nagykárolyban (ma Carei, Románia). Fiatalon, már 16 évesen 1721. július 24-én megkapta Szatmár vármegye főispánságát, beiktatására 1722. február 5-én került sor. 1726. augusztus 25-én Kluknón (ma Kluknava, Szlovákia) házasodott össze Csáky Krisztinával (1706−1736. február 28.), gróf Csáky Mihály (1676−1757) és Klobusiczky Éva lányával. A házasságból nyolc gyermek született. Károlyi Ferenc 1738-tól a Károlyi-huszárezred tulajdonosa volt, 1741-től altábornaggyá, 1748-tól lovassági tábornokká nevezték ki. 1745-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, valamint kinevezték a hétszemélyes tábla bírájának, 1758. június 26-tól a főasztalnokmesteri tisztet is betöltötte.

Mivel nem maradt fenn az az oldal, amely a levél címzését tartalmazza, ezért kérdéses a levél címzettje. Károlyi Ferenc levelét feltehetőleg az 1713. december 13-án tőle távol tartózkodó édesanyjának, Barkóczy Krisztinának szánhatta, erre utalhat a levél megszólítása is. De az sem zárható ki, hogy a címzett nem édesanyja, hanem anyai nagyanyja, Koháry Judit volt. Károlyi Ferenc ugyanis nagyanyjának címzett leveleiben nem mindig használta a „nagy asszonyom anyám” megszólítást, hanem − édesanyjához hasonlóan − több levélben Koháry Juditot is „asszonyom anyámnak” szólította.

Károlyi Ferenc sajátkezű levele nem csupán a levelezés és a gyermekkor történetének kutatása miatt jelentős, hanem irodalomtörténeti szempontból is figyelemre méltó, hiszen a nyolcéves Károlyi Ferenc versbe szedve továbbította anyjának a karácsonyi ünnepkör bibliai történetét. A Biblia ismerete alapvető és elengedhetetlen része volt a kora újkori nevelésnek. A levelekben számos esetben megjelenik a beszélt és az írott, a nyomtatott kultúra lenyomata is. Károlyi Ferenc tanulmányait öt éves kora körül kezdhette meg, így az alábbi levél megírásában is valószínűleg közreműködött a gyermek társaságában lévő tanító. A levél sajátkezű megírásának, az abba másolt, feltehetőleg némiképp átfogalmazott és összeolvasztott versszövegnek több funkciója is volt. Egyrészt reprezentálta, milyen mértékben haladt előre az ifjú Ferenc a tanulásban, a betűvetésben, és mennyire tudta elsajátítani a levélírás technikáját. Egy ilyen levél másrészt megjelenítette és megerősítette a levél címzettje és a közte levő kölcsönös viszonyt.

A levél megírásának egyik közvetlen oka a köszönetnyilvánítás volt a karácsony közeledtével neki küldött ajándékért, egy zacskó gesztenyéért. Ezután következik a viszonzásképpen bemásolt karácsonyi vers. Károlyi Ferenc levelezését vizsgálva a levélbe másolt kis vers nem egyedi eset. Gyermekkori levelei között több hasonló példát találunk, mint édesanyjának szóló húsvéti leveléhez mellékelt verset, vagy édesapjának szóló egyik levelét is versbe szedte, sőt felnőttként leendő házastársának, Csáky Krisztinának szerelmes verssel kedveskedett.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Károlyi Ferenc levele feltehetőleg anyjának, Barkóczy Krisztinának vagy anyai nagyanyjának, Koháry Juditnak, Olcsva, 1713. december 13.

Jelzet: MNL OL, A Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi család, Missiles (P 398), No. 33359.

A levél átírása során a betűhív átírást alkalmaztam, ahol azonban szükségesnek láttam, a jobb megértés érdekében a központozást módosítottam. A rövidítéseket külön jelölés nélkül feloldottam.
A kutatás során nyújtott segítségükért hálás köszönettel tartozom a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában dolgozó kollégáimnak, Avar Antonnak, Kulcsár Krisztinának és Vass Csaba Gézának, valamint Szabó András Péternek.

Felhasznált levéltári források és irodalom

Barkóczy Krisztina levele Károlyi Sándornak, Olcsva, 1705. június 22. HU-MNL-OL-P 398-37025.

Károlyi Ferenc levele feltehetően édesanyjának, Barkóczy Krisztinának vagy anyai nagyanyjának, Koháry Juditnak, Olcsva, 1713. december 13. HU-MNL-OL-P 398-33359.

Károlyi Ferenc levele feltehetőleg édesanyjának, Barkóczy Krisztinának vagy anyai nagyanyjának, Koháry Juditnak, s. l., s. d. HU-MNL-OL-P 398-33387., 34820.

Károlyi Ferenc levele Csáky Krisztinának, [Surány, 1726. május]. HU-MNL-OL-P 398-33543.

„…erősebb az, aki magát meggyőzi, mint aki erős városokat győz meg.” Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz (1698−1711). I. Közread.: Fogarassy Zoltán – Kovács Ágnes. Debrecen, 2011.

A nagyszombati jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1616−1772). II. Szerk. Fazekas István – Kádár Zsófia – Kökényesi Zsolt – Ternovácz Bálint. (Utolsó megtekintés: 2023. december 11.) 21953.

Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. (Kl−Ly) VII. Gyűjt. és szerk.: Szabó T. Attila. Budapest, 1995.

Károlyi Sándor levelei feleségéhez (1704–1724). I–II. Közread.: Csobó Péter – Fejes Judit – Kovács Ágnes – Kováts Zoltán – Restás Attila – Szabó Zsolt – Wiedemann Krisztina. Debrecen, 1994.

Gabriella Del Lungo Camiciotti: Letters and Letter Writing in Early Modern Culture: An Introduction. In: Journal of Early Modern Studies 3. (2014), 17–35.

James Daybell: Gendered Archival Practices and the Future Lives of Letters. In: James Daybell – Andrew Gordon: Cultures of Correspondence in Early Modern Britain. Philadelphia, 2016., 210–236.

James Daybell: The Material Letter in Early Modern England. Manuscript Letters and the Culture and Practices of Letter-Writing, 1512–1635. Houndmills, Basingstoke, Hampshire, 2012. (Early Modern Literature in History)

Éble Gábor: Károlyi Ferencz gróf és kora. 1705–1758. I. A grófi nemzetség levéltárának adatai alapján, Budapest, 1893.

Claudia Jarzebowski: Kindheit und Emotion. Kinder und ihre Lebenswelten in der europäischen Frühen Neuzeit. Oldenbourg, 2018.

Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Budapest, 1988. (Magyar história életrajzok)

Laczlavik György − Vass Csaba Géza: Károlyi Ferenc. (Életrajzi cikk a Károlyi Kutatócsoport weboldalán) 2023. (Utolsó megtekintés: 2023. december 11.)

Laczlavik György: Károlyi Sándor, a magánember. A hét dokumentuma, 2018. (Utolsó megtekintés: 2023. december 11.)

Schmidt Anikó – Laczlavik György: Szerelmi házasságok a nagykárolyi Károlyi családban. 2020. (Utolsó megtekintés: 2023. december 11.)

Tóth István György: Mivelhogy magad írást nem tudsz… Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon. Budapest, 1996. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 17.)

Vass Csaba Géza: „Tanullyatok az én romlásomon”: Fejezetek a nagykárolyi Károlyi család életéből – gróf Károlyi Ferenc és fia, Antal levelezése. In: Turul 95. (2022) 3. sz. 136−144. (Utolsó megtekintés: 2023. december 11.)